| 𝐊𝐢𝐬𝐳á𝐦í𝐭𝐡𝐚𝐭𝐚𝐭𝐥𝐚𝐧 |

| 16. fejezet |

Mielőtt még neki indulnátok az új fejezet olvasásának lenne egy kérdésem felétek.
Szeretnétek egy insta csoportot, ahol beszélgetnénk, megismernétek egy kicsit jobban és én is titeket? Kommentben kérem a válaszokat🥰

.
.
.
.

'' Szeretnélek boldoggá tenni, amiért fényem lettél a sötétségben. Az enyémnek akarlak tudni, és a tiéd szeretnék lenni. Szeretném, ha te volnál minden ébredésemkor az első, a halálos ágyamon pedig az utolsó, akit látok. Szeretném, ha ezentúl minden kellemes és kellemetlen emlékünk közös volna, amelyeket hosszú évek múltán, a kandallónkban lobogó lángokon merengve, nosztalgiázva idézhetünk. Mert te vagy az, aki jobb emberré tesz. Aki támogat, aki ösztönöz, aki megerősít, és aki mellett mindezek ellenére attól sem félek, hogy jelentéktelen ember maradhatok."

Amikor bánatos vagy, magadat kicsinek, a világot hidegnek érzed. Kevés az energiád, mert a bánat felemésztette. S mivel a rád irányuló figyelemmel tudsz életerőt nyerni, fájdalmadat kikiáltod a világba. Amikor szenvedsz, elvárod, hogy a másik együtt szenvedjen veled. Amikor elé tárod a fájdalmadat, lesed az arcát, hogy mennyire szomorodik el. Ha veled sír, megnyugszol, hogy nem vagy egyedül. Azt hiszed, a másik ilyenkor szeret és támogat téged, de valójában nem történt más, mint hogy őt is magaddal rántottad a gödörbe.

Igazán szeretni csak egyszer lehet. Az első szerelem emlékét soha semmi sem törülheti ki a szívből, megmarad az állandóan s még a későbbi években is édes visszaemlékezése­ket kelt a szívben. Vannak ugyan olyanok is, akik sokszor tudnak szeretni, de ezek nem ismerik azt az égig emelő szent érzelmet, amely vagy boldoggá vagy örökre boldogtalanná teszi az embert. Az első szerelem ki­hat az egész életre, oly mindenható ez, hogy képes az angyalt ördöggé és az ördögöt angyallá változ­tatni.

Még mindig nem tudom elhinni amit Liam mondott. Több éven keresztül nem vettem észre azt, hogy a legjobb barátom többet érez irántam mint barátság. Most kezd értelmet kapni számomra a fiú viselkedései, hogy miért nem szimpatizált Conraddal. Miután eljöttem Liam-től Conrad ahogy mondta megvárt és indultunk is vissza hozzá. Az autóban ülve mindent elmeséltem és vártam a féltékeny vagy dühös reakcióját de nem történt semmi ilyen, amin meg is lepődtem hiszen rögtön azt gondoltam, hogy majd ki fog borulni miszerint a legjobb barátom szerelmet érez irántam. De nem. Nem mondott egész úton semmit csak összekulcsolta kezét az enyémmel amit az ölében pihentetett, és hüvelyk ujjával simogatta bőrömet. Lehetséges, hogy most próbálja türtőztetni magát és később fog majd robbani mint a bomba?