24. rész

437 42 13
                                    

Team

Úton vagyok hazafelé, ahelyett, hogy Hia versenyén szurkolnék teljes erőbedobással. Mérhetetlenül hiányzik, de nem kerestem, inkább csak a fényképeit nézegettem, mikor eszembe jutott és elfogott a hiánya. Ami körülbelül a nap huszonnégy óráját kitette, hát ez van. Nem akartam indulás előtt találkozni vele, mert az az igazság, hogy utána nem lett volna szívem magára hagyni, így is nagyon nehéz volt eljönnöm otthonról. Igen, most már határozottan nagyapó házát tekintem otthonomnak. Ki gondolta volna? Ilyen rövid időn belül sikerült megszoknom és beilleszkednem. Ráadásul megismerkedtem Hiával, kibe minden ellenállásom ellenére beleszerettem.

Remélem, anyának nyomos indoka van arra, hogy hazarángasson. Mert ha nem, hatalmas balhét csapok. Beszéltem a dékánnal, és sikerült megegyeznem vele, hogy két hétig online folytassam a tanulmányaimat. Nem szeretnék problémát abból, hogy haza kellett utaznom. Szerencsére nagyon megértő volt és rugalmas. Kölcsönkértem nagyapó terepjáróját, hogy még a maradék cuccomat magammal tudjam majd vinni, ha megyek hazafelé. Illetve ha már visszajöttem a nagyvárosba, szeretnék valami ajándékot venni Hiának, de hogy mit, azt még nem tudom.

Mikor bekanyarodtam a felhajtónkra, már a nővérem az ajtóban integetve toporgott. Gyorsan leállítottam a kocsit, és már pattantam is ki belőle, majd rohantam ölelő karjaiba.

- Team! Annyira hiányoztál, el sem tudod képzelni! - Szorongat meg nővérem.

- Te is nekem! - Öleltem át derekát. - Sok mindent kell elmesélnem!

- Már alig várom! Hallani akarok mindent a te Hiádról!

- Ezt meg honnan tudod? - Kapom rá tekintetemet.

- Szerinted? - Kérdezi. - Utánad én vagyok nagyapó másik kedvence, ráadásul mindent elmond nekem!

- Oh, hogy nem tud magában tartani semmit! - Morogva sóhajtok. - Olyan pletykás!

- Nyugi, csak én tudok róla! - Kacsint rám Manow.

- Te tudod miért kellett ilyen hirtelen hazajönnöm? - Kérdezem.

- Sajnos nem, de túl sok jót nem jelent. - Feleli. - Ne aggódj, nemsokára kiderül.

- Már alig várom! - Mondom szarkasztikusan.

- Segítsek bepakolni?

- Nincs mit, csak a tankönyveimet hoztam, azt meg ráér becipelni.

- Na és a ruháid?

- Van itt elég, talán még sok is. Majd viszek magammal haza is.

- Vissza akarsz menni?

- Nemcsak akarok, fogok is! - Jelentem ki mosolyogva. - Semmi se tudna itthon tartani.

- Gyere, menjünk be! - Fogja meg kezemet és már húz is befelé a házba. - Mesélj el mindent!

Beszalad a konyhába, hoz egy karton dobozos sprite-ot, és egy szatyor chipset magához vegyen, végül felvonulunk a szobámba. Magunkra zárjuk az ajtót, leheveredünk az ágyra, és már kezdődhet is a dumaparti. Talán ez hiányzott a legjobban az itteni életemből.

- Na, muti az új pasidat! Már kifúrja az oldalamat a kíváncsiság. - Bontja ki a chipses zacskót.

Előveszem a telefonomat, és sorra mutogatom büszkén a képeket Hiáról. Az egyik kedvencem, amikor a motorján ül, és hátrapillant rám, közben valamit nagyon magyaráz.

- Team! Ez a pasi valami fantasztikus! - Dülled ki szeme. - Hogy szedted össze?

- Tulajdonképpen, ő szedett fel! - Kuncogok somolyogva. - Nagyon tepert ám! Mindent megtett azért, hogy összejöjjek vele!

A szerelem két keréken érkezikHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin