Love you anyway //Minsung//

28.resz

Jó pár napot töltöttünk el nagymamámnál egy ideig teljesen nyugodtan, nagyjából boldogan, míg nem az utóbbi napokban minden napossá vált az, hogy apám felhív és leáll velem veszekedni a nonszensz hülyeségéről. Például, eleinte csak azt mondta beszélgetni akar, majd szépen hozzám vágott nem kevés dolgot és benyögte, hogy szakítsak Jisunggal és menjek haza. Ezt nem egyszer játszotta már el, én pedig minden egyes alkalommal idegesebben és idegesebben basztam rá a telefont. Persze, nagyon jól tudom, hogy anya mondja neki, hogy hívogasson, hiszen apám egész életembe egy szót sem szólt egyetlen vitánkba se. 

Már 7 óra van és én megint mit csinálok? Apámat hallgatom, míg próbálom magam visszafogni, hogy azért mégse kiabáljak, hanem mondjuk csak csesszem rá a telefont.

-Apa.. nem! Kurwára nem fogok szakítani Jisunggal a ti boldogságotok miatt, főleg, hogy megannyi bántó dolgot vágtatok a Hyunjin és az én fejemhez is. Miért kéne a ti érdekeiteket néznem? Boldog vagyok Hannal és egyáltalán nem érdekel, hogy nincsenek mellettem a szüleim. Bár, sosem voltatok ott szóval... miért is hiányozna? -akadok ki teljesen, elég hangosan mielőtt ismét leraknám a telefont. 

Esküszöm még egyszer felhív letiltom a francba... nem is értem eddig miért nem tettem.

Külső szemszög

Minho feszülten távozott a fürdőszobából a folyosóra, ahol nagymamájával találta szembe magát.

-Megint apáddal beszéltél? Mondtam már, hogy tiltsd le a számát.-rázza meg fejét az idős hölgy rosszallóan.

-Hát ha holnap is hívni fog az lesz, de úgy is fog találni valami új módot arra, hogy zaklasson.

-Akkor majd én kezelésbe veszem az ügyet... ha nem hagy békén akár szemtől-szembe is felkeresem. -ráncolja össze szemöldökét.- Ide figyelj Minho, akármi legyen sose engedd el ezt a fiút, mert nem fogsz jobbat találni, még ha keresel se.

-Tudom, nagyi -sóhajt fel, hiszen már nem egyszer hallgatta ezt végig.

-Nem, nem érted. Egymásnak vagytok teremtve fiacskám. Megértitek egymást, vigyáztok egymásra, bíztok egymásban és Jisungie drága tényleg nagyon szeret téged, ahogy te is őt, ezt még kívülálló ként is nagyon jól látom. -teszi unokája vállára kezeit.

Minho ajkaira lágy mosoly szökött, míg nagymamája szavait hallgatta, így most elgondolkodva, mosolyogva bámul maga elé.

-Jó éjszakát nagyi. -öleli meg az említettet, majd arrébb lépve bevonul a Hannieval közös szobájukba. 

Jisung nem hallgatózott, mégis hallotta a nagy pakolások között, hogy Minho nagymamája milyen kedves hangnemben beszél kettejükről, így egy fájdalmas mosolyra húzódnak ajkai, ahogy helyet foglalt a nagy franciaágyon. A fiatal fiú már rég nem biztos a dolgába, talán sosem volt. Úgy érzi párja kapcsolata miatta romlott meg szüleivel ilyen szinten és, hogy jobb lenne ezt még most abbahagyni.

-Mi a baj, manó? -ül le az ágyra, párja mellé.

-Ja, mi? -rázza meg fejét a fiatalabb. - Semmi, minden rendben. - mosolyog hyungjára.

-Biztos? -húzza finoman ölébe a kisebbet. 

-Persze-persze. -dönti Minho vállára fejét.

-Nem akarom, hogy elmenj a nővéredhez..

-Ezt már megbeszéltük hyung... mindössze egy hétről van szó, utána úgyis utazik vissza Franciaországba. Amúgy sem jó ha túl sokáig egymás nyakán vagyunk, nem szeretnék veled veszekedni.

-Ugyan már! Miért veszekednénk? - erre Jisungie megvonja a vállát. - Tudom, hogy nem sokszor találkozol a nővéreddel és örülök, hogy vele legalább jó a kapcsolatod, de hiányozni fogsz.