Hati-egy fáraónő élete

14.fejezet

Az építész hajnalban indult útnak a közeli Juti városkába a szülői házban. A hangzavarról már rájött,hogy testvérei már talán mind megérkeztek. Középosztálybeliek voltak, a társadalom azon kisrészéhez tartoztak,akik tudtak írni és olvasni, így nem kellett a földeken dolgozniuk. Édesapja Ramosze gondoskodott hogy az öt gyermeke ne szenvedjen hiányt, mindegyiket kitanítatta.
Szemi imádta a szüleit, édesanyja Hathofer alacsony, testes asszony volt, rengeteget sürgött a konyhában hogy népes családját jóllakassa.
Megérkezésekor mindenki Ramosze ágya köré gyűlt, édesanyja sürgött forgott körülöttük, pátyolgatta az unokáit. Látszott édesapján hogy már nincs sok hátra. Ahogy belépett a szobába, mindenki köré gyűlt, hiszen eddig senki sem jutott be az uralkodói palotába. Minden részletet tudni akartak.
-A Nagyasszony -Ré süssön rá fényesen-szép? Sokat találkozol vele? Milyen a természete? Miket kell csinálnod? Miket esztek? - zúdultak rá a kérdések. Szenenmut csak kapkodta a fejét, türelmesen válaszolt mindenre. A nővérei tudni akarták, milyen ruhákat hord, mennyi ékszere van. Miután megunták a kérdezősködést a konyhába tódultak, mert az alkalomra Hathofer sültekkel és sok finomsággal készült. Miután jól belaktak, a nap is jó magasan járt, eluralkodott a hőség mindenki pihenni tért. Szemi félrevonta Minhotep fivérét, akivel kicsi koruk óta mindent megosztottak egymással, és elmesélte neki a Hatsepszuttal kötött egyezményét,  örült,hogy valakivel végre megoszthatta a titkát.
- Van arra az esetre terved ha Hatsepszut uralmát megdöntik? Mert ahogy mesélted nincs mindenki elragadtatva az uralkodásától.
- Nem még nincs. De örülnék a segítségnek ebben az esetben.
-Tudod,hogy a családra, főleg rám mindig számíthatsz! - Egy kiskutya szaladt oda hozzájuk. Minhotep egy két vezényszóval utasította a kutyát, aki azonnal engedelmeskedett neki. Szenenmut elámult.
-Eszméletlen okosak. Egy kis figyelmet kell csak rájuk fordítani na és pár finom falatot és a tenyeredből esznek! De nem mindegyik alkalmas rá. -Az építésznek azonnal eszébe jutott mennyire örülne egy ilyen négylábúnak kedvese, az együtt töltött időben rájött Hati mennyire vonzódik az ilyen kis teremtményekhez. Megegyeztek abban,ha fivére tud egy ilyen kutyát, azonnal szól neki.
Még két napig maradt otthon,mire édesapja áthajózott Ozirisz birodalmába. Családja búcsúvacsorát tartott, mindenki elmesélte egyik kedvenc történetét, ami Ramoszéhoz fűzödött. Szenenmut megesküdött édesanyjának, hogy amint lesz lehetősége egy sokkal jobb sírhelyet fog építeni számukra.

Hatsepszut nem találta a helyét. Arra gondolt,majd kipiheni magát, ha szerelme nem lesz mellette, de csak álmatlanul forgolódott. Hiányzott neki a hűvös éjszakán a férfi meleg teste. Napközben is csak kóválygott a palotában. Milyen jó lett volna a férfit elkísérni,megismerni családját, szüleit, akikről annyi mindent hallott. Nagy árat kell azért fizetniük,hogy titkolni kell a kapcsolatukat.
Szitré próbálta nyugtatni és lekötni a figyelmét. Játszott vele szenetet, sétáltak a Nílus partján, de amikor megláttak egy csókolózó párt, Hati majdnem sírva fakadt, visszaszaladt a hálótermébe. Mióta terhes lett, nagyon könnyen felzaklatták az ilyen érzelmes jelenetek.
Másnapra várta haza a férfit. Éjszaka nyugtalanul forgolódott, de már csak ezt az egy estét kellett kibírnia.
Feküdt az ágyban és arra gondolt, hogy szeretkeztek itt pár napja. Érezte hogy könnycseppek gurulnak végig az arcán, amiket dühösen letörölt. Már megint sírt. Ő a nagyasszony, az uralkodó, a fáraó. Mikor lett ilyen érzékeny, ilyen gyenge?!
Hirtelen mozgást érzékelt az ágya mellett. Azonnal előkapta a kis tőrt, amit ott tartott a fejtámasza alatt, és úgy fogta hogy könnyedén előre tudjon döfni.
A függönyt hangtalanul megmozdult és oldalra lengett. Hatsepszut szúrásra emelte a tőrt, amit azonnal le is ejtett, halk elfojtott sikoly mellett.
Szenenmut állt mellette, bőre még csillogott a víztől, amivel lemosta az út porát, hogy tisztán találkozzon szerelmével.
Hati zokogva a nyakába borult. A ferfi csitítgatta, elborította csókokkal.
-Miért sírsz szerelmem?
-Most épp azért, mert végre újra itt vagy. De amióta terhes vagyok, sokmindenért- vonta meg a vállát szipogva. Szorosan ölelték egymást, majd hosszasan szeretkeztek, nem tudtak betelni a másik testével, mintha hónapokig nem látták volna egymást. Már majdnem pirkadt, amikor összebújva beszélgettek. Szenenmut elmesélte, hogy mennyit beszélgetett a családjával és édesanyja mennyi finomságot készített. De nem említette a kiskutyát, mert azt meglepetésnek szánta majd. Hati mosolyogva hallgatta.
-Tudod mit szeretnék? Egy olyan nyughelyet es templomot egyben, ami össze van kötve a síroddal, hogy halálunk után Ozirisz birodalmában is együtt legyünk. Megépíted nekem ezt a templomot?
-Hát persze hogy megépítem! Tiéd lesz Egyiptom legszebb, legszentebb temploma. A Dzseszer-dzseszeru!