Love you anyway //Minsung//

20.resz

-Hyung..! - hallatszik kis idő után egy halk kiáltás kintről.

-Jövök! -kiált fel Minho, és elhúzódik Hyunjintól - még egyszer köszi -ejt el egy lágy mosolyt a fiatalabb felé, majd már indul is Hannie segítségére.

A fürdő ajtó épphogy csak egy résnyire van nyitva és egy aranyos Jisung kukucskál ki rajta.

-Mi a baj Sungie? -nyitna be a fürdőbe, de a fiatalabb ellent tart.

-Ne, ne gyere be! Kaphatok egy törülközőt..?

-Jaj de hülye vagyok - mormogja az idősebb.- Persze, hozom.

Alig 2 percbe telt míg Minho szerzett egy törülközőt Jisung számára, majd megvárta míg a fiú kijön a fürdőszobából. A vendégszobába érve még egyszer végig kérdezte Jisungot, hogy minden megfelel-e, majd mikor biztosra ment, egy baráti jó éjt ölelés kíséretében elhagyta a szobát. Úgy döntött ő is elmegy lezuhanyozni és lefekszik, mert hát ő sem aludt sokat előző este. Egy 30 perces zuhanyzás után egy térdig érő melegítőben és egy lenge pólóban indult meg szobája felé, mielőtt viszont lefeküdt volna, úgy döntött inkább mégis ránéz még egyszer a mókuskára.

-Te miért nem alszol? -szólal meg halkan, ahogy megpillantja az ágyban fekvő, plafont bámuló fiút, aki most már ránéz.

-Nem tudok aludni...

-Miért? Te sem szeretsz ismeretlen helyen aludni? -foglal helyet az ágy végében.

-Nem a hellyel van a baj... -ül fel és álmos pillantással néz hyungjára. - bárhol elalszom, csak utálok egyedül lenni..

Minhonak kellett egy kis idő míg felfogja a fiatalabb szavait, hisz idő közben alighanem elolvadt miközben Jisungot nézte. A fiú haja kócos a sok forgolódástól, míg fáradt tekintetét hyungjára szegezi és kimerülten pislog felé.

-Na gyere te nagy baba - fogja meg a fiatalabb kezét gondolkodás nélkül és lágyan mosolyogva el is hagyja a szobát, Jisungot maga után húzva.

Lassan slattyogva vezeti át a fiatalabbat a saját szobájába, ahol be is fekszik az ágyába míg Sungie tanácstalanul pislogva gondolkozik azon, hogy mit is kéne csinálnia.

-Most azt akarod, hogy itt aludjak...?- billenti aranyosan oldalra a fejét.

-Neeem, azt szeretném, hogy nézd ahogy alszok, szerinted? - néz fel rá és majdnem elneveti magát. - Na gyere - húzza be maga mellé gyengéden a fiút.

Jó ideig helyezkednek, hogy mindkettőjüknek jó legyen mígnem a félig már kába Jisung már talán tudta nélkül fúrja bele az idősebb mellkasába fejét, míg karjaival átkarolja őt. Alig pár másodperc és Minho már csak az egyenletes szuszogását hallja, ami ismételten megmelengeti a szívét.

Így teltek a napok a két fiú számára, mígnem a napok már egy hetet formáltak. Jisung már egészen hozzászokott az épülethez, így mára már kifejezetten otthonosan közlekedik benne és nagyjából otthon is érzi magát. Ez idő alatt Minhonak is sikerült megbarátkozni a ténnyel, hogy szerelmes Jisungba, viszont erről egyenlőre egy szót sem szólt neki. A két fiú ugyanis, a már eddiginél is közelebb került egymáshoz, kezdve azzal, hogy eddig minden este találtak valami ürügyet arra, hogy együtt aludjanak, mert ha nem teszik, akkor egymás közelségének hiánya miatt nem tudnak álomba merülni. Mindketten meg voltak elégedve a mostani helyzettel, a random összebújások, a baráti jó éjt puszik és minden egyéb apró dolog. Egyikőjük sem szerette volna ezeknek a dolgoknak a végét okozni, így egy szót sem szóltak az érzéseikről... legalább is eddig. Minho ugyanis elhatározta, hogy ezen a hétvégén bevallja Jisungnak az érzéseit, még ha rosszul is sül el és ennek ezen a napon jött el az ideje.

-Hyunjin, akkor ma átmész Felixhez? - siet le Minho a konyhába öccséhez.

-Igen, Minho, 100.x is igen lesz. Mi van veled? Már legalább 3x kérdezted! - fordul az idősebb felé.

