Hati-egy fáraónő élete

22.fejezet

Szitrét ismerte Szenenmut egész családja, így azonnal beengedték, és előkerítették a párt. A dadus könnyek között mesélte el , hogy Menut meghalt és hogyan jutott el idáig.

-Még szerencse hogy jó emberekkel akadtál össze! Megköszönjük ezt az isteneknek, hogy vigyáztak rád!-Szenenmut azonnal elküldte az egyik kisfiút, vigyen egy tál ételt a templomba. -Ez azt jelenti, jobb, ha már holnap útra kelünk. Remélem rá tudom bírni a barátomat az indulásra. Most menjen mindenki aludni, reggel korán kimegyek  a hajóhoz. 

Még csak épphogy pirkadt, az építész már sietett is a kikötőbe, tárgyalni Imetrével a kereskedővel, aki már talpon volt, a halászokkal alkudozott, akik épp visszatértek a friss fogással. 

-Imetré! A Nap és Ré süssön rád! Változtak a tervek. El kellene indulni még ma minél hamarabb. -Imetré egy volt a pár ember közül, akik be voltak avatva Hatsepszut szökésébe. Tisztelték és dicsőítették a fáraónőt, hiszen a kereskedelem virágzott, sosem voltak még ilyen gazdagok. 

- Szenenmut!-Hajolt meg a kereskedő. -Kérésed parancs, intézkedem! Mire visszajössz a hm aaaaaa...többiekkel, addigra berakodunk mindent. 

-Rendben! Hárman leszünk, meg a kislány.- Szenenmut már el is sietett az asszonyokért, Imetré pedig intett még három legénynek, adott nekik egy-egy debent hogy gyorsabban pakoljanak. 

-Nofruré még az igazak álmát aludta, de ahogy Hati elmondta neki, hogy indulnak a nagy hajóval, már ki is pattantak a szemei, úgy ugrabugrált Ketkettel a felnőttek körül az izgatottságtól mint egy kis gida. 

A hajó már majdnem készen állt az indulásra, de Hatiéknak feltűnt, hogy egy kisebb tömeg a nyakát nyújtogatva néz egy közeledő hajó felé. 

-Kik azok?-kérdezte Szenenmut az egyik bámészkodót.

-Azt mondják, hogy a fáraó jön hozzánk. -Szólt izgatottan a férfi. A kis csapat azonnal egymásra nézett. Szenenmut már ment is Imetrével beszélni, aki azonnal utasította az embereit, hogy indulnak. Minden férfi még a kereskedő is segített vinni az utolsó nagy ketrecnyi állatot, hogy mielőbb induljanak. Gyorsan beszálltak, majd a hajót ellőkték a mólótól, kifutottak a vízre. Imetré utasította az embereit, hogy takarják le a ketreceket, az egyik középső üres volt. Intett Szenenmutnak.

-Bújjatok bele. - Nofri és Ketket játéknak gondolták a bújócskát, Szitré kicsit morgott, Hati és Szenenmut szó nélkül bemászott, majd rájuk is egy vásznat borítottak. 

Hatiék egy ideig csak az evezők csobogását hallották, majd hirtelen Imetré elkáromkodta magát. 

-Nem tudjuk elkerülni őket, intettek hogy idejönnek. -Egy tőrt dugott be nekik- Remélem nem lesz rá szükség. 

Hosszú percek következtek, mindenkiről folyt a verejték, Nofri is rémülten hallgatott, csak Ketket lihegett boldogan és nyalta a kis gazdája kezét. Érezték, hogy a lapátolás abbamarad és hirtelen néma csend lett.