Megmentettél (Liushen)

4. Legyező

Liu Qingge ezután sok időt töltött Shen Qingqiu társaságában. Minden zajra odafigyelt, minden apró rezzenésnél megérintette Chen Luant. Kettejük közös sétáit már több szektatag is ferde szemmel kezdték el nézni. Egy idő után Yue klánvezér fülébe is eljutott a hír. Először csak alaptalan pletykának tartotta, azonban ahogy egyre telt az idő és a pletyka egyre erősebb lett gyanakodni kezdett. Néha feltűnés nélkül elhagyta a szobáját és bambuszlak örül kezdett el sétálni. Nem tudta visszafogni magát az ilyen sétáin, úgyhogy leplezetlenül mosolygott. Mérhetetlenül örült volna, ha ez a kettő tényleg közelebb került volna egymáshoz. A pletykák azonban romantikus szálat szőttek kettejük kapcsolata köré, még egy botrányos könyvben is megjelent Liu Qingge és Shen Qingqiu románca. Ezek kissé nyugtalanították, de nem feltételezte, hogy igazak lennének.

...

Liu Qingge békésen sétált Shen Qingqiu mellett. Hallgatta, hogy milyen kirándulást tervez nem sokára tenni Shang klánvezérrel. Nem tetszett neki, hogy mostanában annyit volt azzal a nyámnyila fickóval. Liu Qingge úgy érezte, hogy egy közös titkon osztoznak. Zavarta, hogy Shen Qingqiu nem avatja be, de nem tette szóvá. Hallgatta, ahogy a legyező halkan mozgott a levegőben. Aznap viszont Shen Qingqiu arca a szokásosnál is hűvösebbnek és érzelemmentesnek tűnt. Liu Qingge felidézte a mosolygó arcát, és hirtelen zavarba jött. Tényleg azt várta, hogy Shen Qingqiu majd mindig mosolyog rá? Mégis miért hitte magát egy pillanatra ennyire különlegesnek.

Shen Qingqiu továbbra is legyezte magát, bár csupán megszokásból. Egy kisebb szellőt sem okozva. Abban a pillanatban elfutott előttük a Tündérhegy egyik tanítványa. Szoknyáját feltűrve mezítláb élvezte a fűszálakon megülő harmatcseppeket. Shen Qingqiu egy pillanatra megállt és végignézett a lányon. Kétségkívül vonzó teremtés volt. Aztán sóhajtva Liu Qingge felé fordult, aki meglepetésére őt bámulta. Hirtelen elvörösödött, mintha valami rosszat tett volna.

- Kellemes teremtés – mondta végül Liu Qingge hűvösen.

Egy finom mozdulattal úgy helyezkedett, hogy Shen Qingqiu ne lásson rá a lányra, mire az rezzenéstelen arccal próbálta kikerülni, hogy folytassa a sétáját. Liu Qingge soha nem volt a szavak embere, ugyanakkor a klánon belül sokkal inkább a keményfejűsége miatt híresült el. Nem állt el az útból. Shen Qingqiu a szemét forgatta, becsukta a legyezőjét és finoman ütött vele egyet Liu Qingge fejére. Amaz teljesen lefagyott, így Shen Qingqiu könnyen megkerülhette. Liu Qingge az ujjaival megérintette azt a pontot, ahol Shen Qingqiu legyezője megérintette. Nem volt mérges. Nem zavarta a finom gesztus. Ez az amin teljesen meglepődött. Hátrafordult és elkapta Shen Qingqiu csuklóját, mire az megdöbbenten visszahátrált a lépéséből.

- Mit művelsz shidi? – kérdezte érzelemmentes hangon.

Erre Liu Qingge felemelte a kezét és Shen Qingqiu fejére tette körülbelül ott ahol a másik eltalálhatta őt a legyezőjével, és óvatosan megsimogatta a fejét. Igazából fogalma sem volt miért csinálta.

- Jól van értem... Kölcsön kenyér visszajár, de most már engedj el és menjünk tovább.

Liu Qingge azonban nem engedte el, hanem egyre szorosabban tartotta a csuklóját, miközben közelebb húzta magához. A másik fejét simogató keze elvándorolt és végigsimított az arcán. Shen Qingqiu elvörösödött és elkapta a tekintetét. Amikor Liu Qingge látta ezt a reakciót még közelebb vonta magához a szektatársát, miközben arcát simogatva. Egyszer az álla alányúlt és óvatosan megemelte egy kicsit Shen Qingqiu fejét, hogy az ránézzen. Shen Qingqiu nem állt ellen hagyta, hogy Liu Qinggével egymásba fonódjanak a tekinteteik.

- Shixiong én... Én mindig megvédelek – szólalt meg Liu Qingge ellágyult mégis keserű hangon. – Nem tudnál mellettem boldog lenni? Nem engedem, hogy bármi bajod essen. Én... én nem, mert...

Liu Qingge hangja elcsuklott, nem volt képes tovább mondani, de nem is igazán tudta, hogy mit kellett volna mondania. Ekkor Shen Qingqiu közelebb hajolt hozzá, mire Liu Qingge szíve nagyot dobbant. Az arcuk majdnem összeért, hallották egymás lélegzetét.

- Köszönöm shidi! – suttogta alig hallhatóan Shen Qingqiu.

Shen Qingqiu még egy kicsit közelebb hajolt, hogy az ajka éppen csak súrolja Liu Qinggéit, majd a füléhez hajolt, mintha egy titkot akarna megsúgni.

- Shen shidi, Liu shidi megkérdezhetem mégis mit műveltek? – Yue klánvezér hangja kemény volt, mint az acél.

Ritkán lehetett ilyennek látni, a máskor mindig jókedélyű embert. A tekintetében vihar tombolt.