Love you anyway //Minsung//

19.resz

A két fiú együttes erővel hamar végzett a pakolással, így Jisung még sötétedés előtt visszaért Minhoékhoz.

Míg a mókus fiú oda volt, addig Minho és Hyunjin összekészítették a vendégszobát számára. Persze, Hyunjin is kérdezgette testvérét arról, hogy mi is történt, de Minho nem mondott semmi. Az idősebb gondolatai zavarosak voltak és akármennyire is szerette volna ha valaki válaszokat ad a kérdéseire, úgy gondolta jobb, ha először magába tisztázza a dolgokat.

Mikor Jisung visszaért, nagyjából rögtön elkezdett kipakolni, legalább is a lényeges dolgokat. Nem úgy számítja, hogy sokáig fog maradni, hisz ki tudja Minhonak, vagy Hyunjinnak mikor lesz elege belőle és teszi ki a szűrét.

-Mi újság Sungie? - lépdelt be Minho a szobába kb. fél óra múlva pont, mikor Jisung helyet foglalt a nagy franciaágyon.

-Semmi, minden rendben, hyung! 

-Reméltem is! Hyunjin meg akar nézni valami filmet, szóval gondoltam megkérdezem, hogy érdekel-e.

-Persze! -vágja rá a fiatalabb és közben elnyom egy feltörő ásítást.

-Báár.. valószínűleg brutál unalmas lesz..

-Jobb, mint itt ülni és semmit sem csinálni, nem igaz? -ugrik fel az ágyról, majd végül együtt mennek le a nappaliba, ahol Hyunjin már elő is készített mindent.

A három fiú két tál popcornnal ül le a tévé elé persze nem a kanapén foglalnak helyet, hanem a bútornak dőlve a földön, mert hát minek is legyünk normálisak? \ (. _ .) / A film nagyjából 15 perce kezdődhetett el, mikoris Jisung feje Minho vállára esett, amitől az idősebb kissé meg is ijedt, majd lágy mosollyal nyugtázta, hogy a kisebb bizony elaludt. Nem lepte meg, hogy Hannie álomba zuhant, hisz egész nap nagyon fáradtnak tűnt. Minho kb az egész film alatt valamilyen értelemben a fiatalabbat piszkálta, viszont figyelt arra, hogy fel ne keltse. Már ő is majdnem bealudt a kicsivel több, mint két órás filmen mikoris alighanem a semmiből felbukkant a stáblista.

-Vége! Na jöhet a 2. rész? Úristen hittétek volna, hogy ilyen izgalmas lesz? - pattan fel Hyunjin szinte kiabálva, mire Jisung ijedten felkapja a fejét és úgy néz körbe, mint aki azt sem tudja hol van.

-Felkeltetted Jisungot -.- -néz rá morcosan bátyja.

-Te hogy tudtál elaludni Jisung?.-. 

-Bocsi.. -motyogja álmosan, majd nagy nehezen feltápászkodik. - lezuhanyozhatok..?

-Persze, gyere megmutatom mi merre van.

Így is lett. Minho és Jisung felmentek, míg Hyunjin szobájába vonulva folytatta a film 2. részével. Az idősebb megmutatta Hannak mit hol talál, majd természetesen magára is hagyta a fürdőbe, mondva, hogy nyugodtan szóljon ha kell valami.

Amit senki sem vett észre az az, hogy Minhonak egész délután kattogott az agya és az egész hiába, ugyanis nem jutott semmire. Még mindig nem érti miért csókolta meg Jisungot, nem tudja miért vágyott rá annyira, nem biztos abban, hogy mit is érez, ahogy abban sem, hogy most már hogyan kéne állnia Jisunghoz. Nem tudja Jisung miért viszonozta a csókot, lehet csak kínosnak tartotta volna elutasítani, vagy éppen nem szerette volna megbántani. 

Viszont ezzel Jisung sincs másként. Azóta az ő agya is csak az ott, és akkor történtek körül forog és egyszerűen nem bírja felfogni, hogy miért is csókolta meg hyungja, mikor ő nem is vonzódik a fiúkhoz. Valószínűleg azért tette, hogy jobban érezze magát, sőt, csak azért tehette.

Minho sóhajtva indult meg öccse szobája felé, tudva, hogy ezt bizony meg kell beszélnie valakivel, még ha Hyunjin nem is a legjobb segítség, de legalább benne megbízik.

-Hyunjin.. -kopog be a szoba ajtaján, majd ki is nyitja azt. - beszélhetnénk? - lépdel be olyan szintű határozatlansággal a szobába, ami egyáltalán nem szokványos tőle ez pedig a fiatalabbnak is feltűnik.

