- Amúgyis, nem hiszem, hogy örülnének neki.
- Mert annak igen, hogy a lányuk kapcsolatot folytat a tanárával. - méregetett lenéző tekintetével és arcára gúnyos mosoly kúszott.
Isadora James végzős éve egy elit gimnázium falai között igencsak nem mut...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A születésnapunk szervezéséig hátralévő idő igencsak szaporán fogyatkozik, amikor legutoljára beszéltük Cammel ezt a dolgot, egy hetünk volt erre, a jelenlegi felállás szerint pedig konkrétan egy napunk van mindenre.
– Azért remélem, normális ajit adsz majd nekem, és nem valami elbaszott kis virágcseréppel állítasz elő. Nem kedvelem a virágokat. – forgatta meg közönyösen a szemeit Chris, zsebretett kezekkel mellettünk állva. Hihetetlen, délután milyen zsúfoltság uralkodik az üzletekben. Camillejal elképedt és vágyakozást kifejező íriszeinkkel vizslattuk centiről centire a különféle ékszereket, nyakláncokat meg gyűrűket és közben azzal poénkodtunk, hogy ez a töménytelen mennyiségű érték túl nagy mérce lenne a mi igen szegényes pénztárcánkhoz.
– Nem értem, mi a problémád a virágokkal. – háborgott Cam, miközben aranyos kislány módjára forgatta a kezében tartott nyakéket, minden oldalról, minden fényben alaposan megvizsgálva. – Az orchideák tök szépek. – vont vállat.
– Akkor maradj csak szépen a virágaidnál, Baker és ne álmodozz ilyen nagytételű dolgokról. – szólt oda neki csípősen és mogorva stílusban.
– Jézusom, akkora egy bunkó vagy, hogy az már kriminális. Ha továbbra is ilyen megjegyzésekkel színesíted a vásárlással eltöltött időnket, akkor az ajándékod olyan nagy lesz és megfoghatatlan, hogy ténylegesen egyenlő eredményt fog mutatni a semmivel. – oltottam le egy széles mosollyal, majd a pofámba tolta öntelt vigyorra kúszó arcát és tovább rivalizált.
– Hajtogathatod itt a magad hülyeségeit, hugicám, de mindketten tudjuk, hogy az ajándékom már régen nálad van és legalább annyira fogok örülni neki, mint te az enyémnek. – duruzsolta a fülembe olyan érzéki hanglejtéssel, mintha az egyik csaja lennék, akit mindenféle mézes-mázas dumákkal próbál maga mellett tartani, és közben egy puszit nyomott az arcomra.
Egyébként, abban igaza volt, hogy az ajándékát, ami egészen pontosan egy kontrollel kiegészítő modell volt, megspékelve egy szegecses övvel, amiket már minimum két hete beszereztem egy online üzletből, és akármilyen furcsa vagy éppenséggel agyatekert egy megoldás, de a mosogatószekrény legaljába bújtattam, mert ha van egy hely, ahol nem szívesen forgatja fel a dolgokat, az az. Anya minden héten rendszerezi az edényeket, amelyek mellesleg megjegyzem, hogy megállnák a helyüket egy kirakodóvásáron, hiszen nagy mennyiségben megtalálhatóak nálunk, és azóta csak gyarapodnak, mióta megszállottan minden vásárlásunk alkalmával újabb szerzeményre csap le. Tehát amellett, hogy Alice Lawrence egy vérprofi jogász, és háziasszony, betegesen megszállott. De ha azt mondta, hogy legalább annyira fog neki örülni, mint én az övének, akkor elég nagy a valószínűsége annak az elméletnek, hogy valamiféle kedvező dologgal áll elő a részemre.
– Öntelt. – akasztottam le magamról egy erőteljes lökettel, összefont karjaimmal Camillera néztem. – Most mit nézel? – konstatáltam értetlenül a lány rezzenéstelen arcát.
