Love you anyway //Minsung//

30.resz

A két fiatal még csak alig 10 perce sétált, de Minho már 3x majdnem megborult, így a tőle 1-2 évvel idősebb lánynak kellett megtartania.

-Ott vagyunk már? -támaszkodott a mellette lévő kerítésnek, hiszen megint megszédült.

-A következő ház, annyit még csak kibírsz!

-Ah.. -tolja el magát a kerítéstől.- Jó... menjünk, de ajánlom, hogy megérje odamennem!

-Ooo boldog leszel, hidd el! 

-Amúgy meg miért is jöttem veled? Még a nevedet sem tudom.. - tűnődik el mikor a lány ismét átkarolja.

-Istenem, amúgy se fogod tudni ki vagyok, de ha ez megnyugtat a nevem Ryujin.

Minhonak rendkívül ismerős ez a név, de egyszerűen mégse tudja előszedni az agyából, hogy vajon hol hallotta ezelőtt. Idő közben befordulnak egy emeletes ház kertjébe. A nagy fehér ház emeletén az egyik szoba ablakán igaz, a függönytől alig láthatóan, de ég a villany. Ryujin, kulcsát előkeresve lép az ajtó elé, majd elkiabálva magát vonul be a házba, a fiúval az oldalán.

-ITTHON VAGYOK! -néz fel a lépcső tetejére, ahol az egyik szobából fény szűrődik ki.

-Kivel laksz itt? - dől neki a falnak, hiszen az eddigi támasza magassarkúja csatjával kezdett bíbelődni.

-Majd mindjárt meglátod! -mondja feltűnően hangosan, hogy a szobában található személy is biztosan hallja.

-Te kivel beszélgetsz?! és egyébként meg minek vagy itthon ilyen hamar? -kiabál ki a szobából egy Minho számára ismerős hang.

Minho még ilyen állapotban is rögtön felismeri ezt a hangot, így csillogó szemekkel és résnyire nyitott ajkakkal pillant a mellette felegyenesedő lányra. Ryujin egy apró kuncogást hallat a tőle jobbra állóra nézve, mielőtt ismét megszólalna.

-Jisung! Gyere le, valaki vár rád!

-Istenem kit hozott már megint..? -tápászkodik fel ágyáról a fiatal fiú.

Előző nap történt, hogy Ryujin Felixel és Hyunjinnal állított haza mikor Jisung pár órával azelőtt, egy veszekedés folyamán tisztán kijelentette neki, hogy nincs szüksége senkire. Persze a kezdetleges gyerekes ellenkezés után tizenhetedszer is elsírta magát, mikor Felix megkérte, hogy mondja el pontosan mi is történt. Dehát már negyed egy... ki az akit ilyenkor ide tudna rángatni? Jisung nagyot sóhajtva indul le a lépcsőn, aminek közepén teljesen lesokkol, mikor észreveszi a nővére mellett álló személyt. A fiatal arcán lecsordul egy forró könnycsepp, mikor szemeik összetalálkoznak a fiúval, akivel pár napja szakított. Jisung mindenféle tétovázás nélkül ugrik le a lépcsőről és egyáltalán nem figyelve arra, amit agya sugall neki, mindössze szívére hallgatva öleli át jó szorosan a fiút, akit még mindig szeret. 

Jisung nem vár arra, hogy Minho visszaölelje. Nem várja azt, hogy kedves legyen vele miután olyan dolgokat vágott az idősebb fejéhez, mégis az idősebb mellkasába fúrja a fejét, hogy minél közelebb legyen hozzá, ha már többször talán beszélni se fog vele. Minho viszont egy minutum alatt visszaöleli a kisebbet, ugyanolyan szorosan, mint aki soha többet nem fogja elengedni. Jó idő után Jisung, nővére felé fordítja a fejét, de persze semmi pénzért nem engedné el Minhot.

-Na jó őszintén, hogy hoztad ide? Betörtél hozzájuk és elraboltad? - kérdezi, mire Ryujin sértődötten eltátja a száját.

-Hát ezt nézed ki belőlem? Bár, megértem, de nem. A clubban találtam és abból kiindulva, hogy még ittasan is utánad nyöszörgött, gondoltam haza hozom.