- Amúgyis, nem hiszem, hogy örülnének neki.
- Mert annak igen, hogy a lányuk kapcsolatot folytat a tanárával. - méregetett lenéző tekintetével és arcára gúnyos mosoly kúszott.
Isadora James végzős éve egy elit gimnázium falai között igencsak nem mut...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A rádió egyhangú darálását a reggeli órákban csak az öcsikém elszontyolodott, rekedt hangja szakította félbe.
- Nem fogsz elkésni? - kérdezte gúnytól csöpögő, mégis aggodalmas hanglejtéssel Chris, majd gyorsan végigvezettem rajta álmos tekintetemet. Szakadt farmernadrágot viselt fekete színben, sötétkék kapucnis pulóverrel egybeeresztve, kusza hajtincsei alvó állapottal keretezték vékony arcszegletét.
- Arra gondoltam, hogy elvihetnél. - ásítoztam.
- Na szuper, apa már le is passzolt? - sóhajtott nyögvenyelős modorral.
- Nem, csak szimplán megkértelek, hogy ezúttal te vigyél. - mosolyogtam idegesen, amint megpillantottam az emeletről lefelé tartó apát.
- Te egy szörnyen idegesítő személy és nővér vagy, tudod, amolyan kettő az egyben. Minek nézel te engem, valamilyen hülye taxisnak, mint az a Szappanos Tibi, aki még azt a csóró kecskét is hipnotizálni akarta? - kezeit belevonva gesztikulálta a kitörő gondolatait.
Apa léptei lassan közelítettek felénk és végül a konyhapultnál megtámaszkodva állt meg.
- Engem is megkérhetsz, hogy elvigyelek. - apa hangja természetes volt és olyan tiszta. Fojtogatott az érzés. Ahogyan apa hangját hallottam beszélni, vagyis inkább kiabálni velem pár órával ezelőtt, ugyanaz az ember volt, mint aki most jelen pillanatban lágy hanglejtéssel szólt közbe.
- De most Christ kértem meg. - feleltem szűkszavúan, emellett pedig próbáltam visszafogni az indulataimat.
- Hát legyen. Szurkoljatok, hogy túléljem az előttem álló napot, lesz egy három órás műtétem. - a fogashoz lépett, amelyről könnyedén leakasztotta fekete kabátját, a zsebéből előszedte a kulcsokat és megforgatta őket.
- Hajrá Andrew! - kiabált oda bohókásan a mellettem álló fiú, apa meg egy lágy mosollyal viszonozva ezt kilépett az ajtón.
- Most, hogy ennek az idilli bájcsevejnek vége, indulhatnánk végre? - összefont karjaimat magam előtt tartottam és éreztem, ahogyan az arcizmaim összehúzódva reagáltak a feszültséget keltő ingerekre.
- Neked hugicám meg mi a franc bajod van? - araszolt át a pult másik oldalához a lehető legnagyobb nyugalommal, és kezébe vett egy péksütit.
- Lehet, hogy te nem ismered a gyomorgörcs jelenségét, mert még sosem férkőzött be hozzád, de amikor előtted áll egy fizika, matek és történelem témazáró, és ráadásul nyolcadik órában is a padban kell majd gubbasztanod, az bizony már a korai órákban hatással van a szervezetedre, és hangulatodra. Szóval ne kekeckedj ennyit, hanem egyél és indítsunk. - világosítottam fel nagyjából egy fél percben a tróger öcsikémet, aki olyan fapofával meredt rám, hogy elgondolkodtam azon is, hogy vajon hogy nem felejtett el rágni a fogaival.
