A szerelem két keréken érkezik

12. rész

Team

Hiát mintha a föld nyelte volna el pár napja. Folyamatosan újságírók keresték, hogy legalább egy rövid interjút adjon, behívták a sportcsatornához is, ahol főműsoridőben elemezték ki a versenyen történteket. Nagyon büszke voltam rá, de a hét közepére már cseppet elvesztettem türelmemet. Még arra se vette a fáradtságot, hogy felhívjon. Igaz, néha írt pár sort, hogy éppen mit csinál, vagy hová tart, és ennyi. Azt mondta, minden csoda három napig tart, utána találnak valaki mást, és majd azt fogják keresni. Csütörtökre a maradék jókedvem is elszállt, nem elég, hogy nagyapó visz reggelente, Pharmmal kell hazajönnöm. Sajnálom szegényt, hogy folyton velem kell szaladgálnia, de én is megtenném ezt érte, amivel ő is tisztában van, ráadásul örül, hogy több időt töltünk együtt.

- Mi újság P'Winnel? - Kérdezi tőlem vezetés közben.

- Semmi! Mi lenne? - Már a neve hallatára is felhúzom magam, és duzzogni kezdek.

- Ajjaj, úgy érzem P'Win bajban lesz, ha előkerül! - Neveti el magát.

- Miért is lenne? - Kérdezem összehúzott szemöldökkel. - Nem tartozunk egymásnak beszámolóval.

- Csakugyan? Amióta nem találkoztatok, hozzád se lehet szólni. - Piszkál tovább. - Pedig csak négy napja nem láttad!

- Hogy pontos legyek három napja, tizennyolc órája, és huszonhét perce. - Nézek órámra. - De ki tartja számon?

- Úgy látom, hogy te! - Nevet rajtam.

- Nevetség! Nem érdekel, hogy mi van vele! Nem is hiányzik! - Pillantok ki az ablakon. - Kit zavar, hogy nincs itt? Mert engem nem.

- Olyan csökönyös vagy, mint egy szamár! Nehéz lenne bevallani, hogy kedveled? - Kérdezi komolyan.

- Ha bevallom, mitől lesz jobb? - Sóhajtok egy nagyot. - Ne, ne válaszolj! Költői kérdés volt!

- Team, ha te elvársz valamit, nem gondolod, hogy a másiknak is jól esne ugyanaz? Például, te mikor írtál magadtól P'Winnek? Mikor kerested a héten? Írtad neki, hogy hiányzik neked?

Igaza van, de mégis olyan nehéz ezt belátnom, eddig, ha bárki felé is nyitottam, csak rosszul sült el.

- Talán igazad van. - Felelem. - De nem olyan egyszerű...

- Olyan buta vagy! P' nem olyan, mint a többi srác, ezt már tudhatnád. - Töpreng egy kicsit, majd folytatja. - Szerintem őszintén kedvel téged. Még soha senkivel nem törődött ennyire, és ezt Dean is megerősítette.

- Azt mondod? - Nézek rá óvatosan. - Annyira hiányzik! - Sóhajtom.

- Akkor mondd el neki! Biztos nagyon örülne! - Próbál biztatni, és sikerrel is jár.

Előhúzom telefonom, és az üzenet mellett döntök, addig, amíg van elég bátorságom elküldeni. Ha hívnám, és nem venné fel, biztos nem próbálkoznék újra, ha üzenetet küldök, azt meg nem tudom visszacsinálni.

Elkezdem pötyögni a következőket ...Hia! Annyira hiányzol. Mikor jössz haza?... Nem tetszik, ezért kitörlöm. ...Hia...Gyere haza, unalmas nélküled... Juj, ez még rosszabb, ez is kuka. ...Hia! Mikor tolod haza a fenekedet, már hiányzol... Egyre rosszabb, kezdek kétségbe esni. Gondolkozok még egy kicsit, és az egyszerűség elvét követem, minél egyszerűbb, annál jobb.

- Hia! Hiányzol, várlak haza.

Várok pár percig, de nem jön válasz, végül megnézem a telefont, és láttam, hogy elolvasta. Közben hazaértünk, és elbúcsúztam Pharmtól, majd bementem a házba. Hirtelen nagyapóval találtam szembe magam.