Love you anyway //Minsung//

16.resz

Külső szemszög

Reggel Minho a szokásosnál hamarabb ment be az iskolába valami féle reménytől hajtva hogy majd ott találja Jisungot.

Szinte az egész intézményben sötétség volt még éppen hogy csak a felkelő nap sugarai sütöttek be a tető ablakain. Először természetesen saját termébe ment hogy letegye cuccait majd Han terméhez vette az irányt.

Lassan nyitotta ki a terem ajtaját ugyanis ő még nem lehetne itt. Az iskolájuk szabályai szerint tilos felmenni 7 előtt a termekbe mert addig még takarítás van viszont ez Minhot jelen helyzetbe csak annyira érdekelte hogy ne vegyék észre. Bizalmát vesztve nézett végig a látszólag üres termen ahol csak egy-egy függöny volt kihúzva így alig lehetett látni.

Sóhajtva indult el a tanári asztal felé ekkor viszont az egyik asztal mögül halk szuszogást hallott. Eleinte megijedt a sötét alaktól majd ahogy közelebb ment végre meglátta hogy az igenis egy ember.. egy ember akit nagyon jól ismer, nem más mint Han Jisung. A fiú aki nem válaszolt neki két napja, akiért még ő sem tudja miért de szarrá aggódta magát, itt van végre újra előtte.

Nem számít mennyi kérdése lett volna hozzá és mennyire akarta lecseszni eszében sem volt felkelteni. Halkan bezárta a nyitott ablakokat míg jól szemügyre vette az alvó fiút.

Jisung arca sápadt volt, valószínűleg nem sokat aludhatott.  Pofija pufi volt és kissé piros úgy, mint orra és szemei. Egy fekete melegítőt és egy lenge, fehér rövidujjút viselt, úgy feküdt ott három összetolt széken a karjaival magát ölelgetve.

Minho óvatosan helyezte kezét Jisung homlokára csak hogy biztosra menjen hogy nem beteg viszont ekkor szembesült vele hogy barátja mennyire ki van hűlve. Gyorsan kapta le magáról a pulcsiját, hogy aztán ráteríthesse a hűvös fiúra, remélve, hogy ezzel valamennyit segíthet.

Óvatosan guggolt le a Mókuska mellé hogy jobban szemügyre tudja venni a fiú arcán a vágást ami az első dolog volt ami feltűnt neki. Számára elég frissnek tűnt és szépen ki is analizálta míg azon tűnődött hogy ki mert ilyet tenni Han Jisungal. Az ő Han Jisungjával. Utálta a tudatot hogy valaki bántotta a fiút és ő nem volt ott hogy segítsen neki.

Gyengéden seperte ki az arcába lógó tincseket csak hogy minden gond nélkül láthassa a fiú jelen pillanatban nyugodt pofiját.

Jó időre teljesen elveszett a fiú csodálatos arcában aztán ahogy hosszas bámulás után állt volna fel véletlen hozzáért a kezéhez mire Jisung felnyöszörgött.

-Csak még 5 percet anya.. kérlek -mondta ezt egy enyhén rekedt hangon.

-Nyugi Hannie, még 10 percet is kapsz. -simította meg az arcát majd egy sóhaj után ki indult a teremből viszont nem jutott sokáig.

-Minho..? -szólalt meg halkan erre pedig az idősebb megtorpant.

-Igen, Sungie?

-Mit keresel itt..? -ült fel álmosan és ahogy megdörzsölte szemeit véletlen hozzáért az arcán lévő vágáshoz ami miatt felszisszent.

-Volt egy olyan érzésem hogy itt leszel -lépdelt vissza a fiúhoz.- és mivel aggódtam érted inkább a megérzésemre hallgattam.-simogatta meg a még mindig félkába Jisung fejét.

-Mhm.. 

-Na had segítsek neked egy kicsit. -ezzel zsebébe nyúlt és kivett egy sebtapaszt amit aztán óvatosan Han sebére helyezett.- Így hátha nem fog fájni annyira.

-Köszönöm..-szorongatta magához Minho pulóverét.

-Nem veszed inkább fel? Nagyon ki vagy ám hűlve..

Erre a fiú szótlanul felvette a pulóvert majd visszadőlt a székekre és úgy nézett az idősebbre.

-Nem...- kezdett bele mondatába majd elhalkult és mielőtt újból belekezdett, Minho hosszú ujjaihoz nyúlt és azokat kezdte babrálni. - Itt maradsz egy kicsit..? Kérlek... 

