Megmentettél (Liushen)

5. Imidzs

Shen Qingqiu megrezzent, és villámgyorsan elhúzta a fejét Liu Qingge füle mellől. Kettejük között feszülten megreccsentek a ki nem mondott szavak. Yue klánvezér, hol az egyikre, hol a másikra nézett, szemében sötét fellegek kavarodtak.

- Áh! Yue shixiong, egy levél a shidi hajába ragadt. Mégsem hagyhattam, a gondosan felállított imidzsét veszni? Nem igaz? - Shen Qingqiu hangja meg sem remegett.

- Imidzs? – tette fel Liu Qingge Yue klánvezér helyett a kérdést.

Shen Qingqiu köhintett, és nemes egyszerűséggel magabiztosan megszólalt:

- Igen!

Arca megkeményedett, és a szokásos érzelemmentes mosolyt öltötte magára. A feleletével láthatóan mind a két szektatársa rendkívül elégedetlen volt. Finoman köhintett, és békésen mozgatni kezdte a legyezőjét az arca előtt, mintha nem venné észre a kérdő pillantásokat. Yue klánvezér egyikről a másikra nézett, majd megcsóválta a fejét.

- Egy pillanatra már azt hittem a pletykák nem alaptalanok, de látom úgy vigyázol a shididre, mintha az öcséd lenne. – itt Yue klánvezér vett egy mély levegőt. – Igen...Kétségkívül, mintha az öcséd lenne... Mégis meglepő, hogy ti ketten ilyen mély barátságot kötöttetek. Hiába, tudtam én már az elején, hogy megkomolyodtok mind a ketten!

Tekintete újra barátságos és lágy lett. Liu Qingge teljes zavarban topogott, hol egyik hol másik lábára állt. Tekintetét a földre szegezte, mintha csak a lehullott bambuszleveleket számolná.

- Jut eszembe Liu shidi! Kaptunk egy speciálisan Shen Qingqiu számára küldött küldetést. Gyanúsnak tartom, hogy őt személyesen kérték. Arról nem is beszélve, hogy a Gyógyíthatatlan még mindig benne kering. Nem engedhetem el egyedül. Ha már így összebarátkoztatok, pont jól jönne egy közös utazás, hogy ez lehetőleg így is maradjon.

Shen Qingqiu ajka Gyógyíthatatlan hallatán megrándult egy picit. Liu Qingge figyelmét nem kerülte el az apró mozdulat, és aggódva vizslatni kezdte.

- Igazad van Yue klánvezér. Ha egyedül küldjük el megint hősködni kezd és majd megint gyógyíthatatlan méreggel, vagy éppen agyonszabdalva ér haza. – felelte apró gúnnyal, de mégis aggódva.

Yue klánvezér arca egy pillanatra eltorzult, mikor Liu Qingge, a mérgezést, és a szétszabdalást említette. A távollétében történt mérgezést még mindig nem bocsátotta meg magának. Bólintott, majd intett a kezével és elsétált mellőlük. Shen Qingqiu vállai alig észrevehetően leereszkedtek. A friss harmatillat bódító keverékként ült meg a levegőben. Liu Qingge hirtelen megragadta Shen Qingqiu vállát. Ezernyi dolgot akart elmondani, ajkai megremegtek. Végül azonban csak egy zavaros bátortalan szó hagyta el a száját.

- Imidzs?

Shen Qingqiu, aki láthatóan nem erre számított egy pillanatra elfelejtett legyezni. Felvonta a szemödökét, és a másikat kezdte vizslatni. Liu Qingge tekintetéből azonban nem lehetett semmit sem kiolvasni. Arca kipirult, feltűnöen kerülte Shen Qingqiu tekintetét.

- Ennyi? – kérdezte csalódottan Shen Qingqiu.

- Ennyi – felelte a még mindig a földet kémlelő Liu Qingge.

- Akkor ennyi! - Shen Qingqiu zavartan Bambuszlak felé vette az irányt.

Liu Qingge még jó darabig gondolataiba merülve állt ugyanazon a helyen. Kettejük ajkának összeérintésére gondolt. Vajon tényleg csak véletlen lett volna? Mégis miért kérné speciálisan Shen Qingqiu -t? Mégis, mit akarhatott elmondani Shen Qingqiu? Mégis mi az az imidzs, és miért akarja őt ebben megvédeni? Nem őneki kéne védelmezni őt? Gondolatai ezer felé szárnyaltak, míg orrát meg nem csapta egy orrfacsaró bűz, ami a harmat bódító illatával keveredett.