- Amúgyis, nem hiszem, hogy örülnének neki.
- Mert annak igen, hogy a lányuk kapcsolatot folytat a tanárával. - méregetett lenéző tekintetével és arcára gúnyos mosoly kúszott.
Isadora James végzős éve egy elit gimnázium falai között igencsak nem mut...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hazafele a telefonom pittyegése törte meg az autók kipufogógáza és az emberek nyüzsgése adott alapzajt, nagyjából öt óra tájékán. A kijelzőre pillantva Serena üzenete villódzott. Az értesítéspanelt oldalra húztam, megnyitottam.
Sere: Átjössz tanulni? Willow is jön.
Őszintén szólva, még egy szikrányi kedvem sem volt ahhoz, hogy én hazamenjek, ezért is válaszoltam rögtön egy "aha, nemsokára ott vagyok" üzenettel, majd a következő sarkon befordulva megcéloztam a lány utcáját, mialatt tájékoztattam anyát a hollétemről. Davisék háza rögtön az első kereszteződésnél balra volt a negyedik háztömb, kékesszürke árnyalatban, fekete lemez kerítéssel elhatárolva a közvetlen onnan nyíló, aligha forgalmas utcától. Nem sokszor jártam még Serenánál.
⋆.ೃ࿔*:･ೃ⁀➷
Ahogy megtorpantam a bejárati ajtó előterében, teljesen más elrendezésben tárult elém a ház belső része, és az eddig szemben található szekrénysor helyén egy óriási tükör terült el, amellyel teljes meglátás nyílt a megjelenésemre. Óvatosan betűrtem egy hajtincsemet a fülem mögé, a bokacsizmámat a cipőspolc tetejére helyeztem le, a kabátomat a fogasra akasztottam és halk lépésekkel szaporáztam végig a folyosón és be a nappaliba, ahol a kanapén valamiféle divatlapot olvasgatott Ella, aki számomra csak Mrs. Davis.
- Régen jártál már nálunk, Isa. Miújság? - pillantott fel rám az újságlapok takarása mögül, majd feljebbcsúszott a kanapén és félretette az olvasnivalót. Egy narancssárga, spagetti pántos atlétát viselt, fekete farmernadrággal, a haját egy csipesszel összefogta.
- Forgalmasak a napjaim, igazából a szó szoros értelmében, rengeteget kell tanulnom és most jól jönne egy kis kikapcsolódás, ezért is jöttem át Seréhez. - sóhajtottam sokatmondóan, de egy halvány mosolyt ejtettem meg a nő felé. - És Mrs. Davis hogy van mostanság? - dobtam vissza automatikusan a kérdést.
- A hétre szabadságot vettem ki és otthonról dolgozom egy picit, a minap kaptam emailben egy kérelmet, amelyben egy új lakásterv állt, viszont muszáj itthon lennem Aaronnal, szóval most építészmérnök anyuka vagyok egyszerre. De egyébként nagyjából minden rendszerezve van. - Sere anyja hosszasan pislogott és látszólagosan megviselte őt pár dolog, amikről nem éreztem helyénvalónak, hogy kérdezősködjek.
- Ez igen érdekesen hangzik. - fűztem hozzá mellékesen.
- Fáradalmas és hosszas, ez talán találóbb megnevezés. - nevetett fáradtan. - Gondolom a szüleidnek is rengeteg dolga van.
- Ó, igen, anya nemrég kapott pár évekkel ezelőtti papírokat, amiket még újból átkellene néznie, aztán apa is egész nap ügyeletben van, ha jól emlékszem, ma épp egy kétórás műtétet vezet. - vázoltam fel nagy vonalakban keserédes mosollyal az arcomon.
