23. rész

267 24 4
                                    

Jimin szemszöge

Kár volt reggel bejönnöm az őrsre. Éreztem, hogy ez a nap nem lesz az én napom, már a reggelem is borzasztóan indult. Nem elég, hogy rémálmaim közepette seggest ugrottam az ágyról még sikerült forró kávéval is leöntenem magam. Aztán egy roppant részletes káromkodás sor után úgy döntöttem bemegyek az ezredeshez egyeztetni a rám bízott ügy kapcsán, erre mi fogad mikor bemegyek a kapitányságra? SeongMin JeongGukot faggatja, rólam. Munkamániásnak és elmebetegnek nevez. Aztán megkérdi Gukot, hogy féljen-e tőlem. Bár abszolút semmi rossz szándék nem volt hangjában mégis annyira rosszul estek szavai mintha legalább is anyámat szidták volna. Tényleg ezt gondolná rólam? Ilyen volnék, egy megszállott munkamániás elmebeteg? Az nem lehet, hogy ilyenné váltam. Vagy... mégis? Ha már egy idegen ember így vélekedik rólam akkor csak rosszul csinálok valamit, nem?

Amíg JeongGuk tartja a frontot én a közös projekt papírjait rendezem és mindent egy mappába teszek, hogy odaadhassam a lánynak. Úgy döntöttem jobb ha külön folytatjuk tovább a munkát. Nem akarom elrémiszteni a szakmájától a viselkedésemmel. Hiszen ha valóban az ügyvédi pálya az álma akkor nem akarom elrontani a lendületét ami a diploma megszerzéséhez kell. Igaz fel kell készülnie arra, hogy sok hozzám hasonló rendőrrel lesz majd dolga a rá bízott ügyei kapcsán viszont nem én akarok az lenni aki elveszi a kedvét ettől az egésztől. Így hoztam egy nehéz döntést és úgy vélem jobb most abbahagyni mint később belefáradni. S talán így külön-külön is jutunk olyan eredményre amit együttes erővel is elérhettünk volna. Talán...

- ... Viszlát és ráér az aktával, még van idő a gyakorlat végéig.

Szinte visszafutottam az épületbe annyira kínosan éreztem magam. Tudom mennyire megleptem ezzel SeongMint és talán a haragját is magaménak tudhatom, de nem tehettem mást. Nem akartam én lenni a rossz fiú aki kedvét szegi a nyomozástól és azt sem szerettem volna ha fél tőlem. Jobb ez így, mindkettőnknek.

Az irodámban ültem és a most már egyéni projektet bújtam mikor kopogtak ajtómon, JeongGuk volt az. Két nagy pohár kávéval kezében ült le velem szemben és az egyiket átnyújtotta nekem. Félve vettem el, nem akartam a reggeli bénázásomat újra élni.

- Kössz. -kortyoltam bele a fos ízű automatás löttybe.

- Történt valami Jimin?

- Nem. Miért? -pillantottam rá kíváncsian.

- A szokásosnál is búvalbaszottabb képet vágsz, mint aki citromba harapott. Mi történt? -tette fel lábait asztalomra.

- Semmi, tényleg. Csak megmondtam Kang kisasszonynak, hogy ezentúl külön-külön folytatjuk tovább a nyomozást.

- Mi!? -majdnem kiköpte kávéját. Amiért hálát adhat az égnek, hogy nem tette mert ha arcon köp én nem is tudom mit csináltam volna vele.- Mért csináltad ezt? -kérdezte döbbenten.

- Jobb ez így. -zártam le a témát, de látszólag Guk ezt nem gondolta ennyinek.

- Mégis kinek? Egyáltalán miért tetted? Elrontott valamit?

- SeongMin? Dehogy, csak... jobbnak láttam ha nem folytatjuk tovább. De nem fogok neked magyarázkodni JeongGuk. A felettesed vagyok, nincs jogod számonkérni!

- De mint barátod nagyon is van. Szóval? Rámozdultál a csajra vagy mi? Vagy megkettyintetted? -kacsintott.

- Jesszus JeongGuk dehogy! Esküszöm te ugyanolyan reménytelen vagy mint Taehyung. Ti másra nem tudtok gondolni csak a szexre?

- De másra is tudunk, de mért tennénk? -vigyorgott- De ha nem ez van a háttérben akkor mi? Ne csináld már Jim, mondd el, a barátod vagyok.

Felsóhajtottam. Tudtam addig nem fog békén hagyni amíg nem mondok valamit így feladtam a dolgot és inkább úgy gondoltam jobb ha elmondom neki amit tudni akar.

Halálos hajsza [Park Jimin f.f.]  BefejezettDonde viven las historias. Descúbrelo ahora