Megmentettél (Liushen)

3. Megvédelek!

Shen Qingqiu arcát a mélységes döbbenet járta át. Sejtette, hogy Liu Qingge nem olyan ellenséges, mint korábban, de erre a kirohanásra nem számított. Hirtelen könnyek gyűltek a szemébe és megremegett az ajka. Kinyitotta a legyezőjét az arca elé tette, hogy Liu Qingge ne lássa, hogy szégyentelenül sír. A másik azonban gyengéden félre tolta a kezét, és egy váratlan mozdulattal letörölte Shen Qingqiu könnyeit. A megkönnyebülés mellet újra döbbenet hullám szaladt végig szektatársa arcán, mire Liu Qingge gyorsan visszahúzta a kezét, mintha forró vashoz nyúlt volna.

- Látod mit művelek? Kell neked ilyen kisgyerek módjára sírni! Egy pillanatig el is felejtetettem, hogy már felnőtt ember vagy. Ostoba! Mi ez a sírás? Mintha nem tudnád, hogy hozzám bármikor jöhetsz! Végtére is az életemmel tartozom nem? – kiáltott rá a megszeppent Shen Qingqiu-ra, de a hangjában nem volt düh.

Shen Qingqiu váratlanul elmosolyodott, mire Liu Qingge felhúzta a szemöldökét. Egyszerűen nem tudta ép ésszel megmagyarázni a másik viselkedését. Talán azt hitte, hogy minden olyan, mint régen, amikor folyamatosan összekaptak? Vajon, ha elmondaná, hogy akkor sem utálta, csak a viselkedése bosszantotta, akkor mit mondana? Összeszorítototta a száját, és egyszerre meghazudtolta magát. Mind a ketten rosszul bántak a másikkal, és gyűlölték is egymást. A barlangban, csak ott jött rá, hogy félreismerte. Megragadta Shen Qingqiu vállát, és finoman rázogatni kezdte, remélve, hogy kimegy a hülyeség a fejéből. Mire Shen Qingqiu hirtelen valami olyat csinált, amit nem gyakran szokott, felnevetett. Liu Qingge hirtelen abba hagyta a rázogatást, és a játékosan megvillanó szempárra nézett. Hirtelen valami megmozdult benne és magához ölelte. Shen Qingqiu kezéből kiesett a legyezője. Liu Qingge óvatosan paskolni kezdte szektatársát.

- A tanítványod itthagyott, de én és még sokan itt vagyunk neked. Ránk támaszkodhatsz – mondta halk lágy hangon.

Shen Qingqiu nem mozdult. Ahogy, beszívta Liu Qingge illatát valahogy biztonságban érezte magát. Esze ágában sem volt elhúzódni a vígasztaló ölelésből. Óvatosan belefúrta a fejét Liu Qingge vállába, akinek a ruhája a könnyektől nedves lett. Ki tudja meddig álltak ott, egyikük sem akart elhúzódni. Végül Liu Qingge eltolta magától, hogy megnézze, hogy van. Shen Qingqiu arcán végtelen nyugalom tükröződött. Tekintete olyan lágy volt, hogy Liu Qingge hirtelen egy pillanatra megértette Lou Binghe miért vált rabjává. Zavartan köhintett, majd elhúzódott.

- Látom megértetted... - suttogta alig hallhatóan Liu Qingge.

Shen Qingqiu egy halovány mosollyal bólintott. Liu Qingge-nek most jutott eszébe zavarba jönni a saját tettei és szavai miatt. Szemét a földre szegeszte, ott vándoroltatta, amíg meg nem pihent a leejtett legyezőn. Óvatosan lehajolt, hogy felvegye. Egy szeretett teljes simítással leszedte róla a rá rárakódott port. Shen Qingqiu felé nyújtotta.

- Tessék kár lenne, ha elveszítenéd... - morogta zavartan, majd sarkon fordult, és önkántelenül elindult a Bambuszlak irányába. Gondolatai teljesen elkalandoztak, a korábbi gyilkos auráról.