A szerelem két keréken érkezik

21. rész

Win

Kapcsolatunkat nem vertük nagydobra, csak a hozzánk közelállóknak mondtuk el. Köztük volt Dean és Pharm is, akik egyáltalán nem lepődtek meg, sőt megkönnyebbülve sóhajtottak fel, hogy végre már összejöttünk, ugyanis fárasztó volt látni az úgynevezett szenvedésünket. Pharm szélesen mosolyogva tapsikolt örömében, ami nekem már túllépett a cukiság faktoron, de Dean szerelmesen pillantott rá, és megjegyezte, hogy ennél édesebb fiúval még nem találkozott. Az én ízlésemnek ez kissé túlcukrozott, de szerencsére nem nekem kellett szeretnem. Nekem ott a mindig bohókás Team, aki mindig vidáman látta a világot, főleg ha tele volt a hasa.

- Min gondolkodsz ennyire Win? - Kérdezi nagyapó, igen, már én is így hívom.

Sokszor szidott meg, mire ráállt a szám, nehéz volt megszoknom, de most már gördülékenyen megy.

- Semmi különösre. - Felelem.

- Hmm... Jó. Izgulsz már a közelgő verseny miatt?

- Nem annyira, most nagyon nyugodt vagyok.

- Az jó, álltalában ilyenkor már teljesen be vagy feszülve. Talán valaki jó hatással van rád? - Kuncog fel a kis öreg.

- Ami azt illeti, igen! - Nevetek fel. - De miért kérdezi? Úgy is tudja.

- Csak mert jó hallani, hogy valaki szereti az unokámat. - Mosolyodik el bajusza alatt, vállon vereget és magamra hagy.

Odamegyek a kanapéhoz, leülök rá, és csak bámulok magam elé. Nem látok mást, csak a nyüzsgő műhelyt, ahogy a szerelők folyamatosan szorgoskodnak, de ez a kép is elhalványulni látszik, és szemeim előtt megjelenik egy pufók kis arc.

Szerelem? Sose gondoltam még így rá. Tény, hogy nagyon kedvelem, szeretek vele lenni, ha nem alszik mellettem, nyugtalanul alszom. Ha rossz kedve van, igyekszem felvidítani, mindig megelőzőm, hogy éhes legyen, mert olyankor nem lehet vele bírni. Erre a gondolatra elmosolyodok, igen az is határozottan tetszik, amikor duzzog.

- Ajjaj, ismerem ezt az arcot! - Ül le mellém Dean. - Valamin nagyon agyalsz.

- Igen. Nagyapó mondott valamit, amin elgondolkoztam.

- Mi lenne az? - Kérdezi.

- Dean, mondd meg nekem, milyen a szerelem.

- Huh, fogós kérdés. Szerintem minden kapcsolatban másmilyen a szerelem, nem lehet kategorizálni.

- De mégis. Neked tudnod kell! - Fordulok felé, és komolyan nézek rá.

- Hát jó, megpróbálom szavakba önteni. - Dől hátra, keresztbe teszi karjait,, és beszélni kezd. - Mikor még nem volt Pharm, olyan üresnek éreztem magam, nem találtam a helyemet. viszont ahogy belépett az életembe, minden a helyére került. Gondoskodni akartam róla, megvédeni, a tenyeremen hordozni. Minden apró rezdülésére odafigyeltem, hogy tudjam, mire van szüksége, mit szeretne. Ha nincs velem, folyamatosan hiányzik, és számolom visszafelé a perceket, hogy újra láthassam.

- Azt hiszem, értem.

- Nem tudod, hogy mit is érzel pontosan? - Néz rám kérdő tekintettel. - Ha engem kérdezel, halálosan szerelmes vagy, és Pharm is így gondolja.

- Jobban tudjátok ti, hogy mit is érzek? - Nevetek fel.

- Gondold át, és rájössz. Ennél jobb tanácsot nem tudok adni.

Felállok és elindulok kifelé, szükségem van egy kis friss levegőre. Séta közben Team jár a fejemben, és igen, határozottan azt érzem, hogy szükségem van rá és gondoskodni szeretnék róla. Ekkor megpillantom felém közeledni az egyetlen személyt, ki folyton eluralkodik elmém felett. Mosolyogva szaladni kezd felém, és nyakamba ugrik, én pedig szorosan átölelem. Finom illata megcsapja orromat, mit beszívok, és kellemes bizsergés cikázik át testemen.