Hati-egy fáraónő élete

11.fejezet

Az elkövetkező napokban a szerelem mámoraban úsztak. Amíg Hatsepszut nappal uralkodott, eligazította a hivatalnokokat, tárgyalt a papokkal, rendelkezéseket osztott ki, Szenenmut az épületek körül dolgozott, terveket készített, kőfaragókkal tárgyalt. Hivatalosan csak ritkán találkozott a fáraónővel, akkor annyian voltak körülöttük, hogy nem engedtek meg maguknak semmilyen megnyilvánulást, ami a kapcsolatukat sejthette volna. Hati egyre jobban szenvedett ettől. Maga mellett szerette volna tudni a férfit éjjel-nappal. Rávette a férjét Thutmozist, aki már nagyon közel állt a halálhoz és tudott a kapcsolatukról, hogy adjanak az építésznek olyan megbízást,amiért többet tartózkodhat a palotában. Így kapta meg a "Fürdőhelységek felügyelője" és a "Magtárak intézője" címet, így beköltözhetett a palotába, a belső udvarba.
Két napra rá a fáraó meghalt.
A testét hatalmas tömeg kísérte a balzsamozóba. Megkezdték a 70 napos szertartást. A testből kiszedték a belső szerveket és az agyat. Mindent külön egy a fáraó képmására faragott kanopusz edénybe helyeztek, hogy a túlvilágon a fáraó tovább élhesse ugyanúgy az életét. A kizsigerelt testet nátronlúgos vegyszerbe áztatták, ami megakadályozta hogy a test elrothadjon, majd titkos olajkeverékkel kenték át. Végül a szertartásos testhelyzetbe állították, bepólyálták. A pólyák rétegei közé isten amuletteket rejtettek, hogy  lelkét segítsék átkelni a túlvilágra és segítséget nyújtsanak Ozirisz birodalmában. Arany sarut és díszes ruhát adtak rá, majd többrétegű szarkofágba fektették , végül a Völgybe vitték és behelyezték a gránit koporsóba. A palotából összegyűjtötték az összes személyes tárgyát: korsókat, ruhákat, olajokat, fegyvereket, ágyat, trónt, szőrméket- mindent, amit csak napjai során használt, és a gránit koporsója mellé helyezték, az usébti szobrokkal megtöltött ládákkal együtt. Az usébtik mindenféle túlvilági szolgálót jelképeztek, hogy Ozirisz birodalmában is gondoskodjanak a fáraóról: írnokotat, pékeket, kovácsokat, rabszolgákat, öltöztetőket, papokat, orvosokat, földműveseket, mindenfélét,amire az udvartartásában majd a túlvilágon szüksége lehet.
Úgy rendelkezett, hogy Hatsepszuttal közösen  kedvelt leopárdot Narit is magával viszi a túlvilágra, így a szolgák megölték az állatot, testét az isteneknek ajánlották a templomban, majd őt is a balzsamozóba szállították, és hasonló eljárással felkészítették a túlvilágra, hogy ott  is Thutmozis mellett legyen.
Hati sírva búcsúzott mindkettőjüktől, a templomba bőséges áldozatot vitetett és kérte az isteneket, segítsék Thutot az átkelésen.
Este Szemi ismét meglátogatta a fáraónőt, aki zaklatott volt a történtek miatt, bár már rég tudta, hogy Thut hamarosan átkel Ozirisz birodalmába. Hatin félelemmel vegyes izgatottság lett úrrá.
-Fáraó származásomnál fogva én leszek a teljes jogú uralkodó. Thutmozis a harmadik meg túl kicsi az uralkodáshoz. Holnap tárgyalnom kell Dzsinuttal és a többiekkel. Félek hogy fogják majd fogadni- aggódott.
-Te vagy most az egyetlen, aki uralkodhat, úgyhogy bele kell hogy törődjenek! -ölelte át a férfi. Most döbbent rá, hogy Hatsepszuttal közös gyermeke lehet hogy fáraó lesz és örökké emlékezni fognak rá.