Ismert Ismeretlen ( Kylian Mbappé ff. 18+ )

9.Nem leszek a terhedre

2022.augusztus 22. hetfő

Paris, 1 Av. Pierre 1er de Serbie 06:24

-Te miért nem alszol?- Kérdezte Kaiden az erkély ajtónak támaszkodva.

Tökéletesen kidolgozott atlétikus testén csak egy fehér boxer alsó ékeskedett, kiemelve izmos combjait és kockás hasát. Arcára a tegnap esti fáradtság ült ki, szerencsére ő az ébresztő órája hangos csilingelésére kelt csak fel. Én az új hely miatt nem bírtam tovább aludni, frusztrált voltam.

- Kidobott az ágy.- Ittam bele gőzölgő kávémba.

- Mi a terved mára?- Kérdezősködött miközben lehuppant a mellettem lévő székre. 

- Fogalmam sincs, talán munka után nézek. És neked?- A távolban felkelő narancssárgás égitestet figyeltem, lassan araszolva bukkant elő a Szajna mögül. 

- El kell intéznem egy két munkahelyi dolgot utána szabad vagyok.

- Az klassz.

- Szerintem dél körül itthon vagyok.

-Értem.

Közömbös,halk válaszomat meghallva visszafordult a nappaliból, kezeit végig futtatta az ajtó fehér szegélyén és ismét nekidőlt annak.

- Nagyon nehéz lesz megszelídíteni téged.

- Senki nem kért tőled ilyet.- Lenéző pillantásom rövid időre kizökkentette, majd újra támadásba lendült. 

Közelebb lépett hozzám, az arcszesz friss illata keveredett a mentolos fogkrémmel, kezei közé vette az arcom és mélyen a szemembe nézett.

- De te könyörögni fogsz.- Gúnyos grimasza egyből kiverte a még benne maradt álmot a szememből, érintésétől a hideg futott végig rajtam.

-Fogalmam sincs mit gondolsz magadról.- Suttogtam magam elé, de már csak a záródó szoba ajtó tompa puffanását hallottam a távolból, magamra hagyott.  

Végre egyedül voltam a lakásban, nem idegesített Kaiden uralkodó viselkedése. Jól esett a teraszon fürdeni a nap melengető sugaraiban. Mindkét lábamat a szemközti széken pihentettem, arcom mosolyra húzódott, mikor simogatni kezdte a meleg napfény. Percekig ültem így, hallgattam az utcáról beszűrődő buszok és autók hangját, a francia emberek párbeszédét. Furcsa egy nyelvezet meg kell hagyni, túl erőteljes, számomra dallamtalan. Hiányzott az olasz sós levegő, az otthonom biztonsága és a barátnőm személye. Vajon mit csinálhatnak most, gondolkoztam miközben a bőröndömben keresni kezdtem a laptopom.

- Áh, meg is vagy. -Örvendeztem.

Párizs, kávézói állások.- Írtam be a keresőbe.

Szerencsére találtam is néhányat, a legszimpatikusabb egy sugárúttal feljebb volt Kaiden lakásától, el is küldtem az önéletrajzom. Kiemeltem a dokumentum tetején, hogy nem beszélek franciául, viszont angolul és olaszul anyanyelvi szinten. Rosszul voltam a gondolattól, hogy Kaiden úgymond eltartson ebben a kis időben amíg itt tartózkodom. Amúgy is meg kellett keresnem a repjegy árát, a karácsonyt otthon szerettem volna tölteni. Elküldtem még pár közeli helyre a pályázatom és az egyetemi papírjaimat kezdtem vizsgálni. Összesen 6 zárthelyi vizsga fog rám várni az itteni egyetemen. Hatszor kell átverekednem magam Párizs egyik oldaláról a másikra. Az útvonal tervező 30 perc buszos utazást írt. Vissza gondoltam az apám lakásától 10 perc sétára lévő egyetemre. Talán máris honvágyam lenne? A diploma munkám beérkezési határideje március 31, az utolsó záró vizsgám időpontja pedig május 19. Tervezetem szerint május elsején már otthonról fogok készülni a végső megmérettetésre,mivel a párizsi utolsó vizsgám időpontja április 28.