Love you anyway //Minsung//

22. resz

A két fiú végül együtt ment el fürödni, mert hát Jisung ragaszkodott hozzá tekintve, hogy most Minho hülye filmje miatt fél egyedül. Engedtek egy jó meleg kádnyi vizet, amiben természetesen habból sem volt hiány. Hosszú ideig chilleltek míg nem a forró víz mindkettőjüket elálmosította. Erőt véve magukon szálltak ki a kádból, felöltöztek, majd együtt slattyoktak vissza Minho szobája, ahol természetesen összebújva hamar el is aludtak.

Természetesen Minho következő reggel is hamarabb kelt, mint Sungie bár.. ez már meg sem lepete a fiút. Egészen fél óráig piszkálgatta a fiatalabb tincseit, míg ő mély álmában aranyosan szuszogott, de az idősebb tudta, hogy a szülei ma bizony haza jönnek így, úgy döntött muszáj felkeltenie.

-Picim.. -szólal meg halkan és lassan megsimítja a mókuska arcát, mire ő rögtön nyöszörögni kezd.

-Csak még egy kicsit... - igazítja meg fejét, ami természetesen, hyungja karján helyezkedik.

-Mi lenne ha levennéd a fejed a karomról és én intézném a dolgom szépen csendben, te meg aludhatnál ameddig csak szeretnél.  - puszil ajkaira és kelne ki, de Jisung csak nem engedi.

-Ne menj még hyung! >.< - bújik közelebb hozzá. - Maradj még egy kicsit aztán én is kelek...

-Sungie ha nem leszek készen a dolgokkal, mire a szüleim hazaérnek nem csak hogy én, de te, Hyunjin, sőt még Felix is le lesz cseszve ha esetleg átjön.

Erre a fiatalabb ijedten kapja fel fejét és pislog párjára, aki halkan kuncogva szólal meg újból.

-Nyugi majd csak este fele jönnek szóval van időnk.

-Tudod kit ijesztgess! Na most már akkor keljél okoskám -veti ki nyelvét a fiatalabb, majd kikuszálódik az ágyból amit Minho mozdulatlanul néz végig, de mikor Jisung az ajtó felé indul tempós léptekkel utána megy.

-Szerintem elfelejtettél valamit. -karolja át hátulról úgy, hogy állát vállára helyezi, mielőtt még elhagyná a szobát.

-Igen? Mégis mit? - mosolyodik el lágyan és hátra nyúlva párja hajába túr.

Minho egy reggeli csókhoz képest mohón tapad kedvese ajkaira, aki egy mosollyal fogatta a kedves gesztust. Egy hosszú csókcsata után elkészültek, majd jó idő után együtt kezdtek neki a főzésnek, amivel így hamarabb is végeztek.

Minho természetesen spagettit csinált, ugyanis ez volt a szülei kérése. Már egészen 12 éves kora óta szokásosan főz, hiszen valamivel ki kellett engesztelnie a szüleit mikor idegesek voltak rá. Nem mellesleg így legalább nem kellett minden alkalommal kaját rendelni mikor csak ő és Hyunjin volt otthon. Általában egy dolgot csinál és mellé valami desszertet viszont ezt most Jisungra bízta, ugyanis a fiú felvetette, hogy mi lenne ha csinálna Minho szüleinek is abból a palacsintából, ami Felix szüleinek úgy ízlett. Természetesen mikor készen lettek átöltöztek, majd fáradtan vágódtak le kanapéra.. legalábbis az idősebb.

-Jisungie, nem akarsz ide jönni?

-De jövök -szalad be a nappaliba egy tányérral a kezében.- Kóstold meg, létszi! -nyomja az idősebb elé a tárgyat amin egy frissen sült palacsinta pihen.

-Ugye most nem azon aggódsz, hogy nem lett jó? Jisung már megettem vagy 3-at, nagyon is finom lett. -húzza le maga mellé Sungiet és miután a tányért az asztalra helyezte puszikkal kezdi ellepni a fiú egész arcát, majd nyakát.

-Ne már Minho! -kuncog fel a fiatalabb.- A szüleid bármikor itthon lehetnek! -teszi kezeit a vállára, mint ha el akarná tolni magától, de ez egyáltalán nem így van.

-Nem érdekel -rántja meg vállát és egy egyszerű mozdulattal eldönti Hanniet a hosszú kanapén, mielőtt folytatná amit elkezdett.

-De érdekeljen hyung! - húzza fel nyakától szemmagasságba a magasabbat.

-Ne már Sungie, ne rontsd el a hangulatot.

-Milyen hangulatot?? - néz rá riadtan.

Minho csábítókat megszégyenítő pillantást vet párjára, mire az nyel is egy jó nagyot. Meggondolatlanul hajol a kisebb ajkaira, ezzel egy hosszú és hajthatatlan csókot kezdve. Furcsa, de egész rövid idő után hajolt el Jisungtól amit a fiatalabb is különösnek tartott bár, nem kellett sokáig tűnődnie ugyanis a felette lévő visszatért ajkaira. Minho alig pár másodperc múlva nyelvével szántotta végig a kisebb alsó ajkait ezzel bejutást kérve, amit szinte egyből meg is kapott. A hosszas nyálcsere közben teljesen elmerültek egymásban így az egész világot kizárták maguk körül.

-Ti meg mit csináltok..?