Megmentettél (Liushen)

23. Ki nem mondott szavak...

Liu Qingge ösztönösen ugrott, hogy elkapja a szerelmét, ám Lou Binghe gyorsabb volt nála. A gyilkos magához ölelte az áldozatát, majd földetértek. A romlott tanítvány finoman belefektette ölébe a shizunját és üres élettelen szemmel vizslatta.

Liu Qingge kővé dermedt. Shen Qingqiu, bár szájából még csordogált a vér, egyértelműen halott volt. 

- Shizun? - suttogta szinte szeretettel a hangjában Lou Binghe.

Liu Qingge éppen felkiáltott és nekirontott volna, mikor Shen Qingqiu tanítványai keresztülfurakodtak a tömegen.

– A-Luo... Shizun... mi történt vele? - gyűlt könny Ning Yingyin szemébe

Liu Qingge odament mellé. Még mindig vér folyt a szája szélén. Minden bizonnyal eltört pár bordája, de ne mutatta jelét a fájdalomnak. A lány vállára tette az egyik kezét, a másik agresszívan Cheng luanra markolt.  Arcán a gyász és a bosszúszomj sötét felhőként kavargott.

– Meghalt - szólalt végül meg színtelen hangon és bár Ning Yingyinnek beszélt, egy pillanatra sem vette le a tekintetét Shen Qingqiu holttestéről.

Minden tanítvány ledöbbent. Hirtelen Ming Fan felkiáltott:

– Ki ölte meg?!

Minden szem Luo Binghére szegeződött. Ming Fan és a többi tanítvány mögötte előhúzta a kardjukat, és készen álltak a harcra. 

– Ti nem tudjátok legyőzni – állította meg őket Liu Qingge.

Ming Fan szeme vérben forgott:

– Liu-shishu! Akkor Liu-shishu képes megölni őt és megbosszulni Shizunt, igaz?!

– Én sem tudom legyőzni – sziszegte Liu Qingge a fogai között. A kezéből mellyel Cheng luant markolta kis vérpatakocskák eredtek útjukra. Bármit is mondott, egyértelmű volt, hogy kész volt csatába szállni. Liu Qingge tehetetlen dühvel letörölte a vért a szája széléről.

– Nem ő ölte meg Shen Qingqiut. De annak ellenére, hogy nem ölte meg, miatta halt meg – mondta Liu Qingge hideg gyűlölettel.  – A Cang Qiong-hegység szektának meg kell bosszulnia a gaztetteit!

– Shizun? – mondta Lou Binghe lassan, mintha fel sem fogná, hogy mi történik.

Ming Fan rákiáltott:

– Hagyd már abba, nem képes vállalni a felelősséget, hogy a Shizunod legyen! Kit érdekel, ha nem tudjuk legyőzni? Legalább ő fog halálra verni minket!

Ning Yingying felemelte a kezét, hogy megállítsa. Liu Qingge értetlenül felemelte a szemöldökét, Ming Fant pedig magával ragadta a dühe.

– Shimei, már idáig fajult a helyzet. Miért vagy még mindig ilyen gyerekes?!

– Fogd be! – mondta Ning Yingying. – Szerinted tudni fogja Shizun, hogy a vesztedbe rohantál? Mit mondana, ha tudná? Shizun inkább megfertőződik, minthogy hagyja, hogy szenvedjünk vagy kihasználjanak minket. Ennyire nem becsülöd az életed?

Liu Qingge ökle egy kissé ellazult. "Ennyire nem becsülöd az életed?" A lány hangjai visszhangzottak az elméjében. Shen Qingqiu-t bámulta. Akkor sem hagyhatja, hogy a gyilkos büntetlenül maradjon, ha a szerelme leszidná ezért a túlvilágon. Egy hosszú szünet után a könnyek hirtelen potyogni kezdtek a Ning Yingyin szeméből.

– De... ha ez igaz, Shizunt tényleg sok igazságtalanság érte... – mondta keservesen sírva és szipogva. – Nyilván nem tett semmit, de mindenki azt mondta, összefogott a démon fajjal, megölt embereket, hogy egy gaztevő, ezért bezárták a vízi börtönbe... még esélyt sem kapott, hogy megtisztítsa a nevét. – Fuldoklott a sírástól. – Nyilván úgy szerette ezt a kölyköt... még ötezer spirituális követ is feltett rá a Halhatatlanok Szövetségének Gyűlésén, olyan sokat várt tőle. Olyan boldog volt, amikor mások megdicsérték... később nem volt hajlandó visszavinni a Zheng Yang kardot Wan Jian-hegyre, ragaszkodott hozzá, hogy megtartja, és kardsírt épített a hegy mögött... olyan sokáig összetört szívű volt... és végül ez lett a sorsa!

