F L A W L E S S

4. fejezet

Amikor az ember tisztában van a jogaival és a határaival, mégis megkíséreli a tiltottat és áthág rajtuk, valahogyan képzavart állít fel benned minden lehetséges módon. Pontosan ilyen képzavart állított fel Mr. Watts. Az intenzív közelsége teljesen megsemmisített, a borzongás villámsebességgel szántott végig a testem minden szegletén és félelem fokozódott fel bennem. Féltem, hogy meddig akarja feszegetni a határokat és féltem, hogy végleg ellenszegül azoknak.
Az ismeretlen eredetű bizsergés, a gyengeség és az ellenszenv kavalkádja valami olyasfajta gondolat formájában burkolózott be a fejembe, aminek a legkevésbé sem szabadott volna, mert egyszerűen nem megengedett.

⋆.ೃ࿔*:･ೃ⁀➷

Az ominózus történés következtében az agytekervényeim központjában egyetlen személy járt és annak elhangzott szavai, amelyek még mindig égették azon felületet, ahol suttogást lehelt a fülembe. Lassan attól féltem, hogy a cikázó gondolataim hangot adnak saját maguknak és kitudódnak a környezetembe.
A történelem tankönyvem felett görnyedtem, bal kezemmel a fejemet támasztottam, amelyen unott fapofa húzódott meg és már-már lehunyt szemekkel meredtem magam elé. Lényegében mindenen járt az eszem, csak azon nem, amin éppenséggel kellett volna. Ms. Hastings monoton duruzsolása teljesen elkerülte hallójárataimat, az osztálytársaim kezében serény tempóban dolgoztak a tollak, a táblán díszelgő mennyiség nőttön-nőtt, én meg lassan a fél életemet ledaráltam a fejemben. Egyszerűen képtelen voltam figyelmet szentelni az órának, ami alapjában véve tök normális, hiszen a történelem a legkevésbé sem mozgatja a fantáziámat. Csak most épp kissé abnormális volt a helyzet.
A merengés úrrá lett rajtam, az idő előrehaladtával minden külső tényező megszűnt létezni, a látásom pedig kezdett homályba merülni, mígnem egy éles hang ki nem zökkentett ebből az illuminált állapotból.

- Talán nem aludta ki magát, Isadora? Vagy ennyire érdekes ez a klasszikus középkor, mert ennyire ne mutassa az érdeklődését. - intézett felém egy gúnyos megjegyzést Ms. Hastings.

- Tökéletesen aludtam, bár ezt a történelmet inkább nevezném unalmasnak, mintsem érdekesnek. - mondtam kedvtelenségtől csöpögő hangon, arcommal pedig fapofával meredtem a táblára, és próbáltam kiigazodni az információk tömkelegéből.

- Unalmas. - ízlelgette az előbb elhangzott mondatomnak egy részét. - Tudja, van egy roppant izgalmas helyiség a gimnázium szegletében kifejezetten a maga számára. - arcán gúnyos mosoly húzódott meg.

- Kérem kíméljen meg tőle. - alapjában véve nem szokásom ujjat húzni bármely tantestületi taggal, kivétel Ms. Hastings-szel, aki örömmel gondoskodik ennek megvalósulásáról.

- Az igazgatói iroda minden bizonnyal érdekfeszítő lehet majd a számára, ahol a bátyja már számtalanszor megfordult és most magán a sor. - szólalt fel nemes egyszerűséggel, kezével pedig az ajtó felé intett.

- Először is, Chris az ikertestvérem, és aki idősebb kettőnk közül, az maximum én vagyok, tekintve, hogy a matek érettségijét is maximum egy kettesre hozza majd össze. Másodjára pedig, négy év alatt sohasem kellett megkörnyékeznem az igazgatói irodát még csak távolról sem és elég kicsinyes gondolkodás, ha úgy véli, ezzel egetrengető lépést tesz majd előre. - tettem hozzá mellékesen és halvány mosoly ült ki a számra, amivel inkább csak a gúnyolódását szerettem volna visszasugározni.

- Valahol el kell kezdeni. Na induljon már. - intett le, amit egy szemöldök felhúzással díjaztam és értetlenséggel az arcomon araszoltam az ajtó irányába.

Nem hazudtam, amikor azt állítottam, hogy sohasem környékeltem meg az igazgatói irodát. Általában sosem feszítettem akkorára a határokat, hogy ezt eredményezzem és szerintem alaptalanul kell most felcaplatnom Ms. Clarke-hoz, akinek valószínűleg akad jobb dolga is, minthogy ezzel foglalkozzon, de mintadiákként eleget teszek Hastings kérésének és belevetem magam az izgalmakba.
Közben már azon is gondolkodtam, hogy miért is nem mehetek át a másik csoportba, ezáltal megszabadulnék Ms. Hastings-től és a már feledésbe merült Mr. Watts-tól. Ennek az az oka, hogy a másik csoportnak más szaktanárok színesítik a mindennapjukat. Kár, hogy én nem részesülök ebben a kiváltságban, pedig kifejezetten élvezném.