-Persze -néz fel laptopjáról- gyere, csak várj egy percet. - ezzel újra a képernyőre veti szemeit. -Figyelj Lixie, mennem kell, jó? Beszélj anyukáddal, sokat tett érted és úgy gondolom nem lesz bajod abból, ha egy hétvégére nem veszel fel szoknyát. -mondja kissé elmosolyodva.- Na de majd beszélünk, aludj lassan. Jó éjt édes! - Alig pár másodperc múlva ki is veszi a fülhallgatót a füléből és lehajtja a laptopot, ezzel minden figyelmét bátyjának szentelve.

-Megint összeveszett a szüleivel? -zárja be lassan maga mögött az ajtót Minho.

-Ah.. igen, de baromi hülyeségen! Hétvégén jönnek a rokonai és az anyja megkérte, hogy ne vegyen fel szoknyát erre meg felháborodott.. és "összevesztek" -mondja nagy sóhajtva, mire Minho kissé elneveti magát.

-Őszintén, néha csodálkozom a türelmeden..

-Én is - nevet fel gondterhelten, majd az idősebbre néz.- Na de gyere -paskolja meg az ágyat maga előtt, ahol Minho helyet is foglal. - Furcsa vagy mióta hazajöttünk szóval gondoltam, hogy itt fogunk kikötni. Mesélj, mi történt?

-Huh.. Jó, de nem mondhatod el senkinek, rendben? Felixnek sem! -szögezi le, majd öccsére néz aki bizalmasan bólint.

-Szóval az van, hogy.. -vesz egy mély levegőt mielőtt hadarásba kezdene- én nem tudom, hogy miért, vagy, hogy hogyan, de megcsókoltam Jisungot és én nem tudom mit gondoltam, de megtörtént és most nem tudom mit csináljak, mert túlságosan élveztem ahhoz, hogy csak úgy elengedjem ugyanakkor viszont nem tudom mit érzek iránta. Kérlek segíts Hyunjin!

A fiatalabbnak telik egy pár zavart pislogásba, míg mindent felfog Minho mondandójából, majd egy fél mosollyal az arcán szólal meg.

-Úristen a nagy hetero Lee Minho megcsókolt egy fiút.. aki ráadásul nem más mint Han Jisung? Na és tetszett?

-Nem segítesz Hyunjin! -néz rá szúrósan.

-Majd fogok, amennyiben tudok, csak válaszolj a kérdésemre.

-Hát azt hiszem, sőt, határozottan. -bámulja az ágyneműt. - Olyan édesek és puhák voltak az ajkai.. -hunyja le szemeit, amíg visszaemlékszik arra a pár pillanatra.

-Huhaa na akkor mesélj, hogy is volt?

-Hát.. beszélgettünk, azt nem fogom elmondani, hogy miről, mert az nem tartozik rád, de a végén, miután megmondtam neki, hogy azt szeretném, hogy itt maradjon egyszerűen csak elvesztünk egymás szemeiben.. a véget nem érő szemkontaktus közben néha le-le pillantottunk egymás ajkaira és... egyszerűen túl hívogató volt! Nem tudtam tovább tartani magam, így megtörtént..

-Ahj Minho figyelj.. -sóhajt fel Hyunjin.- Én úgy gondolom a dolgok magukért beszélnek, de úgy tűnik te ehhez hülye vagy. Őszinte leszek, ha komolyan veszel komolyan veszel, ha nem akkor nem.  Vágytál rá hogy megcsókold, nem? Nem hiszem, hogy barátok csak úgy random vágynak ilyesmire, legyen szó bármilyen pillanatról. Nem fogsz nekem hinni, de a hülye is látja, hogy máshogy állsz hozzá, mint bárki máshoz ami egyáltalán nem rossz dolog. Tudod én is úgy látom, hogy Jisung egy olyan verziódat hozza ki belőled, amit még én is aligha láttam. Tudom, hogy ez így most hirtelen sok és nehéz elfogadni azt, amit érzel, de ezt már csak magadban kell tisztáznod Minho.

-De most szerinted mit mondjak Jisungnak? Hogy viselkedjek vele? Mi lesz?

-Semmit sem kell neki mondanod és... csak viselkedj úgy ahogy eddig, ahogy jól esett. Nem szeretnék nyomást gyakorolni rád, de úgy érzem jobb ha tudod, hogy mára már szinte biztos vagyok benne, hogy szerelmes beléd szóval.. ha attól félnél, ne hidd, hogy az érzéseid viszonzatlanok. - néz végig bizalmasan bátyja szemébe akinek ez most rendkívül sokat jelent.

-Köszönöm, Hyunjin.. -hívja szoros ölelésbe az említettet, aki bár meglepődik, mégis viszonozza a cselekedetet.

-Hyung..! - hallatszik kis idő után egy halk kiáltás kintről.