A szerelem két keréken érkezik

17. rész

Win

Egész napomat a műhelyben töltöttem bütykölgetéssel, muszáj volt lefoglalnom magamat. Ennek ellenére is folyamatosan csak a tegnap történtek jártak a fejemben. Hogy lehetett ennyire elrontani egy csodálatos hétvégét? Van érzéke hozzá, azt meg kell hagyni. Amióta különváltunk, csak ezen gondolkodom, és már nem bírom tovább, felrobban a fejem. Hiába írt bocsánatkérő üzenetet, a hajamra kenhetem, messzire nem megyek vele. Még hogy időt kér! Nevetséges! Nem mintha annyira akartam volna egy kapcsolatot, de mégis úgy alakult, hogy vele el tudnám képzelni, sőt akarom is. Ő viszont nem úgy gondolja, legalábbis ezt veszem ki a cselekedetéből. Talán még azt is megbánta, ami köztünk történt. Erre a gondolatra összeszorul a szívem. Jobb is lesz, ha tartok egy kis távolságot, túl közel kerültem hozzá, így nagy esély van rá, hogy csak megsérülök, és arra nincs szükségem. Gondolataimból Khun Warut ébreszt fel.

- Win, nem mész Teamért? - Kérdezi. - Mindjárt végez az egyetemen.

- De, megyek már. - Felelem kissé kelletlenül. - Megígértem neki.

- Nem kötelező, én is elmehetek érte.

- Nem szükséges, ha már megígértem, felveszem. - Sóhajtom.

- Hát jó, te tudod. - Töpreng egy kicsit, mint aki mondani szeretne még valamit.

- Mondja Khun Warut. Látom, mondani szeretne még valamit. - Fordulok felé félénken mosolyogva.

- Csak azt szeretném, hogy tudd, Team nagyon megbánta kirohanását.

- Ha maga mondja, biztos úgy van. - De közben csóválom fejemet, mert nem hiszem, hogy így lenne.

- Beszélj vele, utána mindketten jobban lesztek. - Paskolja meg vállamat.

- Mmm... Jól van... - Teszem le a kezemben lévő villáskulcsot. - Most megyek, nemsokára jövünk.

Azt hiszem, ma kocsival megyek, nincs kedvem motorozni, túl közel lenne hozzám Team, és most nagyon nem szeretném, ha hozzám simulna. Tiszta fejjel kell gondolkoznom, hogy jó irányba tereljem kapcsolatunkat, legalábbis ami maradt még belőle. Na, de nem kellene ennyire pesszimistán látnom a dolgokat, mi van, ha tényleg megbánta?

Mikor az egyetem elé érek, meglátom Teamet az út szélén bámészkodni, és szívem egyből hatalmasat dobban. Olyan édes, ahogy ott magányosan leskelődik, órájára pillant, és türelmetlenül dobbant lábával. Rendkívül jól áll rajta a fekete nadrág, kiemeli fenekének kerek ívét, fehér ing pedig pont ott feszül ahol kell. Igazán csínos, csak arra tudok gondolni, hogy milyen élvezetes lenne kicsomagolni őt újra a kocsi hátsó ülésén.

- Hah, álmodozás az élet megrontója. - Mondom ki hangosan, és megrázom a fejemet, majd Team elé gördülök az autóval.

Mikor elé érek, leengedem az ablakot és kiszólok, hogy szálljon be. Csodálkozva néz befelé, gondolom, nem azt várta, hogy autóval érkezek. Kinyitja az ajtót és bepattan mellém, majd melegséggel szemében rám néz, és megszólal.

- Hia, hát eljöttél értem!

- Megígértem. - Nézek rá, de muszáj elkapnom pillantásomat csillogó szemeiről.

- Csak azért, mert megígérted? - Hajtja le szomorúan fejét.

Jaj, hogy én miért vagyok ennyire lágyszívű? Nem bírom látni szomorú ábrázatát, így felé fordulok, álla alá nyúlok, és felém fordítom.

- Meg azért is, mert hiányoztál! - Közben gyengéden elmosolyodok.

- Így lenne, Hia? - Könnyes szemekkel néz az enyéimbe. - Szörnyen érzem magam.