| 𝐊𝐢𝐬𝐳á𝐦í𝐭𝐡𝐚𝐭𝐚𝐭𝐥𝐚𝐧 |

| 9. fejezet |

Nem azonos-e gyökerében a szerelem és a gyűlölet? Hiszen mind a kettőhöz két szív legmeghittebb kapcsolata és ismerete kell. Végeredményben a szenvedélyes szerelmes csakúgy, mint a szenvedélyes bosszúálló, minden szellemi és érzelmi táplálékát a másikból meríti, és ha magára marad, reménytelen üresség szakad rá. Filozófiai szempontból a két szenvedély tehát lényegében ugyanaz, csak az egyiket mennyei fényességben látjuk, a másikat tompán izzó homályban. Odaát a szellemek világában találkozik a kettő.
Ha a szerelemről beszélünk, nagyon fontos, hogy tudjuk: a vágy beteljesítése nem azonos a szerelemmel.
A szerelem irányíthatatlan, cikázik jobbra-balra, van, hogy elsuhan melletted, van, hogy lemarad tőled, többször is eltalálhat, de jegyezd meg, egyszer, de csakis egyszer történik olyan, hogy két embernek azonos időben nyílegyenesen lő bele a szívébe.
Mennyi idő kell a szerelemhez? Egy nap? Egy hét? Egy hónap? Vagy több? Nem, a szerelemhez nem idő kell, hanem érzés. Az szabja meg az időt is.

A szobába besütött a nap, meleg sugarai simogatták arcomat. Amikor kinyitottam szemeimet azonnal egy alvó Conradot láttam meg aki csukott szemmel aludta még az igazak álmát. Arca nyugodt és békés volt. A szobát a fiú egyenletes halk szuszogása borította be. Mint egy aranyos kisfiú. Nem bírtam levenni róla a tekintetemet, vonzott.
Kissé össze voltunk gabalyodva ugyanis az én jobb kezem nyakán volt, bal kezem össze húzva magam előtt. Conrad bal keze a derekamon volt míg jobb keze a fejemnél, pontosabban a hajamban. Lábaink pedig össze tekeredve. Ne próbáljátok meg elképzelni ezt a helyzetet mert én sem tudom, hogy hogyan sikerült ez.
De amúgy, hogy került mellém? És mikor?

Nagy késztetést éreztem, hogy hozzáérjek arcához és végig simítsak rajta, de nem mertem, így csak közelebb másztam hozzá egy kicsit és megelégedtem közelségével, teste melegével és férfias illatával. Nagyon nem kéne közelebb kerülnöm hozzá sem testileg sem pedig érzelmileg.
Conrad lehet érezte, hogy közelebb mentem hozzá mert megmozdult mellettem így gyorsan becsuktam szemeimet és alvást színleltem. Remélem nem buktam le mert az egy kicsit kínos lenne.
Pár másodperc múlva már ha nem érzékeltem rosszul, ujjak lány simogatását éreztem halántékomtól egészen arcomig amitől akarva akartalanul végigfutott rajtam a libabőr.
Miket vált ki belőlem ez a fiú?!
Ezek után ajkakat éreztem meg homlokomon amik hosszú puszit hagytak bőrömön.
Üdv újra lepkéim...
Másodszorra kinyitva szemeimet rögtön össze találkozott tekintetem azzal a bizonyos zöld íriszekkel amik most a reggeli fáradtságtól csillogtak.

