Ismert Ismeretlen ( Kylian Mbappé ff. 18+ )

13.Bűntárs

2022.augusztus 25. 18:37

Párizs, Carette kávézó

- Nagyon ügyes voltál Viviana, szombaton már teljes műszakban kellene jönnöd. Szerintem felesleges több napot elpazarolni betanulásra.- Nézett Milára Julie.

- Egyet értek. Szombaton Yasminnel és Mathilde-al leszel.- Böngészte a beosztást.

- Rendben, köszönöm szépen a mai napot. Kitartást a nap hátra lévő részére.

A nap már lemenőben volt, mikor kiléptem a zajos térre. Az emberek munkából haza felé igyekeztek, egy anyuka hangosan síró gyerekét húzta maga után miközben durván tördelt francia szavakat harsogott neki. Kibontottam szoros copfomból hosszú hajamat, a gyenge szellő egyből bele is kapott, jó messzire szerette volna fújni. Boldog voltam, tetszett az új munkahelyem, örültem, hogy nem fog gondot okozni a beilleszkedés. Yasmine felé különleges szimpátiát éreztem. Körbe néztem, Enrico magas alakját kerestem, de nem találtam sehol. Már indulni készültem, mikor indulatosan alkaromba kapott. 

- Késtél!- Fekete szemei az enyémbe fúródtak, szigorú tekintete láttán elmosolyodtam. 

- Dolgoztam!- Rántottam ki fogásából kezemet, sietősen előre szaladtam, le kellett higgadnom mielőtt durvasága miatt ráripakodnék. 

- Nők. Kifogások.- Indult utánam.

- Miért akartál találkozni?

- Haza felé útba esett a kávézó, gondoltam elüthetnénk az időt.- Vigyorgott kajánul.

- Hát ez jó.- Nevettem fel hisztérikusan.

- Nem, gondoltam beülhetnénk valahova egy vacsorára.

- Nem öltöztem alkalomhoz illően.- Néztünk végig mindketten farmer rövid nadrágomon, fehér haspólómon és fekete tornacipőmön.

- Én is egyszerűen öltöztem ne aggódj. Van itt egy jó pizzázó, meghívlak.

- Jó, legyen.- Hamar bele mentem, nem kellett noszogatni. Tetszett a nálam idősebb napbarnított férfi, megmozgatott bennem valamit. 

Sétánk alatt Párizsról beszélgettünk, elmeséltem neki az idáig vezető utamat és a hátrahagyott életem fontos szakaszait. A fehér bárányfelhőket kémleltük, megannyi formában szelték át az eget, képzeletünket szabadjára engedve találgattunk, hogy milyen alakzatokban rajzolódhatnak elénk. Ahogy beszélt a karjára firkált tetoválásokat vizsgáltam. Nem volt átlagos, talán az utazásaival kapcsolatosak lehettek.

- Az a hajó mit ábrázol?- Érintettem meg alkarját.

- Ez a Szardíniából való első tengeri átkelésemet ábrázolja. Az első munkám Milanóban volt, egy divatcég keresett fel modellek fotózására. Nagyon amatőr voltam akkoriban, a cég is akkortájt indult be így kevés büdzséből kellett nagyot szakítaniuk. Kapóra jöttem nekik, zöldfülűként minden elvállal az ember.

- És azóta beindult a szekér?- Érdeklődtem miközben letettem a táskám a mellettünk lévő székre.

- Igen, azóta bejártam fél Európát. Nagyrészt az Armanival és a Pradaval dolgozok együtt.

- Legalább hű maradtál a csizmához.- Nézegettem az étlapot.

- Igen, fontos nekem az a csizma- Nevetett.

- Most is átutazóban vagy?

- Nem, most nincs megkeresésem. Még a varrodában van a téli kollekció, így van egy kis időm magamra.

- Párizsban élsz ezek szerint.

- Igen, már 22 éves korom óta, a szüleim nem akarták hátra hagyni Szardíniát, pedig kérleltem őket nem egyszer. Itt jobban fizetnek a munkahelyek, de ők ragaszkodnak a szigethez.