Love you anyway //Minsung//

26.resz

Minho szemszög

-Istenem de hülye vagyok, eddig miért nem jutott eszembe?? - kapom elő telefonom és egy számot kezdek keresni.

-Uu Chan?? - kérdezi hirtelen Sungie, mire megrázom a fejem.

-Nem rossz gondolat, én is gondoltam rá, de szerintem van elég baja mellesleg csak szimpla barát. Nem várhatom el, hogy eltartsanak. - 

-Igaz.. -biccent felém, majd kérdő pillantást vet rám. - akkor hova terveztél menni?

-Hát... nagymamámra gondoltam -kezdek bele és pont ahogy gondoltam kedvesem félbe szakít.

-Mi? Nagymamád? Jézusom Minho, ezt te se gondolhatod komolyan. Kezdve ott, hogy nem ismer emellett idős is, én nem szeretnék terhére lenni.. Persze, te menj csak. Én majd öhm... haza megyek. -vágja rá meggondolatlanul, mire felvonom a szemöldökét.

-Figyelj Sungie.. mamó egy nagyon kedves ember és ha bevallom engem se ismer igazán. 14 éves korom óta nem láttam, mert "hülyeségeket" beszélt nekem és anyáék megtiltották, hogy látogassam. Nagy háza van és biztosíthatlak, hogy nem lennél terhére főleg, hogy foglalkozunk magunkkal az idő nagy részében. Persze, megértem ha nem szeretnél oda jönni, de ha így döntesz én sem megyek ugyanis nem fogom engedni, hogy vissza menj anyádhoz. -bíztatóan kulcsolom össze ujjainkat kisbeszédem végén, amint elteszem telefonomat, hisz rájövök, hogy bizony mindössze egy lakcímet tudok.

Jisung elgondolkodva bámul bele szemeimbe én pedig olyan kiskutya szemekkel nézek vissza rá, hogy esélye se legyen ellenállni.

-Ah jó... de csak ha elmondod mi volt az a "hülyeség" amiről beszélt neked. -húzza csöppnyi mosolyra ajkait és kissé pipiskedve egy apró puszit nyom ajkaimra.

-Végülis elmondhatom, már amennyire emlékszem. -karolom át derekát ahogy tovább indulunk, immár egy kijelölt úti céllal. -Nos tudni illik, mamó még a fiatalabb éveiben nem igazán volt az a nagyon hetero lány és..

-NAGYMAMÁD LESZBIKUS?!- veti rám meglepődött tekintetét, míg mondata után szája is tátva marad.

-Inkább biszexnek mondanám, de ha igazat mondott nagyapám se volt valami egyenes. - kuncogok fel- szóval ez így valahogy egy generációt kihagyva öröklődött. 

-Vajon ők is 18 éves korukig azt hajtogatták, hogy teljes mértékben heterók? - néz el a másik irányba és közben állát vakargatja.

-Te most kötözködni próbálsz, édes? -vonom fel szemöldököm.

-Én? - néz rám hitetlenkedve. - Sose tennék olyat, hyung!

-Te, ááá soha. Na de, vissza az eredeti témához. Long story short, egyszer, már nem is tud miért, de mamó elkezdett arról prezentálni, hogy semmi baj nincs azzal ha valaki meleg meg, hogy ne féljünk felvállalni magunkat stb.. aztán ezt anyáék hallották és teljesen kiakadtak. Voltaképpen eltiltottak a saját nagymamámtól akivel, hozzáfűzöm,  egész addigi éveimet töltöttem, merthogy "hülyeségeket" beszélt. 

-Ne már bakker ez azért már nagyon gáz! Tudtam, hogy faszok a szüleid, de hogy ennyire?!

-Hát na, már átkozottul bánom, hogy próbáltam megfelelni nekik és szót fogadni pont akkor, mikor nem kellett volna.

-Ugyan, ne ostorozd emiatt magad Minho hyung! - mosolyog rám őszintén és ekkor hirtelen megáll és eltátja a száját, mint valami kigyerek mikor nyalókát kap.- Nézd! Cica! -mutat egy kb  10 méterben fetrengő tarka macskára, amihez hozzáteszem, rögtön oda is szalad.

