Megmentettél (Liushen)

10. Vágy

Liu Qingge ezek után folyamatosan szemmel tartotta Shen Qingqiu-t. Miután Shang Quinghuával megszereztek egy virágot pár rövid és titkos beszélgetés után, végre elindulhattak haza. Amikor Shang Quinghua levált róluk Liu Qingge felsóhajtott és kissé fesztelenebbül lépkedett.

- Mégis miről beszélgettetek olyan sokáig? Titkolsz még valamit? Egy olyan világ, amit csak ketten ismertek... Biztos, hogy közel kerültetek egymáshoz – morgott Liu Qingge.

Shen Qingqiu jól szórakozott Liu Qinggén. A felfelé görbülő ajkai tovább hergelték a másikat.

- Talán tényleg így van? Talán szereted azt az aktakukacot? Mégis mi tetszik benne neked? - Shen Qingqiu vigyora azonban egyre szélesebb lett. – Tényleg ennyire élvezed, hogy nem mondasz semmit?

- Valójában, igen így van! – nevetett fel Shen Qingqiu – Csak nem féltékeny vagy? Egyáltalán, honnan tudod ilyen biztosra, hogy a férfiakat kedvelem. Nem ez az első eset, hogy erre utalsz.

Liu Qingge füle teljesen elvörösödött. Hirtelen mindent megkérdőjelezett. Minden megmozdulást, baráti szívességként értelmezett. Zavarta ez az elképzelés. Ahogy Shen Qingqiu játékosan nevető ajkaira nézett, hirtelen elragadták az érzelmei. Ő a Bai-zhan hegy ura, aki arról volt híres, hogy olyan volt, mint egy jéghegy, vágytól éhes ajkakkal erőszakosan megcsókolta Shen Qingqiu-t. Gyengédségnek nyoma sem volt, egy harcos határozottságával tette, amit tett, a legyőzendő félnek nem kérte ki a véleményét.

- Várj! – próbálta eltolni magától Shen Qingqiu, mikor egy kis levegőhöz jutott. Arca mámorítóan elvörösödött.

Liu Qingge erre egy pillanatra megállt, mintha várt volna a hadüzenetre. Beharapta az ajkát, ahogy egyre nőtt a vágy, hogy megérintse a másikat. Végül nem bírta tovább, és a tiltakozás ellenére finoman végigsimította Shen Qingqiu arcát, aki immár egy paradicsomra emlékeztetett. Tudatalatt közelebb lépett az őt simogató emberhez. Liu Qingge beleegyezésnek vette az apró mozdulatot. Közelebb lépett és Shen Qingqiu nyakába csókolt, miközben a hosszú hajába túrt. A mozdulatra egy megdöbbent szelíd és kéjes hangocska válaszolt. Shen Qingqiu karjait Liu Qingge nyaka köré fonta, kettejük ajka forró csókba forrt össze. Shen Qingqiu lába megingott, mire Liu Qingge egy fának tolta. A mozdulat közben a Shen Qingqiu ruhája kilazult és félig lecsúszott az egyik válláról, a másik így az immár csupasz vállra hajtotta a fejét. Megcsapta a jellegzetes illata, mire ő is megremegett. Ajka finoman simogatta Shen Qingqiu vállát. Egyszer csak Liu Qingge finoman ledöntötte a harmattól nedves fűre. Majd egy a vállára finom csók után felemelte a fejét és a szemébe nézett. Szinte elvesztek egymás tekintetében, miközben Liu Qingge óvatosan lejjebb húzta az amúgy is kilazult ruhát, egészen addig amíg Shen Qingqiu egész felső teste láthatóvá vált. Shen mester nem bírta tovább és elkapta a tekintetét, de nem lökte el magától a Liu Qinggét. aki érdes bőrkeményekkel teli kezével vándorolta be a csupasz bőrt, majd közelebb hajolt, és csókolgatni és harapdálni kezdte, érzékeny pontokat keresve. Shen Qingqiu minden apróbb kis érintésre megrezzent. Liu Qingge ajka végig vándorolt a derekán, a hasán, majd a mellkasán. Mindkettőjük teste forró volt, kéjesen kívánva a másikat. Shen Qingqiu arckifejezése egyik pillanatról a másikra megváltozott. Vágy helyett egy pillanatig félelem tükröződött, majd visszatért a szokásos érzéktelen arckifejezéséhez. Finoman eltolta magától a másikat, akit váratlanul ért a hirtelen elutasítás. Shen Qingqiu tekintete fátyolos volt, ahogy lassan felült. Azt sem vette észre, hogy nem igazította meg az öltözékét. Liu Qingge aggódva mellé térdelt és megigazította a ruháját.

- Mi a baj shixiong? – Liu Qingge hangja remegett, tudatalatt már a belsőségesebb megszólítást használva.

- Én ezt... én ezt... - Shen Qingqiu még mindig szaporán vette a levegőt.

Ahogy egyre erősödött a szerelem mámora, annál jobban el akarta tolni magától a shidijét. Az összes immár megszeretett klántestvérének meg volt írva a halála, ha elbukna. Liu Qingge sorsa azonban homályba veszett. Minél messzebb van tőle, annál nagyobb biztonságban. Az arcába temette a kezét, majd hidegen Liu Qinggére nézett. Felállt és egy szó nélkül elindult.

- Shixiong...? – Liu Qingge hangjában tovább nőtt az aggodalom.

Shen Qingqiu azonban nem állt meg. Nem volt képes kimondani, hogy nem szereti, hogy maradjon távol tőle, így elmenekült.