Love you anyway //Minsung//

18.resz

-Shhh.. Jisungie nyugi.. -kezdem óvatosan simogatni néhol fejét, néhol pedig hátát és várok egy kicsit míg megnyugszik mielőtt beszélni kezdenék.

-Sungie, őszintén.. -hajolok el kissé és arcát kezdem simogatni. - semmi baj nincs azzal, hogy a saját nemedhez vonzódsz csak sok ember visszamaradott és szívtelen.. rendkívül szívtelen ahhoz, hogy elfogadja azt, hogyha valaki kicsit eltér az úgynevezett "átlagostól". Sajnálom, hogy anyukád így reagált erre, pedig neki kéne a legjobban melletted lennie ilyen helyzetben, viszont nem szeretném, hogy ezek után bármit is magadban tarts, mert látod hova vezet. -erre szipogva bólint egy picit. 

-Én nem szeretnék visszamenni.. Nem szeretnék vele újra találkozni - pislog reményveszetten.

-Én sem szeretném, hogy vissza menj, ahogy azt sem, hogy több ilyen dolog történjen veled, mert te nem ezt érdemled. Azt érdemled, hogy támogassanak, hogy szeressenek és boldog légy. -nyúlok álla alá, hogy felemeljem fejét és a szemébe nézhessek.- Azt szeretném, hogy itt maradj. Vigyázni szeretnék rád, hogy senki ne bánthasson, hisz te nem ezt érdemled..

Mondatom után tartós csend lép fel, ahogy elveszünk egymás szemeiben. Néha vágyakozva mindketten le-le pillantunk egymás ajkaira, de egyikünk sem mer lépni. Nem tudom mi van velem, nem tudom mi történt a "100%-ig hetero vagyok" Minhoval, de most nem vágyok másra csak arra, hogy az előttem ülő fiú puha párnácskáit érezhessem az enyémeken és már nem bírom tovább tartani magam. Még egyszer szemébe pillantok, mielőtt lassan hívogató ajkaira hajolnék, ezzel egy aránylag hosszú, lágy és érzelmes csókba invitálva őt. Az egész világ megszűnni érződik körülöttünk, ahogy végre érzem puha és édes ajkait.

Külső szemszög

A két fiú lassacskán vissza tért a valóságba és ismét egymás szemeibe bámultak, ahogy eltávolodtak egymástól. Mint a galambok, úgy rebbentek szét, mikor az ajtó váratlanul kicsapódott.

-Hát itt vagytok! Tudjátok, hogy hogy megijesztettetek? Mi a franc történt?- lépdel be Hyunjin a szobába.

Jisung kissé kétségbeesetten pillant hyungjára akinek viszont arcán nyugalom ül, pedig most talán ő van legjobban összezavarodva.

-Jisungie rosszul érezte magát szóval gondoltam jobb ha haza megy, de egyedül meg csak nem akartam elengedni, szóval elkísértem aztán végül ide jöttünk, mert ez közelebb volt.

-Ahw, de ugye már jobban vagy? -huppan le elé az ágyra Felix.

-Persze, sokkal! -vágja rá Jisung.- Felix, nálatok maradhatok ma? -néz az említettre reménykedő szemekkel és ő szólalna is meg, de a legidősebb közbevág. 

-Ne, Hannie én- -nem folytatja, hisz mindannyian rákapják érdeklődő tekintetüket, amit Minho egy sóhajtással nyugtáz.- Beszédem van Jisungal. 

Szemével többnyire a földet fürkészi, míg felhúzza a szőke hajút az ágyáról és Hyunjinnal együtt kitessékeli az ajtón.

-Menjetek addig faljátok egymást, vagy tudom is én. -zárja be az ajtót, majd visszalépeget Sungiehoz.

-Szóval... amit mondtam, komolyan mondtam. Tényleg azt szeretném, hogy itt maradj, kérlek. -Pislog felé nyugodtan, a kisebb pedig még mindig nem igazán érti, hogy hyungja miért kéri tőle ezt.

-Miért, hyung? Nem értem. Eddig is Felixéknél voltam, most is jól leszek. Amúgy is, ha még itt is maradnék, hol aludnék? Mi van a szüleiddel? Nem szeretném, hogy miattam ti is összevesszetek.

Minho valahol mélyen most átkozza a mókus fiút azért, amiért ennyi kérdést tesz fel, de kívül csak felsóhajt mielőtt békés hangon megszólalna.

