Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

8. rész

SeongMin szemszöge

Kávéval kezemben állok a rendőrség bejárata előtt a többiekkel, várva drága egyetlen és páratlan EunJink késői betoppanását. Hong tanár úr mérgesen dobog lábával, szinte másodpercenként nézi óráját. Végül Eun nagyjából fél órás csúszással gördül be citromsárga Hyundai-jával. Sietve kapkodja ki holmijait az anyósülésről és cukika magassarkújában tipeg oda hozzánk. Ugye nem kell mondanom Hong úr mennyire nincs elragadtatva a dologtól?

- Mégis merre járt Cho kisasszony? Már több mint fél órája itt várunk önre! Tudja mennyire kellemetlen helyzetbe hozott, hogy már az első napot késéssel kezdjük? Ezért bűntető munkát fog végezni. -jelenti ki mutatóujját feltartva, szigorú hangon.

- Bocsának uram csak elaludtam és nem találtam a jegyzeteim és...

- Nem érdekel! -ordít rá- Nincs kifogás! Tudta, hogy ma kezdődik a gyakorlat és azt is, hogy nyolcra kell itt lenni. Ez a kis késés szépen bekerül a szakvéleménybe.

- Na de tanár úr!

- Semmi de! És egy hangot se halljak magától a nap további részében! Mindenki megvan? -néz végig rajtunk- Remek, akkor indulás befelé!

Elsőként oktatónk lép be az ajtón, hiszen ő mégis csak járatosabb errefelé mint mi. Bevallom elsőre kissé kirázott a hideg mikor megláttam az épület belsejét, hisz ez mégis csak egy rendőrőrs. És tudván mi is az én "hobbim" ez a hely az utolsók közé tartozik ahol lenni szeretnék. Szigorúan a fogászati rendelő és a pokol után.
Hong úr magabiztosan vezetett minket a folyosókon, s 1-1 ajtó mögül úgy bukkant elő egy vagy több egyenruhás fazon, hogy kishíján szívbajt kaptam tőlük. Végül egészen hátra mentünk, távol kb mindentől, és mindenkitől. Egy rozsdavörös ajtó előtt cövekeltünk le. Le merem fogadni szándékosan dugtak el ide minket az Isten háta mögé nehogy zavarjuk a nagyságos rendőr urak fáradtságos munkáját.
Hirtelen egy fekete hajú férfi jelenik meg előttünk, zakót visel, farmer nadrágot és egy Nike sportcipőt. Meg kell hagyni van egy stílusa. Nem értem nevét, hiszen csak tanárunkkal beszélget. Bár az sem biztos, hogy neki is bemutatkozott-e. Bár ez hülyeség. Alap, hogy bemutatkoznak egymásnak. Egy határozott kézfogás után az a bizonyos vörös ajtó kinyílik és szemeink elé tárul a bent lapuló "csoda" ami igazából egy koszos iroda, amit kb tíz éve nem takarított ki senki. A fekete hajú rendőr -bár nem néz ki annak- az asztalhoz sétál és várja, hogy helyetfoglaljunk. Mintha csak egy tanteremben lennénk a székek pontosan úgy vannak elrendezve, egymás mögött, katonás sorrendben. Tanárunk a férfi mellé lép és átnyújt neki egy lapot, amiről fogalmam sincs mi lehet rajta.

- Nos üdvözlök mindenkit a helyi rendőrkapitányságon! Kim Taehyung nyomozó vagyok, én leszek az önök itteni segítője, tiszteletbeli kollégájuk, őrangyaluk. Hamarosan kollégáim is csatlakozni fognak hozzánk, akik szintén segítőik lesznek a csapatnak. Természetesen én leszek a fősegítő, az ezredes úr engem bízott meg ezzel a megtisztelő feladattal. De mielőtt belevágnánk a dolgok sűrűjébe kezdjük egy könnyed bemutatkozással.

Mindenki szépen sorra került a nagy kérdezz-felelek játékban és Kim nyomozó levakarhatatlan vigyorral fogadta mindegyikünk válaszát. Bár én mintha kicsit nagyobb örömöt láttam volna szemeiben mikor egy lánytól kapott válaszokat. De lehet csak tévedek, hiszen nem is ismerem. Az is lehet, hogy ő alap ilyen. Végül nem maradt más felelő csak EunJi és én. És ki más ha nem Eun volt aki szavamba vágva azonnal magára vonta a fiatal férfi figyelmét. Chh, szánalmas...

- Nos én Cho EunJi vagyok, jogot hallgatok és szeretnék egy napon ügyvéd lenni. -ja, az a nap jóóó messze van- Mottóm az, hogy amíg nem bizonyított egy ember bűnössége az mindvégig ártatlan. -regélte mindezt vékonyított, egér hangon. Mondtam már, hogy mennyire szánalmas?