Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

4. rész

Már több mint tíz perce ülök az ezredes irodájában, néma csöndben, a döntésére várva. Miután elmondtam neki mit mondott az elfogott törvényszegő meg sem szólal. Pedig jó lenne ha már mondana végre valamit, hogy én is elkezdhessem a nyomozásomat. De nem akarom sűrgetni, hiszen semmiféle jogom sincs hozzá.

- És biztos ebben Park nyomozó? A gyanúsított tényleg ezt a nevet mondta?

- Igen ezredes úr. Kérdezze meg Jeon tizedest ha kételkedik. Ő is volt, hallotta.

- Hát jólvan. De ugye tudja, hogy nem adhatom magának az ügyet? -kérdésére kikerekednek szemeim, s ha nem lenne tilos még a számat is eltátottam volna.

- Na de uram én...

- Nem! Tudja mi a szabály nyomozó? Túlságosan is érintett a dologban.

- Külön tudom választani a magánéletem a munkámtól. Tudja jól, hogy képes vagyok rá ezredes úr, kérem!

- Tisztában vagyok azzal, hogy maga remek nyomozó, de ez az ügy más. Félek nem tudna kellőkép a feladatra koncentrálni és az érzelmei rossz irányba vinnék. Ez a dolog odafigyelést igényel, precizitást és racionális döntéseket. És nem gondolom, hogy ön képes lenne erre.

- Ne haragudjon uram, hogy ezt mondom, de ön téved. -álltam fel székemből, természetesen tisztelettudóan beszéltem felettesemmel- Abban igaza van, hogy érintett vagyok az ügyben és sok szál fűz ehhez a dologhoz, viszont abban téved, hogy ne tudnám kellő odafigyeléssel és profizmussal ellátni a munkámat. Ha netalán azért aggódna, hogy bosszút forralok ByungChan ellen akkor megnyugodhat semmi ilyen nem fordult meg a fejemben. Csupán börtönbe akarom tudni akárcsak maga. De természetesen elfogadom a döntését és ha tényleg úgy érzi alkalmatlan vagyok a feladatra ám legyen. Csak arra kérem, hogy egy tényleg becsületes és odaadó rendőrnek adja az ügyet.

Meghajoltam s mivel már nem volt mit mondanom felettesemnek úgy gondoltam felesleges tovább itt ülnöm. Ám egy mély hang megálljt parancsolt az ajtóban.

- Park nyomozó! Várjon. -megfordultam- Rendben, magáé az ügy.

- Köszönöm uram én... -leintett, hogy még nem fejezte be.

- De ha egyszer is észreveszem, hogy nem az ügyre koncentrál vagy a személyes érzelmei rossz irányba terelik azonnal elveszem öntől az ügyet és felfüggesztem. Világos?

- Igen ezredes úr, mint a nap. Köszönöm! Higyje el nem okozok csalódást és köszönöm, hogy bízik bennem.

- Csak aztán nehogy ráfaragjak arra a fene nagy bizalomra.

- Nem fog, ezt megígérhetem.

- Rendben, hiszek magának. Akkor menjen és mondja meg a gyanúsítottnak, hogy lehet szó a vádalkuról, amennyiben valóban használható információkkal rendelkezik. Kezdjük el a nyomozást!

&&&

SeongMin szemszöge

- Húú basszuskulcs ez nem sokon múlt... -huppanok le Hobi barátom kanapéjára.

Nemrég értünk csak vissza Gamcheondongból, ahol hála NamJoonnak és kapcsolatainak megúsztam, hogy az a rohadt zsaru elkapjon. Úgy tudtam! Tudtam, hogy valamelyik sofőr úgyis riasztja a fakabátokat de, hogy azok ilyen hamar kiérjenek... Még szerencse, hogy Namnak mindenhol vannak haverjai és mindig akad egy vészterve ilyen helyzetekre. Nagy szerencsénk van vele az biztos. Mondjuk azt nem értem miért akart annyira csak engem elkapni az a zsaru mikor közel harmincan voltunk? De végülis örülök, hogy se nekem se YoonGiéknak nem lett semmi bajunk.