| 𝐊𝐢𝐬𝐳á𝐦í𝐭𝐡𝐚𝐭𝐚𝐭𝐥𝐚𝐧 |

| 8. fejezet |

Talán a szerelem csak akkor jön, ha nincsenek benned elvárások. Ha nem akarsz, ha nem képzeled el, hogy milyen lesz, csak hagyod, hogy megtörténjen. Van még tovább, van még több is annál, mint amit el tudsz képzelni. Van, létezik, csak merned kell megnyitnod magad és befogadni, elfogadni, érte nyúlni, és bizony viszonozni. Azt is tanulni kell. Merni ugyanazt az élményt adni a másiknak, amit ő ad, és bízni benne, hogy arra van szüksége, amit kap. Ez az igazi kihívás. Adni és kapni. Hasonlót, ugyanazt, érzéseket, törődést.

Miután kisírtam magam Conrad karjai között felvettem a ruhákat amiket ide adott majd megettem amit kaptam reggelire utána lemostam magamról az elkezdődött smink maradványait. Csodásan néztem ki másnapos sminkkel az arcomon mit ne mondjak. Csodálom, hogy Conrad nem tette szóvá a kinézetemet. Hála égnek mindig van nálam sminklemosó is, hiszen nem tudni mikor kellhet. A ruha felvételekor rögtön orromhoz húztam a póló nyakát és mélyen belélegeztem a fiú illatát amitől azonnal a nyugodtság áradt szét bennem újra. Amíg védelmező karjai között voltam és ő vigasztalt, én végig parfümjének illatát szagoltam és egyre jobban szállt rám a nyugalom.
Mintha haza tértem volna...

- Min agyalsz ennyire angyal lány? - Ránt vissza a valóságba a gondolataim főszereplője, aki az ajtónak támaszkodva figyelt engem mosolyogva.
- Semmin. - Tagadtam le a gondolataimat.
- Nekem nem úgy tűnt. Biztos pozitív dolgon járt az eszed mert aranyosan mosolyogtál közben. - Mosolyogtam volna? Észre sem vettem. Na de várjunk csak! Conrad azt mondta...
Aranyosan mosolyogtam.
A pillangók visszatértek!
- Te mióta figyelsz engem ott állva?
- Nyugi már fel voltál öltözve mikor jöttem. Azt láttam már ahogy mosolyogsz a szoba közepén. - Mondta mosollyal az arcán. - Visszatérve az öltözésre... - Nézett rám és a fekete pólóra majd lejjebb a szintén fekete pamut nadrágra. Libabőrös lettem, ahogy nem is egyszer végig mért. - Minden nap el tudnám nézni, ahogy az én ruháimban tevékenykedsz. Természetes mégis rohadtul szexi. - Mondta miközben újra és újra végig nézett rajtam tetőtől talpig. Vágyakozó tekintete éget. Szavaitól biztos olyan piros lett az arcom akár a paradicsom.
- Köszönöm a... a ruhákat és, hogy itt lehetek még a mai nap. - Tűrtem az egyik hajtincsemet a fülem mögé lányos zavaromban.
- Nem kell megköszönnöd mert mint mondtam bármikor meg tenném. - Mondta immár komolyabban. - Gyere velem a fürdőbe hadd nézzem meg a csuklódat. - Nézett az említett testrészemre és felém nyújtotta jobb kezét. Lehet elhamarkodottan gondolkodtam erről, de bíztam benne. Felé nyújtottam bal kezemet mire ő lassan és óvatosan megfogta majd szemembe nézett. - Nem érhet hozzád többször! Nem fogom engedni se annak a rohadt nyomorultnak, se senki másnak. - Belenéztem gyönyörű zöld szemeibe és válaszképpen megszorítottam kezét, hogy tudom. Tudom és érzem, hogy nem engedné, hogy újra bántson.

Ezután kézen fogva sétáltunk a fürdőszoba irányába.

Mikor beértünk Conrad elengedte kezemet és a tükör melletti szekrényhez sétált ahonnan egy kenőcsöt vett ki és vissza sétált hozzám majd elém állt. Áhított tekintettel követtem minden mozdulatát. Ahogy lecsavarta a kenőcs kupakját és egy kicsit nyomott ki a tubusból az ujjára. Ahogy ezután óvatosan megfogta másik kezével a sérült csuklómat és lassú szintén óvatos körkörös mozdulatokkal kente el a kenőcsöt a sérülésen vigyázva, hogy ne okozz nekem fájdalmat. Én közben csak arcát tudtam nézni, ahogy figyelmesen engem ápol. Melegség járta át a testem és szívem minden pontját mert az előttem álló fiú törődést és figyelmet ad nekem. Anya volt eddig az egyetlen az életemben aki ezeket megadta és megadja a mai napig. Erre a gondolatra be is könnyeztem...