-Nem értem miről beszélsz.. csak érdeklődöm felőled, esetleg baj?

-Aha te meg az érdeklődés.. Mi van meg akarod baszni Jisungot vagy mi? - mondja ki könnyedén a szavakat, magában egy visszafojtott röhögéssel.

-Mi van?! Dehogy is! - vörösödik bele már csak a gondolatba is Minho- még nem.. -teszi hozzá motyogva mire testvére felvonja a szemöldökét.

-Még csak beszélni szeretnék vele, de egyébként meg igazán lehetnél csendbe is! Ha elfelejtenéd itt van fent! -mutat a plafonra az idősebb.

-Nem, ott van mögötted. -húzza félmosolyra az ajkait, mire Minho félve, mégis gondolkodás nélkül megfordul.

-Áh Jisung - dőlne lazán a konyhapultra, de persze nem megy minden számításai szerint, így majdnem pofára esik.

-Megzavartam valamit? -kuncogja el magát a legfiatalabb, majd elkezd valamit keresgélni a konyhaszekrényben.

-Nem dehogy! -vágja rá kellemetlenül gyorsan és most már sikerül normálisan a pultra támaszkodnia. - Öhm... mennyit hallottál?

-Ki tudja? -vonja meg a vállát Jisung, míg egy huncut mosolyra húzza ajkait.

-Na jó én szerintem megyek, nem szeretnék megzavarni semmit! -szól közbe Hyunjin és már el is hagyja a konyha területét, majd később a házét is.

-Ne vegyél hülyére Hannie, mit hallottál?

-Én igazán nem veszlek hülyére hyung! -halászik elő egy zacskó savanyú gumicukrot valahonnan a szekrény hátuljából.

-Hé, te ma milyen normális kaját ettél? - szólítja meg a barnahajút, mielőtt az feliszkolna a "közös" szobájukba.

-Ettem egy szendvicset! -nyilatkozik büszkén, bár az idősebb nem tűnik valami elragadottnak.

-Hat óra van Jisung! Add ide azt és majd ha ettél rendes kaját megeheted. - nyújtja ki kezét, amire a fiatalabb rá is pillant.

-Nem. -veti ki nyelvét az idősebbre, mielőtt kirohanna a helyiségből.

-Jisung! - indul a kisebb után.

A két fiú már csaknem az egész házon végig szaladt mikor Minhonak végre csak sikerült elkapni a kisebbet, pont a szobájában.

-Meg vagy te kis -veti le egy egyszerű mozdulattal a fiatalabbat majd hirtelen gondolattól vezérelve csikizni kezdi. - azt hitted megúszod, mi?

-Ne hyung! Oké oké, odaadom! Odaadom, csak fejezd be! -mondja kissé nehézkesen, próbálva még levegőt is kapni a nagy nevetés közepette.

-Már elszállt az esélyed!

Az idősebb még jó sokáig kínozza Jisungot, mielőtt leszállna róla és elindulna az ajtó felé a csomag gumicukorral a kezében.

-Beszélni szerettél volna velem, nem? -ül fel pihegve az ágyon.

-De... Tudtam hogy hallottad! -csattan fel Minho, mire Jisung megvonja a vállát jelezve, hogy ő erről igazán nem tehet.

-És miről? Ki szeretnél rakni? Ha igen, mond és megyek! - szövegel tudva, hogy hyungja egyáltalán nem ezt szeretné.

-Mi van? Te nagyon hülye vagy! -foglal helyet a fiatalabb előtt az ágyon, míg próbálja összeszedni a gondolatait.

-Mi a baj hyung? Elég frusztráltnak tűnsz..- teszi kezeit Minho kezeire kissé aggódó tekintettel. - csak mond amit szeretnél.

-Jaj istenem, de aranyos vagy! -veti hátra fejét kis idő után a magasabb, majd egy mély levegő kíséretében visszanéz a kisebbre.- Jó... figyelj Sungie, sokat gondolkodtam ezen, még akkor is ha most nem jönnek a szavak a számra. Szóval igazság szerint... csak azt szeretném mondani, hogy szeretlek. - mondja ki kerek-perec a szavakat, mire a mókuska csak értetlenül pislog.

-Ahw hyung, én is szeretlek! -hívja barátias ölelésbe az idősebbet, de az eltolja magától.

-Nem Jisung, nem érted! Én... szerelmes vagyok beléd! -néz barátja szemeibe, akinek a szavak hallatán még a vér is megfagy az ereiben.

-Nem...

____________________________

Jisung megmondta. Nem \ (. _ .) /