Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

16. rész

Nem mentünk kórházba, nem mehettünk. Hiszen szépen is nézne ki, ha egy lőtt sebbel a lábamon beállítanék az egyik dokihoz azzal a szöveggel, hogy "csak konyhai baleset". Senki nem venné be ezt a szar szöveget és kimagyarázni se tudnám hogy sérültem meg. Így NamJoon az egyik barátjához vitt el, aki történetesen orvos. Kórházban is és ha kell akkor otthon is. Van a házában egy kialakított hely ahol az ilyen... eseteket látja el mikor szükség van rá.
Rettentően fájt a lábam, ám mindez eltörpült a bennem forrtyogó düh mellett. Ismét megtette... MinHo bántott engem... Ezt meg fogom bosszúlni neki, ráadásul kamatostul!

Miután lehámoztam magamról motoros szerkómat a doki azonnal kezelésbe vett és egy méretes tűt nyomott egyenesen a combomba. Még jó, hogy nem vagyok ijedős. Alighogy elkezdett hatni az érzéstelenítő neki is állt sebem ellátásának. Szerencsére nem maradt bennem a golyó, "csupán" súrolta a bal combom külső részét. Ám ahhoz mégis elég súlyos volt, hogy ne csak egy kis karcolásnak nevezzük. Miután Seo doktor végzett velem megköszöntük az ellátást és Nam -megjegyzem a veszekedésem ellenére- kifizette neki a munkadíját.

Nem bírtam még lábra állni, teljesen el volt zsibbadva. Így NamJoonak kellett segítenie elbicegni a kocsiig. Beszerencsétlenkedtem magam az anyósülésre és sitve visszamentünk Busanba. Ám mielőtt Suyeongguba igyekeztünk volna megkértem barátomat, hogy tegyünk egy kitérőt a házunk felé, hogy elrejthessem mocimat és felvegyek egy olyan holmit ami nem csurom vér mindenütt. Persze itt is szükségem volt némi technikai segítségre, amit NamJoon boldogan megadott nekem. Amíg ő elzárta járművemet addig felugrándoztam a szobámba és felvettem egy fekete farmert, egy szürke trikót és rá egy kockás ing kontra bőrdzseki kombót. Előkerestem fekete maszkomat és egy baseball sapkát, hiszen nekem még van egy nagyon fontos dolgom az este folyamán. Mire végeztem hallottam, hogy Nam is sikeresen elzárta bűnrészes társamat és a nappaliban állva kiabál nekem, hogy siessek már. Ch ja mert az olyan könnyen megy... Lebotladoztam az emeletről és egy baráti segítség nyújtásnak hála gyorsabban kiértünk a kocsiig. Miután becsatoltuk biztonsági öveinket sietve indultunk útnak. Suyeonggu felé tartva felhívtam YoonGit, hogy megtudjam sikerült-e SeokJint elvinni a raktárba és, hogy csinált-e időközben valami hülyeséget. Mármint Jin, nem ő. Habár...

~ Na végre! Azt hittem már el is felejtettél teljesen. Mi a franc volt veled? -üvöltött a telefonba bármiféle szia vagy csövi nélkül. Tipikus YoonGi.

~ Neked is szia! Már úton vagyunk Nammal Suyeongguba, kb húsz perc és ott vagyunk.

~ Még csak most jöttök? Eddig mit csináltatok bassza meg, malmoztatok? Ez a bambaképű Jin már az agyamra megy. Ha nem értek ide gyorsan nem is tudom mit csinálok vele.

~ Mért mit csinált?

~ Kb fél percenként arról kérdezget, hogy merre vagy már és mit akarsz tőle. Esküszöm ha mégegyszer meghallom a Főnix nevet lekeverek neki egy akkorát, hogy fél évig csak szundizni fog mint egy barnamackó. -mérgelődött.

~ Nyugi, nem sokára ott vagyunk. Tarts ki!

~ Ch könnyű azt mondani. Nem téged basztatnak már egy órája. SIESSETEK!

Bontottuk a hívást és nem kellett semmit mondanom elég volt ránéznem a fejét csóváló NamJoonra aki értette a jeleket, így gyorsabbra vette a tempót és egérutakon jutottunk el Suyeongguba. A raktárhoz érve YoonGi már a bejárat előtt toporzékolva ivott bele sojus üvegébe és fel-alá járkálva próbált nem agyvérzést kapni. NamJoon gyorsan kipattant a volán mögül és megkerülve a kocsit segített kiszállni az anyósülésről. YoonGi kerek szemekkel bámult rám, nem értette miért bicegek.