Megmentettél (Liushen)

7. Vízió

Liu Qingge egyre idegesebb lett. Az aggódáson kívül, egy fullasztó érzés telepedett a mellkasára. Úgy megszorította Chen Luan markolatát, hogy a keze elfehéredett. Egyértelműen kívülálló volt. Valami olyat látott, amit a másik nem akarta, hogy lásson. Keserűen a szája szélébe harapott. Hirtelen eszébe jutott, amikor Shen Qingqiu kétségbeesetten kérte, hogy védje meg. Gyengének érezte. Ő, a Bai-zhan hegy ura, kétségbe esett. Kezdetben biztos volt benne, hogy azért hagyta otthon, amiért kerülte is az utóbbi időben. Most azonban biztos volt benne, hogy valóban nem akarta, hogy jöjjön. Ilyen nehéz lenne megbízni benne? Kissé színevesztetten követte a párost.

- Biztos vagy benne, hogy működni fog? – Shen Qingqiu elfordította a tekintetét. – Ha nem sikerül ígérem kísérteni foglak.

Liu Qingge arca még fehérebb lett, nem tetszett neki a kísérteni megfogalmazás.

- Őszintén fogalmam sincs... Mindenesetre te is tudod, hogy ez az én világom. Bízz bennem. – felelte vidáman Shang Qinghua.

Liu Qingge majdnem felhorkantott. Shang Qinghua arrogánsabb, és pofátlanabb volt, mint hitte.

- Biztató... Néha úgy érzem, jobban ismerem a világodat, mint te magad...- morgott Shen Qingqiu.

- De ez csak azért lehet, mert a fanom vagy. Tulajdonképpen megtiszteltetés, hogy valaki ennyire szeret.

Liu Qingge arca elsötétedett. Valamiért, az agyát hirtelen elborították, különböző gyilkossági módok. De, ami még Shang Qinghua pofátlan megjegyzésénél is jobban zavarta, az az volt, hogy Shen Qingqiu nem adott választ. Egy kényszeredett nevetéssel zárta rövidre a témát. Árnyékként követte kettejüket. Egy pillanatra sem vette le a szemét róluk. Ők ketten viszont nem közelítettek egymás felé, sőt Shen Qingqiu gyakran szándékosan lemaradt, és ingerülten legyezte magát, és körbe – körbe nézett.

- Várj! - szólalt meg hirtelen Shen Qingqiu, hangjából eltűnt minden érzelem. – Valaki követ minket. Innen érzem a gyilkos auráját...

- Mi? Ez lehetetlen! Ezen a ponton nem fenyegethet minket veszély! Nem itt halunk meg. – kiáltott fel ijedten Shang Quinghua. – Uborka pajtás ne viccelj velem!

Liu Qingge ekkor jött rá, hogy Shen Qingqiu valószínűleg őt érzékelheti. Ezért egy nagy levegőt vett és egy nyugodt, boldog pillanatra koncentrált. Egy pillanatra Bambuszlak kúszott át az elméjén.

- Tévedtem volna? – kérdezte magától halkan Shen Qingqiu – Nem pár napja is éreztem egy gyilkos energiát ez nem lehet véletlen...

Ekkor Liu Qinggénak is eszébe jutott. Mégis, hogy feledkezhetett el róla? Az akkori ölelés ennyire hatással lett volna rá. Ekkor jutottak el tudatába Shang Quinghua szavai „Nem itt halunk meg." Liu Qingge egyszerűen nem bírta tovább. Bambuszlak képe eltűnt, helyette egy vérző végtagjaitól megfosztott Shen Qingqiu-t látott maga előtt. A kép túl valósághűnek tűnt. Liu Qingge lefagyott, bárhová is nézett nem találta az erdőt, ahol eddig volt. Valahol a Huanhua palotában lehetett az épület stílusa, és berendezése miatt. Liu Qingge nem értette, hogy mi történik. Shen Qingqiu-hoz indult botorkálva. Az előbb még jól volt! Ha ilyen veszély fenyegette, miért nem szólt neki... Hogy hagyhatta, hogy Shen Qingqiu ilyen állapotba kerüljön? Hiszen az volt a feladata, hogy megvédje. Megígérte neki... Megígérte! Ekkor Shen Qingqiu élettelen szeme felé fordult, és egy pillanatra döbbenet futott át rajta, aztán félelem. Korábbi érzelem mentes arckifejezésére, kiült a rettegés. Amikor azonban Liu Qingge az arca felé nyújtotta a kezét a vízió hirtelen eltűnt.

Kezét, még mindig Shen Qingqiu felé tartotta, azonban az még élt, és gyanakodva kémlelt körbe. Liu Qingge egy darabig zavarodottan nézte. Aztán amikor rájött, hogy tényleg nem halt meg, a teste magától mozdult. Minden gondolkodás nélkül leugrott a közeli fáról, ahol eddig rejtőzött, és magához rántotta Shen Qingqiu-t. Liu Qingge egész testében remegett.

- Shidi? Te mit keresel itt? – zavarodott össze Shen Qingqiu. – Várj nem is! Mit művelsz? Engedj el! Mi történt miért remegsz, ez nem vall rád!

- Nem halhatsz meg... Nem... Én megvédelek... Nem hagyhatsz itt. – Liu Qingge pihegett és levegősen beszélt.

- Mi történt? Honnan...? – Ezzel Shen Qingqiu megpróbálta eltolni Liu Qinggét, hogy jobban megnézze az arcát.

Liu Qingge, azonban még erősebben szorította. Attól félt, ha elengedi, összecsuklik és véres torzóként bámul rá vádló szemekkel. „Nem tudtál megvédeni!" Liu Qingge még erősebben szorította Shen Qingqiu-t. Ekkor egy gyengéd kéz finom símogatását érezte a hátán.

- Shidi, mégis mi történt? Nem fogok meghalni. Ígérem. - Shen Qingqiu hangja gyengéden és vígasztalóan csengett, mégis bujkált benne egy apró bizonytalanság.

Liu Qingge szemei nedvesek lettek. Mielőtt észrevette volna, már sírt. Ő a Bai-zhan hegy legyőzhetetlen ura kétségbeesetten sírt. Shen Qingqiu gyengéden eltolta magától, és Liu Qingge eltorzult vonásait végig simítva letörölte a könnyeit.

- Itt vagyok Liu-shidi! – suttogta Shen Qingqiu gyengéden.