-Persze hogy itt maradok. Ameddig csak szeretnéd -ezzel leült Jisung mellé és szabad kezével a fiú haját kezdte birizgálni tudva hogy úgyis el fog aludni.

A kisebbnek nem is kellett sok. Pár perc után már félálomban ölelte magához Minho kezét mint valami plüssmacit és úgy szállt álom a szemeire.

Az idősebb jó ideig ott maradt vele míg nem már az egész terem megtelt emberekkel. Persze ekkor már Jisung sem aludt szimplán csak próbált pihenni, de miután már 20 perce hangzavar volt kimentek a terem előtti fotelre.

Kb 15 perccel az első óra kezdete előtt Felix tűnt fel a folyosó végén és ahogy észrevette őket gyorsított léptein.

-Jisung baszki végre itt vagy! Volt pofád itt hagyni tegnap matek dogán egyedül?! 

-Hát.. én... Sajnálom. - kezdte babrálni Minho ujjait amik még most is össze voltak kulcsolva az övéivel.

Jisungnak nagyon sokat jelentett hogy Minho ott van vele. Az utóbbi időben nem igazán érezte magát jól bizonyos okok miatt ezért keveset aludt, stresszes volt és mi egy más, de mikor Minhoval van ez az állapot teljesen szerte foszlik és legalább egy kis időre boldognak és nyugodtnak érezheti magát.

Minhot nem különösebben zavarta hogy már órák óta fogja Jisung kezét, tudta és érezte hogy a fiúnak most inkább erre van szüksége mint arra hogy kérdezgesse hogy mi történt vele.

-Életedbe ilyen nehéz dolgozatot még nem basztál és te képes voltál SZÓTLANUL itt hagyni.-kezdett toporzékolni Felix.- szóval ajánlom hogy nyomós okot mondj!

A fiú viszont nem tudott mit kitalálni hiszen senkinek sem akarta és talán nem is tudta volna elmondani hogy miért nem volt előző nap.

-Felix kérlek napközbe ne kérdezd tőle hogy mi történt. Látszik hogy megviselte akármi is legyen az.. Amennyiben ezt nem vagy képes tartani többet nem oldom meg neked a dolgozatot! 

-Tudod nem te vagy az egyetlen aki aggódhat érte! 

-Felix én nem ezt mondtam.. 

-Amúgy is mit keresel itt Hyunjin azt mondta hogy dolgozatot írtok első órán. Minek nem vagy ott? -forgatta meg szemeit erre pedig Lee Know kissé felkapta a vizet így felállt de még próbált nyugodt hangon beszélni.

-Felix, mindössze annyira kértelek hogy ne erőltesd iskola közben hogy olyanról beszéljen amiről nem szeretne, ez akkora kérés? Amúgy meg kit érdekel az a kurva dolgozat mikor fontosabb dolgom van?! -a végén már kissé felemelte a hangját és lépett volna közelebb a szőke fiúhoz de Jisung megfogta a csuklóját.

-Ne veszekedjetek kérlek... 

Az érintés hatására Minhoból minden indulat elszállt és ezt egy sóhajjal nyugtázta.

-Sajnálom Sungie.. -ült vissza mellé erre pedig a kisebb csak egy kis, erőltetett mosolyra húzta ajkait és megrázta a fejét.

-Jisung én bemegyek gyere be te is ha úgy érzed, jó? - mondta immár teljesen nyugodt hangon Felix.

-Megyek én is. Minhonak amúgy is át kell nézni az anyagot. -állt fel gyorsan majd felhúzta az idősebbet is. 

-Hát de..

-Nincs de. Tudom hogy tudod az anyagot de jobb biztosra menni meg amúgy is nem kell itt maradnod, nem kell figyelned rám. Itt van Felix megleszek amúgy is túl sokat tettél már ma értem. -és ahogy ez befejezte meg is szólalt a jelzőcsengő.

-Jó oké akkor még gyorsan átnézem azt a szart. De ha baj van szólj, oké? -öleli meg hirtelen és erre a Mókuska teljesen megszeppen.- Vigyázz magadra. -Ahogy elhajol nyom egy gyors puszi Jisung arcára és már indul is.

-Minho.. -siet utána Felix és megragadja az említett csuklóját mire az hátranéz.- Ne szórakozz vele ha még azt sem tudod mit érzel... 

-Nem terveztem.. nem akarom bántani, hidd el.- erre a szőkehajú bólint majd egy sóhajtás után ismét megszólal.

-Sajnálom nem akartam neked állni.

-Én is jobban felkaptam a vizet mint kellett volna szóval... szent a béke- mosolygott rá lágyan majd  mindketten visszamentek a termeikbe.