Ismert Ismeretlen ( Kylian Mbappé ff. 18+ )

26.| Mozgás!

2022.október 14. 05:12

Párizs, 1 Av. Pierre 1er de Serbie

Az éles lámpafény hatására nyöszörögve húztam magamra a takarómat. A telefonomat kerestem, a felvillanó háttérképen Luna mosolygott vissza rám, ám ez a fénycsóva még jobban bántotta a szememet, mint az előbbi. 

- Kelj fel hétalvó, megyünk futni.- Húzta ki a függönyt Kaiden. Kint még sötét volt, a napnak nyomát sem láttam.

- Ilyen hidegben nem megyek sehova, különben is 9:00-kor vizsgázom! Alvásra van szükségem, menj egyedül. - Motyogtam a takaró alól miközben ébresztőt állítottam 1 órával későbbre. 

- Pont ezért mozgunk egy kicsit, jót tesz az agynak. Úgy sem ismételtél az éjszaka folyamán.- Húzta le rólam az előmelegített paplant, ruhától fedetlen testemen futtatta végig a tekintetét. 

- Persze,mert valaki lefoglalt.- Morogtam. 

- Igyekezz, van 15 perced elkészülni.- Utasított, majd távozott a gardróbba. 

Kaiden hajnali futásai az őrületbe kergettek, szerencsére eddig rendre megúsztam őket, de most, hogy a magáénak tekintett mindenbe be akart vonni. Szerelmünk hajnalán igazán kedveskedhetett volna egy csésze kávával is, annak jobban örültem volna. 

- Tudok sokkal kegyesebb mozgásformát is a reggeli ébredéshez. Nem válthatnánk ki vele a futást?- Léptem mellé a félig bekötött köntösömben. 

Kaiden elmosolyodott, a felém repülő nadrágot pedig az arcom állította meg. 

- Nem úszod meg, tegnap éjszaka már pont eleget foglalkoztunk a te mozgásformáddal. 

Baszki. 

- Gimiben futottam utoljára, akkor is egy busz után. Csinálok reggelit, az jó lesz?

- Én majdnem 3 hónapig rohantam utánad, szóval most te jössz.- Lépett ki a nappaliba teljes menetfelszerelésben. 

Jogos. 

Belenyugodtam a rám váró nehézségbe, a lehető leglassabban öltöttem fel a nevetségesen szűk hacukát, még adtam magamnak pár percet a fürdő biztonságában, majd neki indultam a lehetetlennek. 

- Fülhallgatót hoztál?- Szökellt előttem a lépcsőn. 

- Gondoltam, hogy beszélgetni fogunk. Ugye nem akarsz magamra hagyni Párizs utcáin? 

- Ez nem teadélután lesz édes, hanem tempós kocogás. - Nyitotta ki előttem a ház nehéz vaskapuját. 

A dermesztően hideg szél nem segített felvenni a ritmust, dideregve igyekeztem Kaiden után a kihalt utcákon. Egy lélek sem közlekedett az eddig megszokottan zajos utakon. A francia emberek nem indulnak munkába 5:45-kor? Vagy a pasim tudja mikor kell lemerészkedni? Állj, hívhatom egyáltalán "pasimnak"? Nem hangzott még el egyikünk szájából sem a párkapcsolat szó. Akkor csak legyen barátság extrákkal. De azt már átléptük, mert vannak érzéseink is. 

Inkább a neurológián kellene gondolkozni. 

Megráztam a fejemet, igyekeztem minden idegszálamat a tananyagnak szentelni. Már ami megragadt belőle két hét alatt. Három óra múlva jó eséllyel indulok az eddigi legrosszabb érdemjegyem címéért, hacsak nem lesz szerencsém. Ami, mint tudjuk nem nagyon szokott lenni. 

Csak pozitívan! 

Az agyamban pörgő hatalmas katyvasz miatt nem vettem észre, hogy a sarkon bevárt Kaiden, így sikeresen a hátának ütköztem.