A szerelem két keréken érkezik

7. rész

Win

Hosszú évek óta most először aludtam békésen. Általában az éjszaka folyamán egyszer, kétszer izzadtan felriadok, és utána már nagyon nehezen jön álom a szememre. Boldogan nyitom ki szemeimet, pislogok párat és oldalra fordítom fejemet, hogy rá pillantsak a mellettem nyitott szájjal hortyogó vendégemre. Hogy tud ilyen jóízűen és békésen aludni? Még a nyála is kifolyt, rá van száradva az állára, nevetek magamban rajta. Felkönyökölök, ránézek az órára, még van idő visszafeküdni, ezért hanyatt dőlök. Karomat becsúsztatom Team feje alá, megfogom derekát és mellkasomra fektetem. Olyan, mint egy mormota, szerintem semmi nem tudná felébreszteni. Behajlítom könyökömet, és megfogok egy tincset, majd szórakozottan csavargatni kezdem. Kicsit mocorogni kezd, de csak annyira, hogy kényelmesebben terüljön el rajtam. Karjával szorosan átölel, és úgy megszorít, hogy a fájdalomtól felnyögök.

- Team... Óvatosabban, ez fáj! - Súgom neki, de hiába.

- Mmm... - Fúrja bele arcát mellkasomba.

Kellett ez nekem? Most kóbor hajszálai birizgálják államat, mitől viszketni kezdek. Fura érzés, hogy van mellettem valaki. Még soha senkit nem hoztam haza, a barátaimon kívül. Kapcsolataim során, legyen az hosszú távú, rövid távú vagy éppen alkalmi, mindig a partnereimhez mentünk. Az otthonom olyan hely, ahová csak a nagyon kiváltságos emberek jöhetnek.

Szerintem még Khun Warut se járt itt, gondolkodom el, pedig nagyon szeretem a kis öreget. Mióta az a dolog történt, apám helyett apám volt. Dean, Pharm, Pruek már többször is megfordultak itt, őket bármikor szívesen látom.

Most pedig, alig egy hete betoppant az életembe ez a nagyvárosi puffogó kis ficsúr, és már most felforgatta a megszokott világomat. Kiköveteli magának figyelmemet, úgy, hogy észre se veszi. Mikor csináltam én olyat, hogy valakiért rohangáltam a suliba? Vagy elindulok a semmibe megkeresni, mikor azt se tudom, hogy merre induljak? Ráadásul beengedtem a féltve őrzött magánszférámba, mit majdnem mindenkitől úgy féltek. Arról nem is beszélve, hogy itt fekszik mellettem, majdnem kitúrva engem az ágyamból. Lepillantok rá, és megpuszilom homlokát, mire elnevetem magam. Mióta lettem ennyire érzelmes?

Megrázom fejemet, elűzve gondolataimat, nem akarok ezeken egy percig sem agyalni. Felemelem kezemet, és ujjammal elkezdem böködni orrának pisze hegyét.

- Ébredj fel! Hasadra süt a nap! - Próbálom ébresztgetni.

- Hia! Nem akarok! - Üti el kezemet és fejére húzza takarómat.

- Ha felkelsz, veszek neked reggelit!

Gyorsan felhajtja a takarót, felül az ágyban és boldog mosollyal arcán kérdezi.

- Azt, amit én szeretnék?

- Igen. - Sóhajtom, majd elraktározom magamban, hogy kajával mindent is el tudok érni nála.

- Megígérted! - Böki meg mellkasomat mutatóujjával. - Egy komplett reggelit kérek!

- Azt fogsz kapni! Megígérem!

A boldogságtól csillog a szeme, édes mosolyra húzódik szája, szemeiből pedig csak egy vékony csík látszik. Végül odahajol hozzám, és egy forró puszit nyom arcom bal oldalára, majd felpattan és kirohan a szobából. Én csak meglepetten, nagyokat pislogva, érintem meg arcomat, ott ahol ajkával érintett.

Annyira kiszámíthatatlan, sose tudom, hogy mire számítsak tőle, ami egyúttal nagyon is tetszik. Még nem ismertem ilyen embert, ezért minden porcikám azt akarja, hogy közelebbről is megismerjem, minden értelemben.

A reggeli rutin után hazavittem Teamet, hogy átöltözzön és magához tudja venni a tankönyveit. Amíg rá várakozok, bemegyek a konyhába, ahol Khun Warut szorgoskodik éppen.