Hati-egy fáraónő élete

3. fejezet

Szenenmut a nappal kelt fel. Távolról egy kakas kukorékolt, jelezvén itt az idő a munkára. A konyhában az agyagtárolokból egy tálra halmozott egy marék datolyát, fügét, egy darab magvas kenyeret, majd amikor megette kétszer is mert az árpasörből. Felkapta ágyékkötőjét, szoknyáját és fejkendőjét, felhúzta építészt igazoló gyűrűjét, deben erszényét a derekára kötötte.
A földművesek akik mellett elhaladt már javában szorgoskodtak a földeken, minden csupa zöld volt, a levegőben érett gyümölcsillat szállt. Most van a betakarítás évszaka, volt aki papíruszt vágott, volt aki kötözte. Gyerekek kenyérrel a kezükben szaladtak el mellette a tanítóhoz, meztelen talpukkal enyhén felverve a port. kopasz kis fejükön csak úgy csillogott a nap, egyetlen tarkójukról lelógó hajfonatuk ide-oda repdesett. Két hírvivő futár is elszaladt mellette, mire odaért az építkezésre. Már csattogtak a kalapácsok a tegnapi kijelölt munka miatt, a mai miatt pedig már két munkafelügyelő ott várt a bejáratnál, akik ahogy meglátták, tenyerüket a combjukra tették és mélyen meghajoltak. Szenenmut is meghajolt, majd intett hogy kövessék őt. Az első kamrába mentek, ahol jelenleg a papiruszterveket tárolták, később majd Hathor szentéjévé fogják átalakítani. Kikereste az aznapra tervezett faragványok két tervét, majd átadta a munkafelügyelőknek.
- A szokásos a munkamenet, a méretek könyökben és ujjban megjelelölve. Minus tiétek a jobb csarnok, Szantu tiétek a bal.
Ekkor egy hírvivő lépett be. Ahogy meglátta Szenenmut pecsétgyűrűjét, rögtön tudta hogy célba ért, mélyen meghajolt.
-Jó uram Szenenmut! A mi legdicsőűbb nagyasszonyunk a fáraónő Hatsepszut üzenetét hoztam. - adta át a papírusztekercset az uralkodó pecsétjével. Az építész feltörte a pecsétet és elolvasta a parancsot. Második teliholdra a palotába kell mennie, megbízás végett.
Mindenkit útjára bocsájtott leült a kis gyékény ülökére és maga elé meredt meglepetésében. Két újhold is eltelt már,mikor találkozott Hatsepszuttal. Szolgák cipelték trónon ülve, amikor az egyik templomot avatták fel, aminek a tervezésében ő is segédkezett és ott lehetett a nagyurak közelében. Egy végtelennek tűnő pillanatra kapcsolódott össze a Nagyasszonnyal a tekintetük, majd az uralkodó díszmenet haladt tovább. Azt hitte soha többet nem lesz ettől közelebb a Nagyasszonyhoz. Gyorsan végiggondolta hogy haladnak ezzel az építkezéssel. Minust és Szantut meg kell bíznia még 20-20 kőfaragó felvételével és akkor addigra befejezik ezt a szentélyt is.
Remélte hogy nemrég befejezett épületei jó benyomást keltettek a papokra és hivatalnokokra és azért hívatják hogy megbízzák valami nagyobb épület tervezésével.