Én is macska mániás vagyok nem is kicsit, de azért ennyire nem... csak néha. A világos szürke, hosszú szőrű cica kifejezetten nyugodt, hisz még Jisung hirtelen mozdulataitól sem ijed meg. Mosolyogva figyelem barátomat ahogy szinte gügyögve pátyolgatni kezdi a jámbor macskát.

A két táskát lerakva veszem elő telefonom, hogy megörökíthessem ezt a pillanatot, hisz már tudom, hogy ez a mosoly számomra örökké a világot fogja jelenteni.

-Sungie.. -guggolok le mellé ő pedig nekem szenteli figyelmét, mire gyengéd mosoly szökik ajkaimra.- Szeretlek!

-Ahw..én is szeretlek téged! -viszonozza mosolyomat.

Lágy csókba invitálom őt, míg én is cirógatni kezdem az azóta is nyugisan fekvő macskát, de ekkor kezem megakad valamin amire ránézve elnevetem magam.

-Erre mennyi esély van? - Nézek a mellettem lévőre aki szintén alig hiszi el, hogy a macska nyakán egy pride-os nyakörv pihen.

Jó ideig simogatjuk a perzsa cicát, mire rájövünk, hogy menni kéne, hiszen lassan sötétedik. Fájó szívvel búcsúzunk el a cicától és amint a következő sarokra érünk az egész környék hirtelen nagyon ismerős lesz így tudom, hogy már közel vagyunk. 

-64.. 64.. 64.. - motyogom magamba, míg a házszámokat nézem. - Itt van! -torpanok meg egy nagy fekete- fehér kerítés előtt. 

Nem habozom, becsengetek és erősen reménykedem, hogy jó helyen vagyunk. Nem telik sok idő nyílik a kapu, Sungie belém karol, egy idős nő kilép, én felismerem, ő már nem biztos..

Kérlek ismerj fel, mert ha nem nagyon kellemetlen lesz.. >.<

-Hát ti meg kik vagytok...? -ráncolja össze kérdően szemöldökét és érzem, hogy végig néz rajtam.

Már éppen szólalnék meg és kezdenék magyarázkodni, de nagymamám megelőz.

-Minho? -tátja el száját félig mosolyogva.

Kérdésére megkönnyebbülten felsóhajtok, majd heves bólogatásba kezdek. 

-Jaj de megnőttél csillagom! -ölel át kedvesen, majd hátra lép és látom rajta, hogy megannyi kérdése lenne.

-Na jó túl sok kérdésem lenne szóval először is, hogy kerülsz ide... ő kicsoda és ugye együtt vagytok?

-Hát -kezdeném mondandómat, de az előttem álló legyint egyet, mire hallom, hogy az eddig engem szemlélő párom elkuncogja magát.

-Tudod mit? A hogy kerülsz ide kérdést hanyagoljuk, az majd ráér ha bejöttetek. Most viszont, téged hogy hívnak szívem? -mosolyog kedvesen a mellettem állóra.

-Han Jisung - nyújtja ki illedelmesen a kezét kézfogásban, de nagymamám inkább őt is egy ölelésben részesíti.

-Örvendek Jisung drága! Minho, -takarja el a száját, úgy mintha így Hannie nem hallaná amit mond - mond, hogy együtt vagytok, mert ha nem be se engedlek! Ez a fiú olyan csillogó szemekkel néz rád, hogy szinte bűntény lenne ha nem szeretnéd viszont! -kuncog halkan.

Sungie felé sandítok és amint meglátom a nagymamám okozta enyhe pírt az arcán csak még nagyobb mosoly szökik ajkaimra.

-Igen nagyi, együtt vagyunk. -kulcsolom össze ujjainkat.

Nagymamám ünneplően emeli fel kezeit mielőtt sarkon fordulna és be indulna.

-Tudtam én! Na gyertek-gyertek, mondjatok csak el mindent! Juj biztos éhesek is vagytok, majd a nagy mesélés közbe esztek valamit csillagaim!