Luo Binghe tompán hallgatta, mintha félig álmodna. Liu Qingge szeme homályossá vált a sebesülésektől és az el nem sírt könnyektől. Ning Yingying közelebb lépett Lou Binghéhez, és bár a szeme vörös és karikás volt, a hangja nem remegett meg.

– A-Luo, bár mi nem voltunk ott a Jinlan városi vitánál, hallottunk róla. Nem tudom, miért nem jöttél vissza Cang Qiong-hegység szektába vagy Qing Jing-hegyre annak ellenére, hogy nem haltál meg. Azt sem tudom, miért nem szólaltál fel Shizun érdekében. Még kevésbé tudom, mi történt pontosan a Halhatatlanok Szövetségének Gyűlésén. De legalább azt tudom, hogy Shizun kedvessége, miközben nevelt és tanított az évek során, a szeretete irántad és a vágy, hogy megóvjon téged nem volt hazugság. Ezt mindenki természetesen tudta. - itt kisebb szünetet tartott -  Ha szerinted Shizun nem bánt veled jól régen, akkor emlékezz arra a napra, amikor elvesztetted a jáde nyakláncodat. Shixiong és a többiek megmagyarázhatatlanul megsérültek, és te is biztosan érezted, hogy valami nem stimmelt. Nincs még egy ember Qing Jing-hegyen, aki képes leveleket szakítani, és fegyverként elrepíteni őket, hogy móresre tanítson valakit.

Luo Binghe közelebb húzta magához Shen Qingqiut, Liu Qingge pedig újra rászorított Cheng luan markolatára, ha nem lenne ott a szerelme teste már rég támadott volna.

– Tévedtem, Shizun, én tényleg... tudom, hogy tévedtem – mondta a tanítvány halkan. – Én... én nem akartalak megölni...

Ning Yingying hangosan így szólt:

– Mindent elmondtunk, amit kellett. Ha Shizun valaha igazságtalan volt veled, vagy van valami harag a szívedben, amit nem engedtél el, ma mindent visszafizetett neked, igaz? Mától kezdve... – Mikor elért idáig, nem bírta tovább, és elfordította a fejét. – Kérlek... ne szólítsd többé Shizunnak.

Liu Qingge szeméből kiszökött egy könnycsepp, amit senki nem látott, talán még ő sem vette észre, hogy az arckifejezése eltorzul. Hirtelen eszébe jutott Shen Qingqiu kétségbeesett tekintete, ahogy a tanítványáról beszél...

– Nem kell, hogy visszafizess! Én... én csak nem tudtam uralkodni magamon – mondta a gyilkos hangosan. – Csak mérges voltam, mert mindig úgy tettél, mintha szellemet látnál, mikor megláttál. Úgy beszélgettél és nevettél másokkal, mintha mi sem történt volna. Régen csak velem viselkedtél így, de most már nem is akarsz hozzám szólni, és mindig meggyanúsítassz... Tévedtem – megakadt, és dadogni kezdett, letörölte a vért Shen Qingqiu arcáról, ahogy folytatta: – Nem szereted, hogy a démon fajba tartozom, ezért féltem, hogy ha egyenesen visszamegyek Cang Qiong-hegység szektába, el fogsz kergetni. Azt hittem, ha átveszem Huan Hua Palotát, és az igazságos út egyik szektájának vezetője leszek, az talán boldoggá tenne... – Luo Binghe hangja remegett. – Shizun... én... én tényleg...

Liu Qingge ekkor támadt. A fejére célzott, ami elől a pondró könnyen kitért, ám el kellett hozzá engednie Shen Qingqiu-t. Liu Qingge pedig elkapta a már hideg testet. Magához húzta és úgy érezte a szíve darabokra hullik. Újra kiszökött egy könnycsepp, ahogy egyre erősebben ölelte. Nem érdekelte ki nézi, vagy mit mondanak róla. Elméjében nem volt helye másnak Shen Qingqiu-n kívül. Vajon miért nem hívta többet Shen - shixiongnak? Vajon miért nem tudta megvédeni? Vajon miért nem tudta elmondani neki, hogy mindennél jobban szereti? A könnyek már záporoztak a holtra. Lou Binghe egy darabig döbbenten nézte a jelenetet, majd hirtelen eltorzult arccal támadásba lendült.

Liu Qingge nem tért ki előle hagyta, hogy a gyilkos kéz átlyukassza a bőrét és eltörje a vállát. Másik kezével még mindig szorosan átkarolta a szerelmét. Még egy ütés és elterült a földön. Szédült, szeme vörös volt, tekintete homályos. Shen Qingqiu arcát nézte, ami békés volt, mintha csak aludna. Egy erős kar azonban felkapta a testet és eltűnt. Liu Qingge pedig felkészült rá, hogy egy másik világban egyesüljenek a szerelmével. 

Ui.: A szöveg szó szerinti idézeteket tartalmaz DCG fordításéból. Ez úton is köszönöm neki!