| 𝐊𝐢𝐬𝐳á𝐦í𝐭𝐡𝐚𝐭𝐚𝐭𝐥𝐚𝐧 |

| 4. fejezet |

Nem tudtam hogy, Ethan-nak van testvére ráadásul egy bátyja. Egy bátyja aki valljuk be az őszintét akármennyire is nagyra van magával és ő maga a fekete ördög, igen csak rendben van...
RENDBEN VAN?!  Több mint rendben!! 

Azok a hosszú sűrű fekete szempillái amik mélyen csillogó zöld szemeit keretezik, amibe ha ember fia hosszú időre bele néz teljesen elveszik benne, megszűnni létezik minden külső tényező. Az egész gyönyörű zöld természet ezekben a szemekben van elrejtve amit nem láthat bárki, csak az aki igazán közel kerül hozzá. 
Cseresznye piros dús ajka pedig még mindig hívogató ami teljesen biztosan olyan mint a kábítószer. Amit ha megízlelsz egyszer, teljes szenvedély és extázis érzésbe kerülsz és soha nem akarod, hogy véget érjen. Többet és többet akarsz belőle… 

Rebeka mégis mikre gondolsz te?! Állj le! Nem való hozzád! Felejtsd el! 

A végén még elcsöpögünk itt hölgyeim és ide is jön a takarítónő fel takarítani minket a kosszal együtt. 
Nem tudom meddig voltam el a gondolataimmal de Jessica és James veszekedése ránt vissza a valóságba. 

- Te voltál az aki megcsalt engem Jessica nem pedig én téged! Nem emlékszel? Mert akkor fel frissítem az emlékeidet. 2 hónappal ezelőtt történt, hogy Te abban a házibuliban még én el mentem egy italért te addig ezzel a rohadékkal smároltál!! - Mutatott James nagyon idegesen Conrad-ra. 
Jessica megcsalta Jamest egy házibuliban… Conraddal… ekkora egy ribancot. De komolyan van egy olyan barátja mint James, aki rettentő kedves és elnéző mert az eset után megbocsátott Jessica-nak de hát neki minek ilyen srác… Rettentően sajnálom Jamest nem ilyen lányt érdemel. 
Conradot pedig hagyjuk is tudtam, hogy ilyen. Sugárzik róla, hogy csak kihasználja a lányokat. 

- Ez el fog tartani egy ideig. - Szólalt meg mellettem Conrad. - Mégis mikor jött ide mellém?! 
- Ez miattad van. - Szúrom oda a mellettem álló srácnak. 
- Miattam? Miért lenne az én hibám, hogy ők ketten kiabálnak egymással? - Értetlenkedett. Ezt most komolyan kérdezte?! 
-Igen a te hibád. Igen is miattad veszekednek! Veled csalta meg Jessica Jamest és komolyan megkérdezed, hogy miattad van e?! 
- Én nem tudtam akkor, hogy ők együtt vannak vagy mi. 
- Hihetetlen. - Már én is kezdtem ideges lenni ezért inkább jobbnak láttam el menni de Conrad ezt máshogy gondolta… 

- Hova mész szépségem? - Húzott vissza a kezemnél fogva a fiú. - Ha nem csalnak az emlékeim a nevedet még nem árultad el nekem. Szóval mi a neved Angyal lány? 
Angyal lány… 
- Ez egy örök rejtély marad számodra. Na szia! - Mégegyszer neki indultam utamnak de ez megint csak nem jött össze. 
- Lehet nem is olyan fontos angyalka. - Kacsintott rám. 
- Ne hívj így! - Szóltam rá. De hogy őszinte legyek, nem bánt, nem idegesít az ahogyan elkezdett szólítani. Pont ellenkezőleg. Lepkék hada csapkod a hasamban és ez nem jó, nagyon nem jó, hogy ezt váltja ki belőlem. 
- Miért ne tenném? - ezután olyat tett, hogy a vér is megfagyott bennem. Kezemet megfogva közelebb húzott magához. 

Mellkasunk összeért, apró kezemet az ő hatalmas eres keze és vékony hosszú ujjai fogták közzé amit mellkasán pihentetett. Ajkai pedig vészesen közel voltak az enyémhez. Éreztem a belőle áradó meleget, leheletét arcomon. Mentol és cigi… Majd egy kicsit még közelebb húzott magához. - Úgyis meg fogom tudni a nevedet…Angyalom.
Szinte ajkaimra suttogta szavait.

-Engedd el őt Davis! - Lépett közénk James. - Ne merj a közelébe menni! Hozzá érni meg főleg. 
Miért véded ezt kis szukát James?! Ő kell neked? Ez a kis piszok? - Esett a fiúnak Jessica. El kell innen mennem most! 
- Most fejezd ezt be Jessica! Engem te ne vonj kérdőre semmiért sem mostantól. Értetted? Végeztünk. - Komoly tekintettel nézett James a lányra.
Szakított vele. 
- Ez miatt? - Nézett rám megvető pillantásokkal Jessica. "Ez?" Mi vagyok én? Tárgy?? 
- Menj vissza a szobádba! Most! És hagyj mindenkit békén. - Úgy nézett rá James volt barátnőjére, hogy a lány menten megfordult és szobája felé vette az irányt. Azta…