Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

33. rész

A kapott csokor már kezd kókadni az asztalon, de a virág illatot még mindig érezni a szobában. Mióta megkaptam azt a lapot minden percem rettegéssel telik. Ha kinyílik az ajtó felkapom a fejem és takarómat szorongatva várom vajon ki fog hozzám belépni. Azóta HoSeok és NamJoon is voltak bent nálam és sajnos semmi bíztatót nem tudtak mondani YoonGiról vagy egyáltalán a hollétéről. Ugyanis egy az egyben felszívódott. Lezárta a házát, vagy kidobta telefonját vagy csak kártyát cserélt nem tudom, sőt még a titkos raktárunkból is ellopta a motoros szerkómat és a motorom pontos mását is amit vészhelyzetre vettünk egy külföldi utunkon. Ebből már világossá vált mit akar, indulni a versenyen úgy mintha én lenne. Csak tudnám miért!? Így akar kompenzálni a múltkori kis jelenete miatt? Ha így van akkor nem értem az okot, hiszen bár YoonGi tényleg elég lobbanékony természetű viszont jól tudom, hogy ha bármit is jóvá akar tenni azt egy hosszadalmas bocsánat kéréssel és ha rólam van szó akkor egy (vagy kettő) szatyor édességgel teszi. Így a kép nem áll össze. Nem is tudom, mintha ezúttal akadnának olyan kirakós darabok amiket nem látok avagy nem ismerek. Félek talán több van emögött mint puszta jóvá tétel.

....

Ismét ajtóm nyitódására kapom fel fejem, de hál' Istennek csak NamJoon jött el hozzám. Nagy sóhajjal paskolom meg magam mellett az ágyat, hogy üljön oda. Eleget is tesz szó nélküli kérésemnek és lehuppan mellém.

- Szia kislány! Hogy érzed magad?

- Hát... Fizikailag jól a többit meg tudod. Hobi?

- A szervezőkkel beszél. Megpróbálja megtudni a verseny útvonalát és a jelenlegi kérvényezőket, kik akarják annyira ezt a nagy hajsza előtti cécót.

- Na és YoonGi? Van már róla bármi hír? -nem néz rám, a földet bámulva ingatja fejét- A francba is már! Hogy tud valaki így eltűnni? Megáll az ész.

- Hát sajna mind tudjuk, hogy ebben YoonGi abszolút verhetetlen. Tudod... -túrt bele hajába, eléggé úgy festett mint aki nem akarja elmondani mire is gondol- Az az igazság, hogy eszembe jutott már az is, hogy szólhatnál a rendőr cimborádnak hátha ő meg tudná találni ezt az ütődöttet felhajtás nélkül.

- Ez már nekem is átfutott az agyamon, viszont nem hinném, hogy ez jó ötlet lenne. Bár lehet, hogy Jimin segítene megtalálni YoonGit viszont őt a részletek is kurvára érdekelnék. Nem fog csak azért segíteni mert megkérem rá. Úgyis kérdezősködne mért tűnt el, hova mehetett, mit akar Changwonban stb stb. Nem.

- Igazad van. Bocs hülye ötlet volt.

- Ugyan Nam, nem az ötlet rossz hanem a kivitelezés necces. Viszont... -gondolkodtam el hangosan- Egy valamiben segíthetnél.

- Miben?

- Emlékszel, hogy régebben beszéltünk erről a HyungJinről?

- Igen persze. Akit az illegális bárjában csukta le nem? Ja, megvan. Mi van vele?

- Esetleg utánna tudnál kérdezni, hogy van-e olyan haverja akinek a neve B betűvel kezdődik? Valami nagyon közeli barát, esetleg belsőkör tag, nem tudom hogy mondják az ilyet.

- Persze, körbe telefonálhatok. Viszont mért lett ez ilyen fontos hirtelen? -pislogott rám érdeklődve.

- Áhh semmi komoly csak a Jiminnel közös nyomozáshoz kell.

- Ja jó, még ma telefonálok párat. -paskolta meg lábam.

- Kössz Nam te vagy a legjobb.

- Tudom.

&&&

Az esti viziten a kezelőorvosom azt mondta ha a reggeli eredményeim jók lesznek akkor hazamehetek. Aminek természetesen örültem, de valahol mégsem. Rettegek mi lesz akkor ha kimegyek innen. Mi van ha amint kiteszem innen a lábam valaki lepuffant, csak úgy kisujjból? Nem azért éltem túl egy ütközést, hogy egy rohadt ólom golyó kinyiffantson. Bár erre kicsi az esély de azért mégis parázom. De persze nyugtatom magam azzal, hogy annak a B valakinek élve kellek, hisz valamit meg kell szereznem Jimintől, viszont ez sem a legnyugtatóbb dolgok közé tartozik a pisztoly golyó és a ki tudja mi lesz azután között. Minden egyes eltelt perccel érzem a rám nehezedő teher súlyát és azt a rossz féle izgalmat amit ilyenkor az ember érezhet. Egyik sem kellemes.