| 𝐊𝐢𝐬𝐳á𝐦í𝐭𝐡𝐚𝐭𝐚𝐭𝐥𝐚𝐧 |

| 5. fejezet |

A gyönyörű nap sugarai világítják be az egész szobát, arcomon pedig egy kéz jóleső, lágy simogatását érzem. Ez a nyugtató érintés további alvásra késztet. Ezután a lágy érintés abba maradt, de hirtelen ajkakat érzek meg homlokomon amik lassú hosszú csókot hagynak ott, következőleg halántékomon, utána tovább halad arcomra ahová egymás után több apró csókot is ad, majd végül ajkaimon érzem őket. Szememet kinyitva azokkal a zöld íriszekkel találnom magam szembe amik az első naptól elvarázsoltak. Most ezek a csodásan zöld szemek csillogva, teli érzelmekkel figyelnek engem. Ajkai amik az előbb végig csókolták arcomat most gyönyörű mosolyra húzódtak.

- Jó reggelt angyalom.
- Jó reggelt, De mit keresel itt?
- Jöttem az angyal lányt megnézni így korán reggel és kérni a reggeli csókomat.

Meg se várva válaszomat lecsapott ajkaimra immár hosszabban. Lassú érzelmes csókja követelezőbbre váltott. Keze a hajamban volt éreztem ahogy simogatja hajszálaimat néha pedig beletúr hajamba. Másik keze combomon vándorolt fel-le, néha hasamat és oldalamat simogatta. Nem sokára hajamból ki vette kezét majd megfogta kezemet és összekulcsolva kezeinket fel vezette fejem fölé. Ajkai közben elváltak egyémektől és át tért nyakamra nedves csókokat hagyva. Ez a tette egy mély sóhajt váltott ki belőlem, ami tetszett neki mert éreztem bőrömön ahogyan elmosolyodik.
Ezután szemembe nézett és láttam a tüzet táncolni szemeibe. A vágyat.
Kezei lejjebb haladva megtalálták nadrágomat és...

- Conrad! - Szemeimet kinyitva, zihálva, szapora szívveréssel ültem fel ágyamban.

Úristen! Ez mind csak álom volt? Nem történt meg, nem történt semmi. Nyugalom Rebeka.
Hihetetlen... olyan valóságos volt az egész. Éreztem minden érintését... De nem csak egy hülye álom volt. Ennyi.

- Héj csajszi jól vagy? - Kérdezte kómásan Nicole. Szuper sikerült felkeltenem.
- Igen persze jól vagyok. - A nagy francokat vagyok jól Conraddal álmodtam!!
- Hát oké. De most már ne aludjunk vissza mert 8:30 ra menni kell a földszinti terembe.
- Miért mi lesz? - Nem értem miért kell a fenti terembe menni.
- Ja te nem is tudod! Ma 8:30-kor a terembe megbeszélés féle lesz. Meg tudjuk az órarendet, bemutatják a tanárokat, akinek még van valami papírokkal kapcsolatban dolga az még ma el tudja intézni, és 11:00-től 12:00- ig lesz egy tűzvédelmi óra ennyi a mai nap és hétfőn kezdődik a tanítás. Ma szombat van tehát van a mai meg a holnapi nap amikor szabadok vagyunk mint a madár. - Mesélte a nagy harci helyzet a lány.

- Szóval két nap szabad nap? Ez szuper! Na de várjunk csak egy percet. Miért érzem azt hogy te már előre ki tervelted a mai napot?
- Mert így is van. - Néz rám huncut szemekkel.
- Nem tetszik ez a nézésed! Kezdjek félni? Tudod mit? Hagyjuk máris félek!
- Hé ne vesd el az tervet úgy hogy még nem is mondtam el! - De meg fogom bánni még ezt.
- Gyerünk Nicole, bökd ki.
- Szóval azt gondoltam ki ... - Lassú mozdulatokkal állt fel ágyáról. - Hogy ma... - Sétált lassan a fürdő irányába. - BULIZNI MEGYÜNK!! - Kiáltotta el magát és befutott a fürdőbe.
Elkezdtem utána futni de bezárta előttem az ajtót.
- Az ajtó nem ment meg a haragomtól Nicole Morgan!!
- Ne hisztizz! Hiszen csak holnap lesz a józanodás napja! - Neveti el magát.
- Csak gyere ki. - Morogtam magamba majd vissza sétáltam és ki kerestem a mai ruhámat. Rossz előérzetem van a bulival kapcsolatban.