Megmentettél (Liushen)

8. Ismeretlen világ

Shen Qingqiu értetlenül simogatta Liu Qingge hátát. Arcára néhol megértés, gyakrabban zavar ült ki. Amikor el akart húzódni Liu Qingge visszarántotta, és egyre erősebben szorította, míg nem Shen Qingqiu háta kiroppant. Ekkor bosszankodva felsóhajtott:

- Azért kérded, hogy élek – e még, hogy aztán megfojts vagy összeroppants? Légy szíves eressz el, és mondd el, hogy mégis mi történik!

Liu Qingge azonnal elengedte a másikat, és végigmérte, nem tett- e benne valami kárt.

- Nyugodj meg! Semmi bajom! – mosolyodott el Shen Qingqiu.

- Szerinted ez olyan, amin somolyogni kell? Azt hiszem valamilyen látomást láthattam az előbb... Persze az sincs kizárva, hogy megmérgeztek, vagy tettek valamit az elmémmel.

- Vagy csak meghibbantál – Shang Quinghua hangja magabiztosan csengett.

Erre a megjegyzésre mindkét férfitól, csak egy lenéző pillantást kapott válaszul.

- Ti tudjátok! Én csak azt mondom, hogy ez a legvalószínűbb – morogta Shang Quinghua, majd távolabb sétált tőlük.

- Shen Qingqiu – kezdett neki újra Liu Qingge – Láttam, ahogy megcsonkított Lou Binghe. Félek a múltkori gyilkos energia is ő lehetett. De hát nem meghalt? Ha meghalt, hogyan kínozhat mégis?

Shen Qingqiu arca elsötétült. Gyanakodva és félelemmel nézett végig a szektatársán. Nem tudta mitől retteg, a jelenettől – e, vagy attól, hogy Liu Qingge rájött. Összeszorította a száját, míg az végül egy keskeny csíkká vékonyodott.

- Mégis honnan... - kezdett bele, de aztán villámgyorsan megfordult, immár háttal a shidijének – Felejtsd el! Ez csak egy... Igen egy rossz álom.

Shen Qingqiu aki mindig a szavak embere volt, habozva, és dadogva beszélt. Hangjában bármennyire is akarta titkolni, meg-megcsillant a félelem. Liu Qingge látta, hogy a háta is megremeg egy pillanatra.

- Shen Qingqiu, hát ennyire nem bízol bennem? Látom, hogy titkolsz valamit... - Liu Qingge hangja szinte kétségbeesett volt – Te tudod, mit jelent ez a látomás ugye? Ezért kértél, hogy védjelek meg ugye?

Shen Qingqiu hallgatott, majd egy erőteljes mozdulattal kihajtotta a legyezőjét és az arca elé helyezte. Liu Qingge megragadta a karját, és rántott egyet rajta, pont annyit, hogy megint felé nézzen. Shen Qingqiu a hirtelen mozdulattól elejtette a legyezőjét. Vonásai eltorzultak, nyoma sem volt az érzelemmentes arckifejezésnek.

- Shixiong...? – remegett meg Liu Qingge hangja, ujjai dermedten a másik vállát markolták.

Ekkor szökött ki egy kósza könnycsepp Shen Qingqiu szeméből. Liu Qingge már biztosan tudta, hogy a szektatársa tudott erről a vízióról. Egyik görcsberándult kezével végigsimított a nyakán, majd az arcához ért és finoman letörölte a könnycseppet. Shen Qingqiu nem ellenkezett, jól esett neki a másik érintése. Valami végtelen biztonságot sugárzott ez a mozdulat, valami meghatározhatatlan bizalmat arra, hogy most már csak jó dolgok jönnek. Shen Qingqiu arca kisimult, végtelen nyugalmat árasztva. Liu Qingge először megdöbbent, de amikor látta, hogy a másik megnyugodott, finoman tovább simogatta az arcát, majd másik kezével a haját kezdte el birizgálni.

- Nem fog megtörténni – mosolyodott el Shen Qingqiu - Igen, biztos vagyok benne, hogy másképp lesz.

- Nem tehet veled semmit. – Liu Qingge hangja komolyan, katonásan zengett – Nem engedem, hogy bántódásod essen!

Ekkor a semmiből hatalmas robajjal egy fekete csíkban megtört a valóság, szivárgó gyilkos energiát árasztva. Csupán egy pillanatra, de mind a ketten hallották, ahogy egy hideg hang hátborzongatóan megszólalt:

- Shizun! Úgy látom egész jó bőrben vagy, ahhoz képest, hogy egy edénybe vagy zárva. Elárulnád, hogy hogy lehet ez?

A fekete csík olyan gyorsan tűnt el, ahogy megjelent. Shen Qingqiu teljesen lefagyott, remegő lába feladta a szolgálatot és térdre rogyott. Liu Qingge azonnal mellétérdelt, és szólongatni kezdte. Shen Qingqiu azonban nem hallotta a szavait.

- Hogy... De...Megváltozott...Ő...Másik...Akkor...Értelmetlen – motyogta magában, ahogy lassan megértette a helyzetet.

Liu Qingge ekkor megrázta, hogy így térítse észhez. Shen Qingqiu ekkor vette észre a férfi aggodalmas arcát. Mellette ott állt Shang Quinghua, akiről szintén lerítt a félelem.

- Felesleges volt minden? – kérdezte Shang Quinghua élettelen hangon.

- Nem az lehetetlen. Nem hinném, máskor is volt már ilyen, akkor se befolyásolta a történéseket. Az is lehet, hogy igazad van és meghibbantunk - Shen Qingqiu válasza egykedvű volt, a rettegésnek már nyoma sem volt.

Liu Qingge egyikről a másikra kapta a tekintetét, azonban eddig a mondatig nem szólt közbe, félt, hogy abbahagyják, és ő megint a sötétben fog tapogatózni információk után.

- Volt már ilyen korábban? – vonta össze a szemöldökét Liu Qingge.

A még mindig térdelő Shen Qingqiu-t ismét magához húzta, aki erre finoman a vállára hajtotta a fejét. Fáradt volt, végtelenül fáradt. Liu Qingge lágyan ölelte a másik törékenynek tűnő testét, ami mintha bármelyik pillanatban eltűnhetett volna. Egyre szorosabban vonta magához, soha többet nem akarta elengedni