- Jó reggelt angyalom. - Szólalt meg reggeli rekedtes hangján.
Ez a hang végig rezonált testemen...
- Jó reggelt. Hogy hogy itt vagy? Má-mármint itt velem egy ágyban? Mellettem... - Kezdtem el dadogni mint egy kislány. Szánalmas vagyok!
- Nyugi nem történt semmi! - Nevetett Conrad. - Az még szerintem megvan neked, hogy este filmet néztünk.
- Igen, de a felénél már éreztem, hogy el fogok aludni. - De az, hogy mi történt nem tudom.
- Na igen, percekig pislogtál és majdnem aludtál már mikor megkérdeztem, hogy alszol e... - Kezdett el nevetni.
- Mit csináltam? - Kérdeztem sokkolódva.
- Nagyon aranyos voltál! - Mosolyodott el. - Tehát én megkérdeztem tőled, hogy alszol e, mire te hirtelen kinyitottad a szemeidet és azt mondtad idézem:
" Nem! Nem alszom! " - Nevetett újra.
- Nem is én lennék de komolyan! - Nevettem Conraddal együtt.
- Azután mondtam, hogy behozlak a szobába és alhatsz. Majd felkaptalak menyasszonyi pózba és elindultam veled ide a szobába mikor elkezdtél motyogni valamit de nem értettem, hogy mit ezért lejjebb hajoltam hozzád. - Nézett rám sunyi mosollyal.
- Ugye nem mondtam valami kínosat? Mit mondtam Conrad? - Mit mondhattam édes istenem...
- Azt mondtad, hogy aludjak veled.
- Atyaúristen... - Majd fejemre húztam a takarót. Én totál nem vagyok normális! Minek ide alkohol anélkül is le égetem magamat!
- Nem volt gáz... Annyira... - Mondta Conrad mire én rögtön le rántottam a fejemről a takarót és szúrós szemmel néztem rá miközben nagyokat pislogtam.
- Jól van kis méregzsák, szerintem kezdjünk el készülődni. - Nevetve megsimította arcomat majd kicsit közelebb jött amitől azonnal meg fagytam és csak bámultam őt.
- Nem voltál gáz se semmi hasonló, csak aranyosan ártatlan... Angyal lány. - Még mindig őt néztem. Lefagytam.
- Mi-miért hívsz így? Azóta így hívsz, hogy a suli előtt találkoztunk az első napon. - Nagyon érdekelt, hogy miért hív Angyal lánynak. Hogyan jutott az eszébe?
- Hogy miért? Jól figyelj mert most elmondom. - Felült az ágyon amit követtem és nézett rám igen csak komoly arccal. Nem is tudtam volna most ebben a pillanatban másra figyelni csak rá és arra, hogy milyen közel van hozzám.
- Nem véletlenül hívlak így. Ott az egyetem előtt amikor megkérdezted tőlem, hogy én ki vagyok és rám néztél ezekkel az észvesztő szemeiddel...
- Nézett mélyen szemeimbe hosszan.
- Rögtön az jutott az eszembe, hogy egy angyallal nézek farkasszemet.
Ártatlan, meseszép, különleges, és ezer százalék, hogy érintetlen is. Gondoltam magamba. Én akarok lenni az, aki elsőnek érintheti őt. És ha lehet utoljára is.
Az arcát... - Simogatta meg lassan az említett részt. - Ajkait... Nézett le ajkaimra vággyal teli szemekkel. Úgy nézte mintha valami csodát látott volna.
Teste minden pontját... - Majd nézett vissza szemeimbe. - Legfőképpen szívét és lelkét. - Ajkaim elnyíltak egymástól a meglepődés miatt. Kiszáradt a szám, megrekedt bennem a levegő is szavai hallatán. Majd még közelebb hajolt mindaddig még homlokát enyémek nem támasztotta.
- Nem vagy hozzám való, tudom. Hiszen a te lelked tiszta az enyémmel ellentétben. Nincs túl jó hírem a lányokkal kapcsolatban ezt te is észrevetted. Nem vagyok romantikus, sok lánnyal volt dolgom de komoly kapcsolat és szerelem soha.
Ellentétek vagyunk mint a tűz és a víz, de nem tudok nemet mondani.
De valamiért neked nem tudok nemet mondani... - Kicsit eltávolodott tőlem és úgy folytatta. - Mielőtt még rosszul értelmeznéd szavaimat, nem a szexre értettem, hogy kihasználnálak. Mert nem. Soha. - Mondta határozottan a szemembe nézve. - Neked, a belőled áradó energiának nem tudok nemet mondani. A szemeidnek amik máséhoz nem hasonlíthatóak, az illatod amitől elvesztem az eszemet, hozzád csalogat és az erős vonzalom, forróság ami rögtön érezhető kettőnk között és ezeknek nem tudok nemet mondani. Ezeket akarom érezni mindig. Nem akarom, hogy bárki másé legyél, megcsókolja az ajkaidat, vagy hogy más legyen az oka annak, hogy mosolyogsz vagy melletted legyen amikor rosszul vagy, beteg vagy, vagy ha pánikrohamod van. Mert az az én helyem lesz. - Ezeket most komolyan ki mondta? Álom vagy valóság? Egyik szemem sír a másik öröm táncot jár. Egyrészt elolvadtam a monológjától mint a fagyi. Másrészt pedig ordítanék mert nem tudom, hogy ez mennyire igaz. Conrad igen sok lánnyal volt úgy együtt, és nem akarok én lenni a következő. Én ennél több vagyok és akár mennyire is vonzódok hozzá, talán tetszik is... nem akarom a használt lányok sorát gyarapítani.
Teljesen össze vagyok zavarodva...