Megmentettél (Liushen)

2. Láthatatlan ellenség

Liu Qingge napokig a távolból figyelte Shen Qingqiu-t. Puffogva figyelte, hogy nehogy ártson magának. Viszont a múltkori események után nem akarta közelről védelmezni. Ahogy tovább és tovább nézte Shen Qingqiu mérhetetlen nagy szenvedését, annál jobban utálta Lou Binghét.

- Azért szerette így, mert nem tudja mit csinált a háta mögött... - morogta magának.

Valóban Shen Qingqiu hajlamos volt, figyelmen kívül hagyni, Lou Binghe aggasztó változásait. A Liu Qinggével folytatott beszélgetések során, ő mindig „ártatlan báránykaként" hivatkozott rá, ami egyértelműen elfogultságra utalt. Liu Qingge ennek következtében a fiú minden lépését figyelte. Végül is ki ne lenne kíváncsi egy szektatársa szeretett tanítványára. Amellett, hogy ez a fiú elmarta a korábban Shen Qingqiu-hoz közelálló tanítványokat, mint Ming Fan, Ning Yingying, gyanúsan gyors ütemű volt a fejlődése. Liu Qingge is elvesztette az eszét meditálás közben. Az, hogy egy ilyen kis ficsúr ilyen tökéletesen hibák nélkül halad előre egyszerűen hihetetlen volt. Ez már túlmutatott a tehetségen. És most, hogy gyanús körülmények között meghalt magára hagyva Shen Qingqiu-t valami űr jelent meg a helyén. Általában, ha meghal valaki, akkor úgy érezzük nincs velünk, de ebben az esetben, Liu Qingge érezte a fiatal tanítvány jelenlétét, mintha csak előléphetne bármelyik pillanatban egy fa mögül Shen Qingqiu felé rohanva. Liu Qingge elhúzta a száját a képzeletében megjelent képekre. Hirtelen hátra fordult és kezét Chen Luan tette. A háta mögül egyértelműen gyilkos aura tört elő szaggatottan, de nem volt ott senki. Meredten bámult várva az ellenség feltűnését. Ekkor halk léptek kezdtek közelíteni a háta mögött. Azonnal megpördült és kihúzva Chen Luant suhintott egyet. Shen Qingqiu döbbenten ugrott el a kard suhintása elől.

- Shidi... Belőled jön ez a gyilkos aura? Már megint felbosszantottalak? De mi lenne, ha ennek ellenére nem ölnél meg? – kérdezte Shen Qingqiu viccelődve.

Az aggodalom és a szomorúság egy pillanatra eltűnt, és újra az a békés arckifejezés ült az arcán, mint legutóbb. Liu Qingge ezúttal nem szólalt meg, múltkor is azért tört meg ez az állapot mert kinyitotta a száját, így most egyszerűen hallgatott.

- Ilyen súlyos? A múltkori miatt haragszol? Ne haragudj, nem kellett volna azokat mondanom. Biztos terhedre lehetek, hiszen Bhai-zhan hegyet is irányítani kell... - Shen Qingqiu hangja keserű volt.

Liu Qingge összehúzta a szemöldökét.

- Mégis, honnan jött ez a teljes baromság? Tényleg azt hiszed, hogy ha veszélyben lennél, a hegyemen ülnék a papírmunkán agyalva? Ne legyél már nevetséges! – fakadt ki a düh Liu Qinggéből.

- De várj, ha nem vagy mérges, akkor miért akarsz megölni? Ez egy egyértelműen erős gyilkos aura... - Shen Qingqiu arcán egyre növekedett a zavar.

Liu Qingge nevetett belül. Legszíveseben hangosan kinevette volna Shen Qingqiu-t amiért nem veszi észre kiből jön gyilkos aura. Végül csak egy halovány mosoly jelent meg az arcán és a kezét odanyújtotta Shen Qingqiu felé, hogy felsegítse. Shen Qingqiu zavartan megfogta a felé nyújtott kezet. Miután felsegítette, Liu Qingge halkan köhintett egyet, letörölve arcáról a mosolyt.

- Te tényleg ostoba vagy, ha nem tudod, hogy ki az ellenséged – szólalt meg Liu Qingge, hangja egy fokkal lágyabb volt az általánosnál.

Shen Qingqiu arca viszont váratlanul megkeményedett.

- Valóban... Egy igen nagy ostoba vagyok... - felelte végtelen szomorúsággal a hangjában.

Liu Qingge a válasz hallatán alig láthatóan megremegett. Ahogy hirtelen megfordult, korábbi mosolyát, hirtelen az aggódás vonásai fonták át.

- Shen Qingqiu... Történt valami ugye? A vak is látja, hogy aggódsz, hogy az életedre törnek. Ki az? Te is tudod, hogy Bhai Zhan hegy melletted áll! Vagy, ha onnan fenyegetett meg valaki, akkor... Akkor én melletted állok! Megvédelek, hiszen megígértem. Neked meg legyen már annyi eszed, hogy elmondd nekünk ha problémád van!

Bár Liu Qingge a 'nekünk' szócskát használta de valahol mélyen az bántotta, hogy Shen Qingqiu neki nem mondd semmit. Ha másnak nem is mondd semmit, de őneki el kellett volna mondania.