Ismert Ismeretlen ( Kylian Mbappé ff. 18+ )

28.| Mit mondtál?

2022.október 28. 11:23

Párizs, 1 Av. Pierre 1er de Serbie

"Most nem érek rá. Kérlek a sípszó után hagyj üzenetet."

Mondta unottan az ismerős férfihang a vonal túlvégén.

- Minek neked telefon? – Mérgelődtem miközben a készüléket, képernyővel lefelé, magam mellé helyeztem.

Megtettem azt, amit nyolc hónappal ezelőtt őrültségnek gondoltam volna. Igaz, hogy egy hete  halasztgattam már, de muszáj voltam kideríteni az igazságot a szüleim körül. Szentül hittem,  vagy legalábbis reménykedtem benne, hogy a Lorenzo által felhozott szörnyűség, csak egy félreértés. Anyám és apám kizárólag szeptember végén találkozhattak, amikor is szembesítettek a bugyuta képeslapommal. Ezer százalék, hogy akkor is csak a szükség kedvéért vágtak egymáshoz jópofát. A szüleim botrányba fulladt házasságán egy szakképzett párterapeuta sem tudott volna segíteni, a pocsék megfogalmazású üdvözlőlapom pedig mégannyira se. Lezárták a kapcsolatukat  éppúgy, mint Én Lorenzoval. Ők is csak akkor keresték egymást ha égető szükség volt rá. És most nekem kellett  életbevágóan fontos ügy miatt keresnem a volt pasimat. 

Ennél megalázóbb helyzetben akkor találtam magam legutoljára, amikor apám felhívta anyámat az első menstruációmkor. Tizenkét évesen, a fürdőszoba padlóján, a fájdalomtól összegörnyedve hallgattam a szüleim vehemens párbeszédét. 

- Maddalena, vészhelyzet van! A lányunknak, hogy is mondjam, hogy ne legyen kellemetlen mindenkinek. Szóval, megjött neki. 

- Mi jött meg  Pedro? Nem adtam fel neki csomagot.- Rivallt rá anyám.  

- A vérzése, vagy hogy mondjátok, ti nők. Most mit csináljak vele? 

- Itt vagyok anyámnál a városban. Nemsokára elindulok hozzátok. Addig ne menjen sehova, ezt most ne cseszd el, jó? 

- Jó, de igyekezz. Azt mondja, hogy fáj neki.

Anyám bontotta a hívást, és most ígéretét betartva, valóban néhány percen belül megérkezett egy nagy rakás egészségügyi holmival. Tőle megszokható módon nem köntörfalazott, mindent tüzetesen elmagyarázott, rávilágítva a fiúkkal történő későbbi balesetekre is. Ezt elkerülvén adott egy csomag óvszert is, amit az iskolában a fiúknak adományoztam. Tökéletes léggömböket fújtak belőle. Szerencsére az első ilyen kísérletemre csak tizenhét évesen került sor, addigra már a barátnőim, és a szakirodalmak segítségével tökélyre fejlesztettem a tudásom, így nem kellett a szüleim segítségét kérnem. Sajnáltam apámat amiért egyedül kellett szembenéznie  serdülőkorom nagy mérföldköveivel, főleg lányos apaként. Azonban sosem okoltam magam emiatt, nem az én tisztségem volt a szülői lét. Ők, ketten akartak azzá válni, én csak a csúfos elszenvedője voltam a felkészületlenségüknek. 

Legalább jó táptalajt adtak a készülő szakdolgozatomnak, amiből még mindig hiányzott ötvenezer szó. A tapasztalataim,az online cikkek és az iskolában szerzett tudásom által már a felével megvoltam, azonban az elvált szülők gyerekeinek párkapcsolataira vonatkozó címszónál elakadtam. Három szóban tudnám jellemezni: bizalmatlanság, menekülés, csalódás. Pontosan ugyan ezeket csináltam én is, minden egyes kapcsolatomban. Ezért is volt olyan nehéz megnyílnom Kaidennek, és emiatt nem sikerült tudtára adnom a valós érzéseimet. A fizikai éreztetéssel nem volt gondom, azonban ha szavakba kellett öntenem, egyből inamba szállt a bátorságom. Súlyos harcokat vívtam magamban az érzelmeimmel, és a végére rá kellett jönnöm, hogy a szerelemnek igenis ára van. Ki kell mondanod amit valójában érzel, mert ha nem teszed meg, akkor akár el is veszítheted azt amit vagy akit a legjobban szeretsz.