- Amúgyis, nem hiszem, hogy örülnének neki.
- Mert annak igen, hogy a lányuk kapcsolatot folytat a tanárával. - méregetett lenéző tekintetével és arcára gúnyos mosoly kúszott.
Isadora James végzős éve egy elit gimnázium falai között igencsak nem mut...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
November első két hete könnyedén ledarálta magát.
Minden frusztrációt magam mögött hagytam, a fali rádión kiszűrődő halk zenére összpontosítottam, dúdorásztam és a vesztesek nyugalmával kortyolgattam a Pumpkin Spice Latte-mat. Az ölemben heverésző könyv keresztezte a lábamat, és egy béna szalvétával szerencsétlenkedtem, mert nem volt könyvjelzőm. Már-már szinte élvezem az összes barbár ihletemet, amik a számos környezeti helyzetekben kiválóan helytállnak alternatívumként, még ha ez azzal is jár, hogy jópár ember bámul rám összeráncolt homlokkal a közhelyeken. Ja, és idegesítő módon kavargatom azzal a nyomorult szívószállal a pohárban levő kávét, ami forró, mint az ítélet, ez pedig még egy nyomós okot ad arra, hogy megbámuljanak.
- Zavarhatom a hölgyet, vagy foglaljak inkább máshol helyet? - bukott ki valahonnan a hátam mögül egy érces hang, amelyek túlságosan súrolták a fülemet, hogy ne tudtam volna beazonosítani Mr. Wattsot.
- Nem sejtettem, hogy valaha egy kávézóban fogom meglelni a társaságát, Mr. Watts. - mosolyogtam fafej, kisgyerek módra, apró biccentéssel pedig arra intettem, hogy üljön le.
- Pedig kifejezetten visszajáró vendég vagyok itt, elég jó hely. - vigyorgott bizonygatóan.
Megvontam a vállam, pár perc erejéig csönd telepedett meg közöttünk és azon elmélkedtem, merüljek-e beszélgetésbe vele, vagy sem.
- Elkezdte már nézegetni az anyagokat, amiket témakörökre bontottam? - fürkészett, miközben a kávéját próbálta lehűteni hideg levegő kifújásával az ajkain keresztül távozva. Ne koncentrálj a mozdulatára, súgta egy hang a belsőmből.
- Még nem. Ne haragudjon, és elnézést, jól tudom, hogy már több, mint egy hete kiadta, csak még nem sikerült kellően foglalkoznom vele. Tényleg igyekszem minőségi időt és odaadást belefektetni ebbe a versenybe, és a legkevésbé sem szeretném, hogy mások megkérdőjelezzék a maga precizitását, ha elbuknám a versenyt. Tudom, hogy maga a tökéletességre megy, és én csak...próbálok megfelelni magának és az igényeinek. - igyekeztem magamban tartani az aggodalmaimat, amennyire csak lehetett, de kutyaszorítóban éreztem magam a rezzenéstelen arcát konstatálva, így ez fuccsba dőlt.
- Igényeimnek, - ízlelgette a szót kísérteties módon, aminek hatására beleremegtek a csontjaim még ülő testhelyzetben is, de tovább folytatta mondatát - nem lenne túl helyes, ha megfelelne azoknak. - alsó ajkát enyhén beharapta, elfojtott egy halovány mosolyt. - És Isadora, - emeltem tekintetemet az összeszűkült pupilláiba - nem fogja elbukni.
Bólintottam.
- Tudja, zavarban vagyok, mármint minden egyes alkalommal, amikor nem kapok magától valamiféle gúnyos megjegyzést, hanem csak ilyen elcsépelt mondatokat, mintha kedvelne, pedig nem. Rettentően zavarba hoz, Mr. Watts. - tekintetemet egyfolytában az előttem heverő kávéspohárra szegeztem, mert nem voltam képes és egyúttal nem mertem a szemébe nézni.
