Love you anyway //Minsung//

15.resz

Lent felöltöztünk majd sietős léptekkel mentünk ki a garázsba ahol a motorom is volt. 

Nos gyakorlatilag még nincsen jogsim.. viszont már csak a vizsga van hátra. Már 16 éves korom óta motorozom és még sosem állított meg egy rendőr sem szóval, miért most lenne olyan szerencsém?

Hannie eleinte nem nagyon díjazta az ötletet viszont sok makacskodás után végül belement. Elmondta az utcát amit szerencsére pont tudtam hogy hol van így nem kellett még a gps-el is baszakodni.

Szerencsére tényleg nem voltak sokan az utakon így éppen hogy egy cseppnyi késéssel oda is értünk.

Sietősen szállt le a motorrol és vette le magáról sisakjat majd en is ugyanigy tettem.

-Köszönöm! Imadlak Minho! - es ezzel el is kezdett rohanni a haz fele de a jarda kozepen megallt es visszasietett hozzam.

-Tenyleg koszonom. - olelt magahoz majd mikor hajolt el gyorsan rapuszilt az arcomra.

Uristen Hannie hogy lehetsz ilyen aranyos?? Miert csinalod ezt velem?>.<

Ezutan viszont mar tenyleg bement a hazba en pedig magamban mosolyogva alltam ott a mar csepergo esoben. 1-2 perc telhetett el igy mígnem vegre feleszmeltem gondolataimbol es haza indultam.

Aznap meg irtam a Mokuskanak hogy irjon hogy mi volt majd pedig segitettem Hyunjinnak es Felixnek megkeresni egy matracot amit vagy 3 eve nem vettunk elo. Erre azert volt szukseg mert mint kiderult Felix apjanak volt egy kisebb balesete ezert a szulei bementek a korhazba o meg itt marad. Igazabol elpocsekoltam az eletembol 3 orat annak a szarnak a keresesevel hiszen ugy se fogjak hasznalni!

Elalvas elott meg jo néhányszor megneztem a telefonomat hogy nincs e egy-ket ertesitesem esetleg Jisungtol majd jo ido utan erot veve magamon lehunytam szemeimet.

Reggel Felixel es draga ocsikemmel harman mentunk iskolaba. Első utam Felixel vezetett a temükhöz ugyanis le akartam cseszni Hanniet mert tegnap óta nem válaszolt egy üzenetemre se de sehol sem találtam. Talán beteg lett. Mondjuk attól igazán visszaírhatna hogy ne aggódjam szarrá magam-.-

Nap közben többször üzentem neki és többször hívtam is de semmi. Nem terveztem lemenni ebédelni de Hyunjin lent van Felixel ő meg talán tud valamit szóval végül lementem és a szokásos asztalhoz vettem az irányt.

-Felix- -léptem az asztalhoz majd megtorpantam mikor egy jó pár nem várt személy fogadott.

-Szia Minho! -mosolygott rám Chan kedvesen mint mindig.

-Szia. Mármint.. Sziasztok..? -néztem rá a mellette ülő két másik fiúra akik számomra még ismeretlenek voltak.

-Ja igen. Ő itt az öcsém Jeongin ő pedig-

-Neked van öcséd?! Én erről eddig miért nem tudtam?!

-Nem tudom nem beszéltünk ilyenekről. Na szóval ő pedig Seungmin aki most jött I.N osztályába. Fiúk ő Minho.

-Ooo értem. Örülök a találkozásnak. -és ezzel elejtettem egy erőltetett mosolyt.

-Nem vagyunk szimpatikusak? -kuncogott Jeongin.

-Mi? Ja.. -vakartam meg kínosan a tarkómat. Ennek a fiúnak jó szeme van csesszem meg.- Nem, nem semmi ilyesmi csak nincs valami jó kedvem.

-Köze van ahhoz hogy egyedül vagy? -Nézett rám kérdően a legidősebb.

Nos igen az elmúlt hetekben nem nagyon mozogtam a Mókuska nélkül szóval nem lep meg ez a kérdés.

-Jah... Jisung nincs iskolában. -húztam el a számat és levettem magam a többiek mellé

-Ő esetleg a barátod?- nézett rám Seungmin full ártatlanul.- Úgy néz ki nagyon aggódsz érte.

-Nem a barátom vagyis de. De csak barát barát! vagyis- Eh érted! - erre aprókat bólintott.- és még szép hogy aggódok érte! Tegnap óta nem válaszol az üzeneteimre! Sőt, a hívásaimra se!

-Nyugi Minho. -ült át mellém Chan hogy simogathassa a hátamat nyugtatás képpen.- Biztos minden renden van vele.

-Óóóó szóval ezért jöttél, mi? -nézett rám Felix mire én bólintottam ő pedig elővette a telefonját.

-A-a. Nem, semmi. Nekem se írt semmit. -nézett fel a telefonjából egy kis idő után.

-Aaaahj meghalok. -döntöttem le fejemet az asztalra.

-Mondjuk nem tudom miért aggódsz ennyire. Gyakori nála az ilyen. Nekem van olyan hogy vagy 3 napig nem válaszol!- erre Hyunjin is helyeselve bólogatott.

-Mi? Nekem mindig válaszol szinte rögtön.

-Na vajon miért? -és ezzel megforgatták szemeiket kb egyszerre.

Látszik hogy már mit tudom én hány hónapja együtt vannak._.

-Ahjj hagyjatok már! Egyikünk sem szerelmes a másikba na! Sosem leszünk többek mint barátok.

Erre viszont a két legújabb tagunk szeme is felcsillant.

-Uuu miről van szó??? Avassatok be létsziii~~! -nézett izgatottan Felixre a legfiatalabb.

-Nos Jisung és Minho nagyon jóban vannak és úristen ha látnátok őket együtt tuti az lenne az első gondolatotok hogy együtt vannak! -mondta ezt úgy mint valami őrült fangirl majd megköszörülte a torkát- Na de Minho csak tartja magát annál hogy csak a lányokhoz vonzódik és azt gondolja mint amit az előbb hallottatok. Jisung viszont persze meleg és ha engem kérdeztek szerintem már rég beleesett Minhoba!

-Szerintem drága bátyám nem sokáig fog annál maradni hogy csak a lányokat szereti. -mondta ezt ki gondolkodás nélkül majd ijedten rám nézett.

-A bátyád? -nézett értetlenül I.N.- Nem is hasonlítotok..

Meg akartam ütni Hyunjint viszont erre a kérdésre mindketten egyszerre felsóhajtottunk.

-Örökbe vagyok fogadva.

-Viszont ez nem számít semmit. Kérlek ne tekintsetek ránk másképp mint a vérszerinti testvérekre mert én is ugyanúgy tekintek Hyunjinra mint az öcsémre. Ugyanúgy szeretem, ugyanúgy meg akarom védeni és ugyanakkor csak én verhetem meg. -mosolyodtam el.- Ja vagy hát még max Felix.. mert hát.. mert hát..igen.

-U hogy te milyen megható tudsz lenni Lee Minho -.- Pedig azt hittem egyszer már kedves leszel.

-Ez kedves volt már meg ne haragudj!

-Ugyan -nevetett fel Chan- ez tőle a szeretet jele tudod nagyon jól!

-Tudom-tudom.-. ismerem már!

Még egy ideig beszélgettünk mindenről is majd mikor csengettek mindenki ment órára.

Aznap még számtalanszor hívtam Jisungot és sok üzenetet is küldtem neki viszont semmi életjelet nem adott magáról én pedig ahogy teltek az órák egyre és egyre jobban aggódtam.