| 𝐊𝐢𝐬𝐳á𝐦í𝐭𝐡𝐚𝐭𝐚𝐭𝐥𝐚𝐧 |

| 10. fejezet |

HOZTAM NEKTEK AZ OLVASÁSHOZ EGY PLAYLISTET

⬇️

https://open.spotify.com/playlist/1yftBlbeFTzpcdVhVIMhxw?si=gv-GjhDtSIWPNsPfbbtAQQ&dd=1

Az egyetem olyan, mint a katonai kiképzés: az első egy-két évben nem látsz ki belőle, annyira sok, annyira beterít. De kell ez a sok: mint amikor beleugrasz valamibe, és abban nyakig elmerülsz. Ez a sok egy darabig teher, fullaszt, de aztán átlendül valami minőségibe.
Aki csak benéz néha az egyetemre és nem vesz részt a hallgatói közéletben, az nem szedi fel azokat az általános műveltségbeli, magatartásbeli, hozzáállásbeli mintákat, ami szükséges ahhoz, hogy értelmiségiként teljes életet éljen.

El sem hiszem, hogy máris eltelt az első tanítási nap, hiszen még csak nemrég érkeztünk be Nicole-lall a fejlődéspszichológia elméleti órára de már az utolsó órán ülünk. Hihetetlen, hogy mennyire gyorsan telik az idő legalábbis még most így az elején, mert lesznek nehezebb, hosszú napok és akkor meg pont az ellenkezője lesz, hogy úgy fogom érezni mintha sose lenne vége a napnak.
Még körülbelül 5 perc van hátra az előadásból így megbeszéltük Nicolelal, hogy felmegyünk a koliba át öltözünk és ki megyünk a közeli parkba a friss levegőre sétálni egy kicsit, beszélgetni. Nincs is jobb mint alvás előtt a jó levegőn sétálni egy kicsit.

- Jólvan diákok mára végeztünk lehet menni. A következő órán találkozunk. - Mondta Mr. Williams mire rögtön mindenki olyan sebességgel állt fel a helyéről és hagyta el az előadót, hogy azt még Flash is megirigyelte volna.
- Na gyerünk mi is, menjünk át öltözni. - Ragadt karon a lány és már kint is voltunk az ajtón de éppen hogy mert azonnal vissza is léptünk az ijedségtől.
- Hogy az az Isten! - Mikor Nicole reagálta, hogy drága barátja és Liam áll előttünk, az ijedt lány Ethan mellkasára csapott. - Nem tanították meg nektek, hogy ne hozzátok rá a frászt a másik emberre mert a végén szívinfarktussal távozik el??
- Ti idióták! Caspert játszotok vagy mi van?! - Kiáltottunk fel együtt. Nem normális idióták!
- Tényleg nagyon humoros! - Majd Nic barátjára nézett. - Nevess csak drága szerelmem de remélem majd akkor is nevetni fogsz amikor majd tényleg el visz a roham az ilyen jeleneteidtől és nem lesz aki majd palacsintát süssön neked. - Ezt már én se bírtam ki nevetés nélkül.
Ő tényleg nagyon megijedt.
- Te ezt most tényleg kimondtad?! - Nézett hihetetlen arccal barátnőjére. - Nagyon jól tudod, hogy a palacsinta a kedvencem és te ezzel bántasz. - Majd a hatás kedvéért Ethan még keresztbe is tette kezeit mellkasa előtt. - Gonosz egy asszony vagy te. Kérem vissza a gondoskodó barátnőmet. - Mondta kisfiús hangon miközben boci szemekkel nézett a lányra. Erről az aranyos kisfiús viselkedésről rögtön Conrad jutott eszembe, amikor a konyhába tartva azon gondolkodtunk, hogy mit együnk, mire ő kivonszolt mondván, hogy csináljunk pizzát mert azt akar enni. Mondta is miközben a tévé előtt ültünk ételell a kezünkben, hogy a pizza az ő kedvence de csakis ananász nélkül. Mire hitetlenkedve néztem rá, hogy mégis hogyan nem lehet szeretni az ananászt?! De arra is jól emlékszem, hogy milyen jóízűen ette az ananász mentes pizzát. Mint egy jóllakott ovis úgy nézett ki miután megette az összeset, és csak úgy megjegyzem, meg se látszott rajta…
Szóval ahogy most így láttam Ethan ovis viselkedését rájöttem, hogy ők ketten olyanok mint két tojás. Az emberek azt gondolják róluk amit látnak, vagyis a külsőt.
Kívülről Ethan és Conrad is tipikus rossz fiúknak néznek ki, akik minden nap másik lánnyal mulattatják az időt, de nem. Belül olyanok mint a kis ovisok akik szeretnek szórakozni, viccelődni, gyerekeskedni, idegesíteni mindenkit.
Ethan Nicole-on kívül nem lát más lányt. Conrad pedig lehet flörtölget lányokkal de egyet sem vitt az ágyába de még a lakásába sem.
Rajtam kívül..
Mert én már voltam nála, és ott is aludtam. Nem másik szobában vagy a kanapén hanem az Ő szobájában, az Ő ágyában. Mellette, a karjai között.
Tehát én nem csak úgy ott voltam.
Igen ezt is elmesélte pizza készítés közben, hogy soha egy lánnyal sem feküdt le csak úgy random. Nem használt ki egy lányt sem hiába hiszik, gondolják így az emberek. Azt is elmondta, hogy egy lány volt akivel lefeküdt egész életében még 17 évesen és szerelmes volt. Nagyon félre ismerték őt az emberek, a haverjai, az ismerősei, mindenki. Még én is.
De azt hiszem, hogy én még időben megláttam a valódi énjét.
Tanúság, hogy soha ne külső alapján alkossunk véleményt valakiről.
Ahogy mondani szokás:
" Ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján"