Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

26. rész

Egy újabb hangos nyögés hagyja el ajkaimat és nem bírom halkabbra venni. Jimin teljes erejéből a konyhaszekrénynek nyom, de egyáltalán nem bánom, ahogy a hideget sem ami a fedetlen hátamat éri. Ajkaival egyfolytában nyakamat ostromolja és egy percre sem válik el bőrömtől, de vigyáz a fájó részre ahol Taehyung belém harapott. Egyik keze lapockámnál matat, míg másikkal csípőmet simogatja. Ágyékát folyton nekem nyomja amiről nem tudom eldönteni, hogy a konyhaszekrény keményebb vagy ő. Istenem de kívánom őt! Ezzel ő is pontosan tisztában van, ezért kínoz ennyire. Megszabadítom őt pólójától és messzire hajítom, nehogy egy óvatlan pillanatban visszavegye. Azonnal megakad tekintetem kidolgozott testén és a hat kockán ami olyan akár az ízlésem szerint legyártott tábla csoki. Két ujjával az állam alá nyúl és felemeli fejem, hogy szemeibe nézzek. Nagyon ördögien mosolyog rám és bizony az a tipikus huncutság is ott van tekintetében. Tudja, hogy mennyire zavarban vagyok.

- Tetszik amit látsz Minah?

Nem merek megszólalni, így inkább csak bólintok, fejem közben lángol. Félve nézek sötét szemeibe amikben kb két másodperc alatt elveszek. De nem tudok sokáig gyönyörködni bennük mert egy hirtelen mozdulattal felültet a konyhapultra és abban a nanoszekundumban le is csap ajkaimra. Olyan hevesen csókol, hogy majd' beleszédülök. Nyelvével végigszánt ajkaimon belépést kérve számba. Amit szinte azonnal megadok neki, mert... mert kurvára meg akarom. Nyelveink durva csatát vívnak, még levegőt is alig kapok. Közben mindkettőnkből kiszalad 1-2 halkabb sóhaj, majd lábaimmal körbeölelem Jimin törzsét és nyakába kapaszkodom. Fenekem alá nyúlva felemel és elindul velem a nappali felé. Közben egy pillanatra se válnak el ajkaink, de nem is szeretném. Megérkezve ledönt a kanapéra és megszakítva csókunkat fölém mászik. Kinyitom szemeim és úgy néz rám... TE JÓ ÉG! Belepirulok a pillantásaiba. Megszólalni se bírok annyira zavarban vagyok. Jimin elsöpri hajamat a szememből és rám mosolyog.

- Gyönyörű vagy SeongMin.

- Eltúlzod. -oké, k.o.-n vagyok.

- Nem. Ebben semmi túlzás nincs. Csodaszép vagy. Szeretlek. Ugye tudod?

- Jaj Jimin... Én is szere...

És arra ébredek, hogy a padlón fekszem, csurom víz vagyok mindenütt és a fenekem is fáj a kemény burkolattól. Körbe nézek a szobámban... A szobámban!? Hogy kerültem a szobámba? Akkor... ezekszerint csak álmodtam az egészet? Huuhh nem semmi... De ez azért nagy megkönnyebbülés számomra. Vagyis azt hiszem. Mélyeket lélegzek, próbálok magamhoz térni. De valljuk be, egy ilyen horrorisztikus álom után ez nem igazán lehetséges. A fürdőbe megyek, hogy lehűtsem magam egy hideg zuhannyal.
Miután némileg összeszedtem magam és végeztem a felöltözéssel a konyhába, mentem ahol anya készített valamit, apa sehol sem volt.

- Jó reggelt anya! -pusziltam meg arcát.

- Neked is kincsem. Kérsz palacsintát?

- Nem kössz. Apa?

- Még alszik, későn értünk haza. Na és mesélj, milyen volt a vacsora? Mi történt miután elmentünk? -kérdezte ezt olyan hangsúllyal, hogy ha akarnám se tudnám félreérteni.

- Anya! -szóltam rá mérgesen- Semmi. Ettünk egy kis desszertet aztán Jimin hazament. Ennyi. De kössz, hogy magamra hagytatok vele miután voltál olyan "kedves" és marasztaltad.

- Ne haragudj bogaram. Teljesen ki ment a fejemből az üzleti vacsora. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. -óh nyugi, ahhoz elég vagyok egymagam is.

- Mindegy, nem számít. De nekem most már indulnom kell ha nem akarok elkésni. Szia anya, szeretlek!

- Én is kicsikém! Legyen szép napod!