-Azért, mert ha Felixnél vagy akkor nem lehetek biztos abban, hogy nem esik semmi bántódásod és, hogy jól vagy. Van vendég szobánk, kettő is, sőt, ha nem szeretsz egyedül lenni akkor akár itt is maradhatsz. A szüleim miatt pedig ne aggódj, alig vannak itthon, szóval ők a legkevesebbek.- Mindvégig fürkészi a kisebb arcát és szemeit, de Han részben még mindig valahol máshol kalandozik.

-Hát... nem tudom, Minho... -pillant rá egészen bátortalanul.

-Kérlek Sungie... szeretnélek a közelembe tudni... -motyogja az idősebb és ujjait kezdi babrálni, míg magában azon tűnődik, hogy miért érez így.

Hosszas csend lép fel a két fiú között, míg Jisung átgondolja a lehetőségeket, majd sóhajtva pillant az idősebbre. 

-Biztos ezt akarod..? -Minho rögtön rábólint- Tuti nem lesz belőle baj, hyung? 

-Biztos, egyébként meg te azzal ne törődj!

-Könnyű mondani.. -motyog, majd elindul az ajtó felé. - Ettől viszont vissza kell mennem Felixel, hisz nála van egy csomó cuccom.- Minho épp, hogy csak bólint egy aprót mikor a kisebb kinyitja az ajtót és a két, alig pár perce kitessékelt személy kerek-perec beesik a szobába.

-Ti hallgatóztatok? -kérdezi egyszerre a két fiú, míg szemeiket a földön fekvőkre szegezik.

-Mi?? Dehogy is! Hova gondoltok? -áll fel gyorsan Hyunjin, majd párját is felsegíti.

-Mindegy, úgyse hallottatok semmit. Mikre nem jön jól a hangszigetelt ajtó, mi?

-Na de mégis mondjatok már valamit! Olyan furán viselkedtek, nem mellesleg mikor az előbb bejöttünk olyan vörös volt a fejetek...

-Nem történt semmi! -vágja rá Jisung, szemeivel pedig a földet fürkészi a megfejthetetlen tekintetével.

-Jisung itt fog maradni egy ideig. -jelenti ki a legidősebb, mire a két tudatlan kissé meghökkenve rá, majd az említettre néz.

-Igen.. mert... igen. Szóval... -néz rá legjobb barátjára, Felixre- hazamegyek veled a cuccaimért aztán visszajövök.

Így is lett. Jisung haza ment Felixel, aki már az út elején azzal kezdte zaklatni, hogy mi történt közte és hyungjuk között. Jisung egész úton bírta tartani magát, de amint belépett Felix szobájába elszakadt a cérna.

-Istenem Felix állj már le! Nincs köztünk semmi és nem is lesz! -kiált rá barátjára, aki kissé ijedten néz rá- Minho nem meleg, de ha még az is lenne, sose lenne szerelmes egy ilyen emberbe, mint én!- feszülten a szőkére néz és elhűl, ahogy látja ártatlan tekintetét.

Jisung az ágyra veti magát, míg arcát kezeibe temeti és valami bocsánatkérés szerűt motyog, a gondolataiban pedig szidja magát amiért így beszélt legjobb barátjával. A fiatalabb nagyot sóhajtva ül le mellé, majd hátára simít mielőtt megszólalna.

-Őszintén Jisung... Mi a baj? -a fiú nem válaszol, de még csak rá sem néz, mert reménykedik abban, hogy Felix, így majd nem tud a szemeiből olvasni, de ez a szőkének nem kihívás. - beleszerettél... igazam van..?

-Mit számít az..?-szólal meg egy jó idő után - a lányokat szereti.. én pedig nem vagyok az, így nem lehetek több, mint egy fontos barát.

Az idősebb szépen lassacskán talpra áll, majd elkezdi pakolni a cuccait egy táskába.

-Tudod... én nem szeretnék benned reményt kelteni, de Hyunjin elmondott egy s mást Minhoról és.. -nem tudja folytatni, mert Jisung közbe vág.

-Ne Felix, inkább ne mondj semmit. Tudod... szokásod mindenbe belegondolni dolgokat, így valószínűleg csak vak reményeket keltenél bennem, aminek semmi értelme.

A szeplős fiú némán aprót bólint, majd segít barátjának pakolni.