A szerelem két keréken érkezik

25. rész

Win

Mikor magamhoz tértem, és kinyitottam szemeimet csak a fehérre festett plafont láttam. Mellettem valami gép zümmögött, de mikor arra akartam fordulni, valahogy a testem nem engedelmeskedett. Mégis mi történik velem? Próbálom mozgatni a végtagjaimat, de nem akarnak engedelmeskedni.

- Oh, drága fiam! Végre magadhoz tértél! - Nagyapó terem mellettem.

- Mmmm... - Nem tudok beszélni, ki van száradva a szám.

- Csss... nincs semmi baj... - Mondja. - Arra emlékszel, hogy baleseted volt?

Csak aprót bólintani tudok, jelenleg másra nem is vagyok képes.

- A doktor úr azt mondta, hogy szerencsés vagy! - Mosolyog rám kedvesen. - Egy-két csontod eltört, de az majd összeforr. Komolyabb sérülésed nem lett, hála az égnek.

- Mmmm...

- Szerintem az altató és a fájdalomcsillapítók miatt nem tudsz beszélni, de mindjárt jön az orvos.

Ijesztő ilyen állapotban lennem, rettegek, hogy nem épülök fel, hiába biztat nagyapó. Mikor édesapám is balesetet szenvedett, nála is úgy volt, hogy minden rendben, de mégis, valami komplikáció közbejött és elvesztettem. Nem szeretnék én is így járni, oly keveset éltem még.

- Jó napot, hogy van a betegünk? - Sétál be egy idősödő orvos.

- Végre felébredt. - Jelenti nagyapó.

- Az remek! Erős és egészséges fiatalember. - Néz rám. - Rendbe fog jönni.

Újfent csak bólintani tudok, majd kérdőn nézek rá.

- Meg kellett önt műteni. Eltört a kulcscsontja, amit fémlapokkal kénytelenek voltunk rögzíteni, amit csavarok fognak össze. Illetve pár bordája is eltört, a csuklója, és a lábszárcsontja is.

Sorolja fel sérüléseimet, amitől engem az ájulás kerülget. Ezek után mondja azt, hogy minden rendben? Hát nagyon nem!

- Nemsokára ihat egy keveset, utána szép lassan újra tud beszélni, most még az altatás miatt el van kábulva.

- Doktor úr! Lesz esetleg valami maradandó?

- Agyrázkódása volt, de szerencsére a feje nem sérült. Belső vérzésnek nyoma sincs. Csak a törések, de az meg fog gyógyulni. - Mosolyog. - Megfigyelés alatt tartjuk pár napig, de utána haza lehet vinni a beteget.

- Mennyi idő mire felgyógyul? - Kérdezi nagyapó.

- Általában hat és tizenkét hét közé esik, de még akkor se lehet biztosra mondani. Teljes gyógyulásról akkor beszélhetünk, ha a mozgásfunkciók visszaállnak az eredeti állapotukba.

- Értem. - Vakarja meg fejét a kis öreg. - Akkor addig nem is mozoghat?

- Mindenképpen ágynyugalmat rendelek el két hétig. Addig ne nagyon mozogjon a beteg. A lábát begipszeltük, ahogy a csuklóját is. Oda kell figyelni a sebek fertőtlenítésére, nehogy elfertőződjön. A bordái maguktól összeforrnak, azon sajnos nem tudunk segíteni. Minden nap be kell adni a hasfalába egy injekciót, amiben véralvadásgátló van, a trombózis elkerülése végett.

- Jó sok mindent elmondott, így hirtelen doktor úr! - Sóhajtja nagyapó. - Hogy fogom én megjegyezni?

- Majd leírjuk önnek. Van, aki gondoskodik a beteg ápolásáról?

- Persze, én meg az unokám megoldjuk.

- Remek. - Rakja le a kórlapot. - Most megyek, később még visszanézek.