Hati-egy fáraónő élete

15.fejezet

Ahogy a fáraónő pocakja nőtt, úgy gyarapodtak Szenenmut asztalán az új épületek papiruszra vetett vázlatai. Nemcsak a templomot, hanem számos másik épületet is megterveztek, Hati csak úgy ontotta magából a terveket, így egy kicsit több lehetőségük volt arra, hogy palotán kívül is tudjon mutatkozni a férfival, hiszen sok egyeztetni valójuk volt. Az egész város felbolydult, a kőfaragók ellepték az utcákat, a kereskedők is megszaporodtak a városban.
A palota hűsében Hati boldogan hallgatta az élettel teli zsivajt. Szitré mosolyogva mesélte hogy fogynak az árusok portékái egyre nehezebb beszerezniük az árut. Az uralkodónő azonnal terveket szőtt, máris hírvivőket küldött a birodalom határán álló erődökbe, hogy parancsba adja az ott felhalmozott gabona cseréjét különféle termékekre, főként aranyra Núbiából, fára és leopárdbőrökre.
A férfi aggódott Hatiért, szülésének napja már nagyon közeledett. Éjszaka órákon át képes volt az asszony hátát vagy lábát masszírozni, hogy az könnyebben álomba merüljön amit a terhessége előrehaladtával egyre nehezebben tudott megtenni.
Egy különösen meleg nap után másnap reggel Hati nagyon nyűgösen kelt. Furán érezte magát, enni sem volt kedve. Szitré szemügyre vette tetőtől talpig, majd a szeme megállapodott a kerek hasán.
-Azt hiszem itt az idő. Más alakú a hasad. Most pihenj le, nem engedem,hogy most bármit is csinálj! Az ügyek várhatnak.
-De még meg kell beszélnem Dzsinuttal és le kell íratni Szessel…
-Nem veszélyeztetjük a gyermeked. Ugye te sem akarod hogy baja legyen?- erre már Hati rémülten nézett. - Nem akartalak megijeszteni, csak a szülés rengeteg erőbe kerül! Kibírod ezt a pár napot. Már nemsokára vége lesz.
- Már alig várom. Nem bírok már sehogy sem feküdni.
Lassan vánszorgott az idő, Hatsepszut tehetetlenségében fel alá sétált. Némi gyümölcsöt evett, de nem sok étvágya volt. Délután a nagy melegben elszenderedett, majd arra ébredt hogy valami nedvesség áztatja vékony ruháját. Azonnal Szitrét hivatta. A dajka rögtön több szolgálóval és egy orvossal jött, több vég vásznat hoztak, friss vizet és gyógyfüveket.
Már javában éjszaka volt mikor megszületett Nofruré hercegnő. Kicsi volt és csodaszép. Pár centis fekete haja rátapadt a kis fejecskéjére. Erős síró hangon adta a világ tudtára érkezését. Szitré könnyes szemmel meg törölgette és odaadta az újdonsült anyukának, akinek a könnyei potyogtak a meghatódottságtól. Ahogy megtalálta az éltető tejet adó mellbimbót, szinte azonnal szopni kezdett.
-Milyen kis erős.-suttogta a dajka- Pont mint az édesanyja! - A kicsi ahogy elaludt , Szitré el akarta venni.
-Hova viszed?!- háborodott fel Hati.
-Hát a dajkájához.
-Nem! Itt marad velem. - Ellentmondást nem tűrve magához szorította a kicsit. - Elmehettek!-intett a szolgáknak és az orvosnak, majd Szitrének suttogott-Küld be Szemit.
Szenenmut fel alá járkált mint egy felbőszült oroszlán. Amikor a lánya felsírt megmerevedett és hallgatózott. Csend lett. Legszívesebben berontott volna a halóterembe, de jól tudta ezt nem teheti meg. Várnia kellett az engedélyre. Újra elkezdte róni a köröket. Egyezer csak megjelentek a szolgák majd Szitré, széles mosollyal. Megvárta míg a szolgák mind elmennek, akkor szólt a férfihoz.
-Jól vannak. A kis hercegnő erős mint az anyja és az apja. Várnak bent.
Már bent is volt, nem kellett kétszer mondani.
Hatsepszut könnyes szemmel suttogta kislánya fülébe.
-Nézd itt van apukád. Sajnos ezt többször nem mondhatom neked, de tudnod kell, hogy ő a tiéd, te pedig az övé. - Szemi letérdelt és megcsókolta mindkettejüket.
-Milyen kicsi, milyen csodaszép- ámuldozott. - Fogadom, hogy az életem árán is megvédelek, oltalmazlak,amig csak élek. Ámon-Ré süssön rád fényesen egész életeden át, kicsi csillag. - Az éjszaka további részén a kis titkos család összebújva élvezte a kis hercegnő élete első éjszakáját.
Amíg Nofruré hercegnő kicsi volt, Szeniment jelölték ki a hercegnő ápolására és ügyeinek, ékszereinek és járandóságának igazgatására. Szeniment volt az a hivatalnok, akiben Hatsepszut teljesen megbízott, nemúgy mint Dzsinutban, akinek smerte a játékait.
Szenenmutot pedig kinevezték a fáraónő és a hercegnő termének őrzőjévé, így minden éjszakát zavartalanul együtt tölthettek.
Az elkövetkező pár év szinte olyan volt mint az álom. Az építkezések haladtak, a kereskedelem felvirágzott, a kis titkos család rengeteget lehetett együtt.
De Thutmozis a harmadik egyre idősebb lett, híveinek száma, akik férfit vágytak a trónra egyre gyarapodott. Iszmet és Dzsinut csak egyre szövögette a Hatsepszut elleni hadjárat terveit.