Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

19. rész

Csütörtök van és délután edzés a srácokkal, elvileg. Remélem ma a nyomozónak nem lesz kedve ismét az ügyön dolgozni, mert bármennyire is szeretnék haladni én is, a gyakorlásokat nem hagyhatom ki. Tökéletesítenem kell az autókkal való verseny tudásomat. Alig három hét a Daegu-i futamig és még kb sehogy sem állok. Persze az alapokat tudom, versenyeztem is már, de az új fajta versenyszabályokat nem ismerem és úgy is meg kell tanulnom jól versenyezni és elsőként áthajtani a célvonalon. NamJoon a jövőhétre ígérte a felturbózást, az amcsi haverja asszem' szerdán vagy csütörtökön(?) érkezik meg az országba és ő fogja feljavítani a járgányomat. Remélhetőleg ez a "kis plusz" elegendő lesz a Daegu-i futamra.

Az iroda előtt állok és a kávémat kortyolom. Még sehol senki. Szándékosan korábban jöttem, hogy beszéljek Park nyomozóval az esetleges délutáni közös programról. Bízva abban, hogy ő is valami csoda folytán erre téved ilyen korán reggel, a folyosót kémlelem. És úgy tűnik imáim meghallgatásra találtak ugyanis alig öt percen belül bizony a főnyomozó tűnik fel a folyosó végén és egyenesen felém közeledik. Köszönöm nagy Buddha! Mikor észrevett olyan volt mintha egy apró mosoly jelent volna meg arcán, de persze tévedhetek is hisz még messze volt tőlem.

- Oh Kang... vagyis SeongMin jóreggelt! Mit keres itt ilyen korán?

- Csak korán kivetett az ágy és gondoltam bejövök mintsem hasztalanul üljek otthon. -közben kinyitotta az ajtót és bementünk az irodába- Ha már így alakult, hogy találkoztunk szeretnék önnel beszélni.

- Miről lenne szó? -nézett rám.

- A közös munkáról. Az van, hogy ma nem igazán érek rá délután. Halaszthatatlan dolgom lenne.

- Oh, öhm... Jó persze, semmi baj. Majd dolgozunk máskor. -vakarta meg füle hegyét- Azt esetleg megkérdezhetem mi az a halaszthatatlan dolog?

- Csak... egy kis amolyan baráti hobbi szerű akármi amit a fiúkkal űzünk már évek óta. Egyfajta hagyomány köztünk. -ez elég rejtélyes ugye?

- Ó, rendben. Jó szórakozást, gondolom... Viszont még van pár elintéznivalóm amíg a többi hallgató megérkezik. Addig foglaljon helyet és igya meg a kávéját. Hamarosan jövök.

Még egy gyors igent sem tudtam válaszolni olyan gyorsan húzott ki a helységből. Kicsit kinevettem amiért így képes besértődni azon ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogy ő azt akarja. De nem tartozik a barátaim közé, nem is rokonom sőt még a főnököm se, így nem szabhatja meg mikor csinálok programot és mikor nem. Nem lehet egyfolytában csak dolgozni. De van egy olyan érzésem, hogy ő a munkabuzik közé tartozik akik szinte megszállottan ragaszkodnak a munkájukhoz. Ki tudja mikor lazított utoljára? Lehet soha.

&&&

A pálya rajtjánál állok a gyönyörű tűzpiros Mustangommal, tetőtől-talpig fekete szerkóban, arcomat maszk fedi, fejemen baseball sapka. Nem akarom, hogy egy kíváncsiskodó egyén lefotózzon miközben gyakorlok. YoonGi a boxban áll NamJoonnal, HoSeok pedig mellettem áll és éppen most vesszük át kb századjára, hogy mit hogyan mikor kell megnyomnom. Mármint a nitrót, sebváltót, le-felhajtható ellenzőket stb.

- Szóval összességében nem voltál rossz csak az utolsó kanyar ment félre. Figyelned kell a fékezésre és a gázra is. El kell találnod azt az időzítést mikor ezt a kettőt egyszerre használhatod. Tudom csupán villanásnyi másodpercek mégis rá kell érezned mikor jön el az az idő.

- Értettem Hobi, odafigyelek. Csak olyan rég versenyeztem már kocsival, hogy totál idegen még nekem ez a helyzet. A mocikhoz vagyok hozzászokva.

- Tudom Minah semmi baj, majd ráérzel. Menj egy újabb kört és próbáld meg eltalálni azt a bizonyos pontot. -kopogtatta meg a kocsi tetejét.